Kérdés!

Sziasztok! Most nem folytatást hozok ..... Mint az a korábbi történeteimből is kiderült, nem a 100 részes történetek írója vagyok, eddig még 30 részes történetem sem volt, az Érzelmek vihara az első. Annyi lenne a kérdésem, hogy folytassam e az Új életet és az Érzelmek viharát vagy ahogy az Új élet 14. rész hozzászólói, Andy és Nóra kérték, hozzak valami újat? Hangsúlyozom ha úgy döntötök, ezeket zárjam le megteszem és nem fogok megharagudni, csak legyetek őszinték kérlek benneteket. És jelezzétek kérlek, hogy kiről olvasnátok. Mindezt kommentbe kérem!!! Köszönöm! 

Ja és mivel itt az ősz kicsit átalakítottam a blogot :)

Díj!

Ismét kaptunk egy díjat! Ezúttal Kimtől és Dorcsától! Köszönöm!

Szabályok!

 1. Írj magadról 11 dolgot!

2. Válaszolj a kérdésekre!

3. Tégy fel 11 kérdést!

4. Küldd tovább 11 embernek!

Magamról 11 dolog:
1. Zuhanyzás és fürdés közben vagy olvasok vagy énekelek! 
2. Számomra fontos az egészség, ennek ellenére mindent megeszek és szeretek ami egészségtelen.
3. Újabb függőségem a kávé, minden nap ebéd után a kedvenc bögrémből, csak és kizárólag sok tejjel iszom, és az íze miatt. :( 
4. Apukámmal a ház nappalijában szoktuk nézni a forma 1-et, ez számomra amolyan rituálé, szeretem vele nézni a futamokat még ha néha sokat beszél is közben....
5.  Nagyon várom a Rush című filmet, de még nem tudom hol nézem meg. :/
6. Elég kiszámíthatatlan vagyok.
7. Szeretem a vízilabdát és a vízi sportokat ......  nézni.  
8. Azon vagyok, hogy a futás legyen a hobbim és napjaim szerves része.
9. Szeretem a romantikus regényeket.
10. Lusta vagyok sajnos. :(
11. -  

Kim kérdései:
1. Szereted a Forma 1-et?
Igen!
2. Kedvenc pilóta?
Fernando Alonso.

3.Kedvenc F1 csapat?
Red Bull vagy Lotus.
4. Szereted az állatokat?
Sajnos nem vagyok egy nagy állatbarát.
5.Kedvenc színész?
Nincs kifejezett kedvenc.
6. Milyen filmeket szeretsz?
Vígjátékokat, romantikus filmeket, néha jöhet dráma, akció is és szeretem a dokumentumfilmeket.
7. Sportolsz valamit?
Futkározom, jó lenne ha mindennapossá válna.
8. Kedvenc foci csapat?
Nem vagyok focirajongó.
9. Kedvenc játékos? 
-
10. Olvasod a blogom?
Nem :(
11. Mit gondolsz a blogomról?
-

Dorcsa kérdései:

1. Ha egy valamit kellene kiemelni, amit az írásban legjobban szeretsz, mi lenne az? 

A fantáziám szabadon szárnyalhat.

2. Milyen színűre szoktad festeni leggyakrabban a körmöd?

Átlátszó.
3. Van egyből olyan konkrétum, ami beugrik, amikor felvetik, hogy mit akarsz megváltoztatni a múltadban? Ha publikus, mi az?

Igen van, de titok. :)
4. A történeteid közül van számodra 'kedvenc'.

 Érzelmek vihara.
5. Töröltél már ki egész fejezeteket, csak mert nem tetszett?

Nem, ilyen még nem történt,  de olyan, hogy figyelmetlenségből elveszett olyan igen, akkor majdnem sítam. :(
6. Tudják az ismerőseid, rokonaid, hogy írsz?

Nem.
7. Szoktál zenét hallgatni írás közben?

Néha igen néha nem, teljesen hangulatfüggő, van, hogy idegesít van hogy kifejezetten inspiráló a zene.
8. Van kedvenc szereplőd? Ki?

Seb, az Érzelmek viharában, imádom, hogy annak ellenére, hogy élő ember, a saját képemre tudom formálni.
9. Van olyan jelenet, amit már régóta meg akarsz írni, csak mindig máshogy jön ki a lépés?

Igen.
10. Mindig tudod, hogy mi lesz a történet vége, amikor elkezded írni?

Nem, ez nálam úgy van, hogy beugrik egy alapsztori ötlet és elkezdem írni, amolyan csapjunk bele majd kisül valami típus vagyok ebből a szempontból.
11. Mit szoktál reggelizni?  ( :D )

Most nyáron igen, amúgy ha suli van akkor 6-kor kelek és nincs időm rá, a suliban eszem ha már nem bírom. 
Kérdéseim: 
1. Mióta vagy F1 rajongó? 
2. Mit jelent neked a Forma 1?
3. Kedvenc film? 
4. A környezeted mit szólt hozzá, hogy írsz?
5. Élnél külföldön? Ha igen hol és miért?
6. Ki volt az abszolút kedvenced az Olimpián. (Ha nézted!)
7. Sportolsz? Ha igen mit, és mióta.
8. Melyik F1 pilóta a legszexibb szerinted?
9. Milyen az álomautód?
10. Kedvenc idézeted.
11. Ki az a személy akire felnézel, amolyan példakép? 

Ezt a díjat most Dorcsának szeretném küldeni! 

Csak veled

Sziasztok! Először is utólag szeretnék két nagyszerű embernek is  Boldog születésnapot kívánni ezzel a résszel! Andynak, mert csodálatos olvasó, és közös kedvencünknek Fernando Alonsonak. (Bocs a késésért :)) Ahogy azt már írtam jelentketem egy novellaversenyre, ahol sajnos nem ért el helyezést a novella, ennek ellenére közzéteszem, remélem nektek tetszeni fog. Még annyit, hogy mostantól a történeteket a pilóták képeire kattintva érhetitek el, tehát ha az Érzelmek vihara korábbi részeit olvasnátok Seb képe alatt tehetitek ezt meg. :) Jó olvasást hozzá, és feltétlen számítok a véleményetekre!! Szép napot!

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer függő leszek, főleg egy férfié, most mégis itt ülök az autómban - amit ő vett nekem a 28. szülinapomra, még márciusban - az Ő svájci otthona előtt, és olyan hülyén érzem magam. Nagyon hülyén. Annyi lehetőségünk volt, mi valamiért mégsem éltünk velük sosem, amikor ő volt éppen szabad, nekem volt pasim és fordítva, mondjuk az nagyban megnehezítette az életünket, hogy 5 évig házasságban élt, azt, hogy szétromboljak egy házasságot sosem tenném, és a nagyim sem bocsájtaná meg........ Szóval, Fernandoval már ezer éve ismerjük egymást, szomszédok voltunk, vagyis a szüleink még mindig azok, nem tudom miért de kicsi korunk óta jól kijöttünk, és ahogy ő én is imádtam gokartozni, talán az autók szeretete hozott ennyire össze minket. És bár ő a középsuli után/alatt egyfolytában versenyekre járt mindig kapcsolatban voltunk, mindenről nekem számolt be elsőként,  mindent tudtunk a másikról, rajongásig imádtuk egymást, baráti ölelésen, arcra puszikon kívül azonban sosem történt köztünk semmi több. És ez így volt helyes és tökéletes, azt hiszem ahogy én ő sem tekintett potenciális barátnőként, csak haverként/húgaként nézett rám. Mikor 2005-ben megismerkedett Raquellel mellette voltam, és a lánnyal is remekül kijöttem, imádtam őket nagyon szépek voltak, az esküvőjükben olyan buzgósággal, örömmel segédkeztem mintha az enyém lett volna, és amikor 2011 decemberében elváltak akkor is mellette voltam. - Gyerünk Shei, menni fog. - lehunytam a szemeim és egy mély levegőt vettem, azt gondoltam mindez segíteni fog, hogy megnyugodjak és bátrabban nézzek szembe elsősorban saját érzéseimmel, másodsorban pedig legjobb barátommal akit már nem csak mint barát szeretek. Szaporán pakoltam egymás elé a lábaim, nehogy meggondoljam magam, annak ellenére, hogy tudtam Fer biztonsági kódját és zavartalanul beengedtem magam ezelőtt mindig, most csengettem, ahogy egyre erősödtek a léptek a szívem hangosan dübörgött és izzadt a tenyerem.
- Sheila! - magam sem tudom miért döbbenten álltam a kapuban, miközben a szőke lány kedvesen mosolygott rám és beengedett.
- Sz..szia ... Dasha. - de miért lepődtem meg, együtt vannak, együtt élnek, szeretik egymást, jajj Shei már megint hülyeséget csinálsz, minek jöttél ide???? Efféle gondolatokkal és önmagam szidalmazásával öleltem meg Dashát, majd követtem a házba. 
- És mi újság veled? - kérdezte mosolyogva. 

- Semmi különös, - rántottam vállat, tudod Dasha szerelmet vallani jöttem a pasidnak, mit szólsz? - hiányoztatok már, régen láttam Nandot. 
- Ő is hiányolt már, nemrégen beszéltünk rólad. 
- Valóban? - az utolsó szavainkra meg is érkeztünk a hatalmas nappaliba, ahol kedvenc spanyolom heverészett a kanapén, ám mikor látta, hogy közeledünk feltápászkodott és kitárt karokkal, nagy mosollyal közeledett felénk.
- Hiányoztál. - olyan jól esett a karjaiban lenni, ha csak pár pillanatig is, érezni teste melegét, a parfümöt ami bőre finom illatával  keveredett. - Gyere ülj le. 
- Sheila, éppen pizzát akartunk rendelni, eszel velünk? - kérdezte Dasha miközben a telefonjával babrált. 
- Én ... igazából csak azért jöttem .... - basszus én erre képtelen vagyok, itt ül előttem az a férfi akibe halálosan szerelmes vagyok, de sajnos erre csak nemrégen jöttem rá, nem tudom elképzelni nélküle az életem, amikor Joséval szakítottunk - három napja - ő tette világossá számomra mit is érzek valójában. A vita hevében a fejemhez vágta az összes sérelmét ami kapcsolatunk alatt érte, amikor magamban összegeztem rájöttem, hogy a sok kicsi problémának ami a szakításunkhoz vezetett van neve, Fernando Alonso. Akkor értettem meg, hogy az elmúlt években azért éreztem valami megmagyarázhatatlan űrt belül és azért ment tönkre minden kapcsolatom három hónap után mert már régóta a legjobb  barátomba vagyok szerelmes. Másfelől pedig kedvelem Dashát, kedves lány, aki sosem bántott és látszik mennyire szereti Fernandot. - ...... szakítottunk Joséval. - ők még nem tudták, az elmúlt napokban nem beszéltünk és kellett nekem is idő, hogy helyretegyem az érzéseimet, amik bevallásához gyáva vagyok, mint kiderült. 
- Micsoda? - kerekedtek el a lány szemei. - Mikor?
- Jól vagy? - húzott maga mellé szorosan Fer és átölelte a derekam, ha tudta volna, hogy a könnycseppek e mozdulata hatására folytak végig arcomon és nem a szakítás miatt .......... 
- Hétfőn. - szipogtam és teljesen Fernando karjaiba bújtam, megállás nélkül szidtam magam, az egyik felem tudta, hogy ha boldog akarok lenni ebben az életben akkor be kell neki vallanom, hogy szeretem, a másik részem pedig nem akarta tönkretenni a kapcsolatukat Dashával. Ráadásul a félelem is bekerített, mert mi van, ha bevallok neki mindent és vége a barátságunknak, na azt aztán tényleg nem bírnám elviselni. 

Nagyon kedvesek voltak velem, miután megnyugodtam és kihozták a pizzát elfogyasztottuk, és Fer felajánlotta, hogy maradjak néhány napot, amit én balga módon elfogadtam. 
- Jó reggelt. - még mindig kételyek közt lépkedtem be a konyhába, ahol csak Fernandot találtam edzős ruhában, csurom vizesen, olyan volt mint aki körbefutotta a Földet. 
- Szia! - ahogy meghallotta hangom megfordult és hatalmas mosollyal köszöntött. - Hogy aludtál? 
- Jól. - válaszoltam tömören. - Dasha?
- Hazament. - lazán támaszkodott a pultnak miközben talán kávét ivott, a bögrébe nem láttam bele, de az illatok erre utaltak. 
- De nem miattam? - Shei, hülye kérdés, miért miattad ment volna el, ha azt remélem összevesztek, gonosz vagyok? 
- Nem, az egyetem miatt. 
- Nem akartál vele menni? 
- De mentem volna, viszont, hogy itt vagy változott a terv. - vigyorgott rám. 
- Sajnálom, hogy bepofátlankodtam. - fintorogtam rá kedvetlenül, sejtettem, hogy csak húzni akarja az agyam és nem megsérteni szándékozik, ismertem már.
- Engesztelés képen főzhetsz nekem ebédet. 
- Őőőő ..... főtt csiga egy kis fokhagymapürével megfelel? - egy nagyon régi közös "főzőcskézésünk" eredménye jutott eszembe, még az ő kertjükben  játszadoztunk körülbelül 5 éves lehettem, ő pedig 9, amit találtunk mindent megfőztünk. 
- Úú, - fanyalgott és megrándult arca az emlékre - inkább rendelek valamit. 
- Vagy főzhetnél tésztát. - ajánlottam, abban nagyon jó.
- Vagy te paellát. - emelte meg szemöldökét és a mosolyomból rájöhetett, hogy egyet értek vele. 

A délelőtt nagyon jól telt, míg ő a konyhapultnál laptopozott, addig én nekiláttam az ebédünknek, őszintén mondom, jó volt kettesben lenni vele, ez már nagyon hiányzott. Azt, hogy Dasha hazautazott égi jelnek vettem, és úgy döntöttem ebéd után színt vallok, addig pedig gyűjtöm a bátorságot és mivel nem tudom, hogyan fogadja majd kiélvezem, hogy vele lehetek. 
- Ez isteni volt. - sóhajtott fel jól lakottan miután elpusztította az összes ételt a tányérjáról. 
- Köszönöm....Szerencse, hogy van mosogatógéped és nem kell mosogatnod. 
- Ha-ha-haaa.- miután bepakoltunk a mosogatógépbe és elindítottuk azt, betelepedtünk a nappaliba, imádtam ezt a helyet, tágas volt és elegáns, egy hatalmas üveg-toló ajtón át lehetett kilépni az udvarra, most ez az ajtó félig nyitva volt, a hófehér földig érő függönyt

pedig kecsesen lebegtette a svájci nyár szele. 
- Nem mondod, hogy kitetted ezt a képet .... szörnyen festek rajta. - a kép amin én hát ... vicsorgok (fogalmazzunk így, mert mosolygásnak nem igazán lehet azt nevezni) az ajtó melletti gyönyörű szép antik hatású kis komódon  kapott helyet, a 28. szülinapomon készült, anyáéknál, és ahogy látom Fer nem törölte ki telefonjából ahogy kértem. 
- Pont ezért tettem ki, kell valami ami elijeszti a betörőket. 
- Olyan hülye vagy. - bokszoltam a vállába, majd mellé heveredtem a kanapéra, bekapcsolta a tévét amiben valami film ment, akciófilm, amit gyűlölök, nem tudta lekötni a figyelmem, de jelenleg egy szerelmes film sem érdekelt volna, csak őrá tudtam koncentrálni és arra, hogy itt ül mellettem és az én esélyem, lehetőségem az ez a pillanat. /-Sheila szedd össze magad, gyerünk, gyerünk, most vagy soha, valld be neki mit érzel iránta,  legrosszabb esetben elveszíted, de ez nem történhet meg, mert tudod, hogy Fer szeret annyira, hogy soha nem fog elhagyni.-/bíztattam magam, újabb nagy levegő és teljes testemmel felé fordulva ültem fel a kanapén. - Fer, Szeretlek! 
- Én is szeretlek Shei. - mosolygott rám, de nem igazán értette meg mondanivalóm lényegét ahogy észrevettem, éppen ezért, hogy megvilágosítsam egészen közel hajoltam ajkaihoz és megcsókoltam, egy apró, rövid kis csókot akartam adni neki, de a vágy elragadott, ő pedig nem tiltakozott, valószínűleg a meglepettség miatt. 
- Saj...ne haragudj. - mikor elváltak ajkaink és eljutott a tudatomig mit tettem rá sem mertem nézni, idegesen pislogtam körbe a nappaliban. 
- Ez..ez mi volt? - értetlen és zavarodott volt a hangja. 
- Én - hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam és kiszaladtam a házból. - sajnálom. 

- Sheila! ..... Shei! - a medence melletti füves részen rogytam le, pár pillanattal később meghallottam a közeledő hangot, a szemem sarkából láttam ahogy mellém ül. 
- Sajnálom ... - ingattam a fejem szégyenkezve és potyogó könnyekkel. - nem ... nem tudom miért ..... most. 
- Én azt hittem mint barátot szeretsz. - motyogta.
- Úgy is volt, vagyis - félve emeltem rá a pillantásom. - talán mindig többet éreztem irántad, nem tudom. 
- Hogy, hogy többet éreztél? - kérdezte döbbenten.
- Fer, mindig úgy tekintettem rád, mint egy Istenre, ..... de esküszöm, soha eszembe sem jutott, hogy lehetne köztünk bármi is. 
- Akkor mi ez a hirtelen beismerés? 
- José nyitotta fel a szemem, - vallottam be az igazat. - azért dobott ki mert szerinte keveset foglalkoztam vele, állandóan veled voltam elfoglalva ....
- De alig találkoztunk az elmúlt hónapokban. 
- Igen tudom, de ..... szinte állandóan a twitteredet bámultam, merre jársz, mi van veled és mindig rólad beszéltem - így utólag már belátom, hogy teljesen igaza volt Josénak és  nagyon betegesen viselkedtem. - kibírhatatlan voltam ha nem hallottam felőled, ha pedig beszéltünk utána teljesen kivirultam. 
- Hm. 
- Nagyon csúnyán kiosztott. - utaltam exemre.
- De ... mégis mióta? - ingatta értetlenül a fejét.
- Nem tudom, tényleg nem tudom, talán gyerekkorunk óta. - gurult végig egy könnycsepp az arcomon, már előre féltem következő kérdésemtől. - Fer, most mi lesz? 
- Nem tudom Sheila, nem tudom. - átlényegülve, póker arccal állt fel és indult vissza a házba. 
- Nem akarlak elveszíteni ....... - csak veled vagyok egész, csak veled lehetek boldog, mindegy miképp vagy jelen az életemben, de nélküled nem lenne értelme semminek. 

Óráknak tűnő percekig ültem a fűben zokogva, majd mikor elapadtak könnyeim besétáltam a házba, Fernandot nem találtam semerre, így felmentem a szobámba, hogy összepakoljam a holmimat. Most, hogy így összekuszáltam a dolgokat, és teljesen feleslegesen szerelmet vallottam neki - mert nem fogja miattam elhagyni Dashát, és csak húgaként szeret ez biztos - a legjobb döntés az lesz ha hazamegyek. Lent a nappaliban találtam papírt és tollat, írtam neki néhány sort;

Drága Fer,

sajnálom, hogy csak úgy megcsókoltalak és sajnálom, hogy beléd szerettem, de az érzéseimnek nem tudok parancsolni és most már nem is akarok! Szeretlek Fernando, mindennél és mindenkinél jobban,  tudom, hogy ezzel a vallomással talán örökre tönkre tettem azt a csodálatos kapcsolatot ami köztünk volt.Sajnos túl későn jöttem rá, hogy én CSAK VELED lehetek boldog. Vigyázz  magadra és légy boldog Dashával. 

Sheila

A levelet jól látható helyre a kis asztalra tettem, aztán elhagytam a házat. Patakokban folytak a könnyeim ahogy kiléptem a kapun, vacilláltam, hogy taxival indulok a reptérre, hiszen az autót mégiscsak tőle kaptam, aztán arra jutottam, hogy nem hagyom itt az utolsó kézzel fogható emlékem tőle. Jó gyors tempóban hajtottam a reptérre, ahol a 8 órakor induló Barcelonai járatra foglaltam helyet magamnak. 

- § - 

Három napja vagyok a szüleimnél, ennyi ideje jöttem el Svájcból, és ennyi ideje tettem tönkre egy gyermekkori barátságot. Itthon senkinek nem mondtam semmit, illetve a szakítást Joséval elmeséltem, így a kisírt szemeim és a rossz hangulatom betudták mindennek. 

- Shei gyere, keresnek. - kiabált fel az emeletre az öcsém, ahogy kiléptem a szobámból hallottam, hogy anya nagyon magyarázza valakinek, hogy az elmúlt napokban mennyire rossz volt a kedvem, alig ettem és szakítottunk a barátommal. Szem forgatva lépdeltem a lépcsőn lefele, de majdnem visszafordultam amikor meghallottam a látogatóm hangját, nagyon is ismerős volt a hang és a szívem is azonnal tudta kié, mert nagyot dobbant. De miért jött ide? Biztosan azért, hogy megmondja utál és soha többé nem akar látni, vagy elviszi a kis autóm. Szuper! 

- Szia! - sajnos nem tudtam visszamenekülni a szobámba mert Fernando észrevett.   

- Szia! 

- Sheila, beszélhetünk? - a gyomrom felugrott a torkomba, hányni tudtam volna, s legszívesebben leástam volna magam a föld mélyére, de csak bólintottam egy haloványat és elindultam a konyhába. Anya vásárolni indult, apa dolgozott, az öcsém pedig eltűnt valamerre, tehát ott nyugodtan tudunk beszélni. 

- Innál valamit? - léptem a szekrényhez poharakért.

- Nem. - csóválta a fejét, majd megtámaszkodott a konyhapulton. - A történtek miatt jöttem. 

- Sejtettem. - kortyoltam az italomba.

- Nézd Sheila, engem nagyon váratlanul ért az a csók, meglepett, nem gondoltam volna soha, hogy így érzel irántam.
- Én sem így terveztem, elhiheted. - válaszoltam unottan. 
- Anyukádnak igaza volt. - jegyezte meg, majd végignézett elég látványosan, a tekintete harag helyett inkább aggódó volt.
- Ha arra gondolsz, hogy teljesen kikészültem a Joséval való szakítás miatt, akkor tévedsz. Mert nem amiatt vagyok ilyen állapotban. 
- Gondoltam...... Figyelj, meg kell beszélnünk.....a helyzetet.
- Mielőtt bármit is mondanál, szeretném ha tudnád, hogy nem akartam tönkretenni a barátságunkat, nem akartam, hogy megutálj.... 
- Nem utállak, - megkerülte a pultot és elém lépett. - a csókkal nagyon összezavartál, mert azelőtt soha nem gondoltam rád .... úgy. Ahogy mondtad, talán már gyermekkorunk óta többet érzel irántam, talán mindketten többet éreztünk mindig is, de mert féltettük a barátságunkat nem mertük ez bevallani, még önmagunknak sem. - meglepetten néztem szépséges barna szemeibe, miközben az enyémekből már csorogtak a könnyek, észre sem vettem, hogy szinte összeér orraink hegye, kezei pedig a derekamra simultak.
- E...ezt most ho...- makogtam. 
- Szakítottam Dashával. - lépett egyet hátra nagy sóhaj kíséretében. 
- Mi ... miért? 
- Shei, nem egyértelmű, az előbb vallottam be, hogy én is szeretlek. - forgatta meg látványosan a szemeit, én pedig boldogan ugrottam a nyakába, ajkam azonnal övére tapasztottam, amit szenvedélyesen viszonzott. 
- Szeretlek! 
- Én is szeretlek! - finom csókokat váltva, ölelkezve, mosolyogva álltunk még a konyhában percekig, aztán elindultunk a szobámba. - Most akkor mi lesz? Jössz velem Svájcba? 
- Naná. - simultam hozzá már az ágyamban. - Oda megyek ahová csak szeretnéd, a boldogságom, az életem Csak veled lehet teljes. - szerelmesen rámosolyogtam, majd váltottunk egy nagyon hosszú szerelmes csókot. 

Díj!

Ismét kaptunk egy díjt! Köszönöm Rebush, Emy és Dyboo!!

1.Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad.

2.Tedd ki a képet,majd válaszolj a kérdésekre.

3. Tegyél fel 5 kérdést.

4. Küld tovább öt embernek.

Rebush kérdései:

1.Ki a kedvenc karaktered a történetedből?

Az Érzelmek viharából Tiffani.

2.Hány nem publikált történet-"foszlányod" van a gépeden, vagy esetleg a fejedben?

 5 van aminek már van összefoglalója, vagy egy-egy része (az egyik történetnek már majdnem a fele megvan) de a fejemben is van legalább kettő.

3.Mit vársz legjobban a nyárban?

Ez nem kérdés a Magyar Nagydíjat (amire úgy tűnik idén mégsem megyek ki :() és, hogy véget érjen a gyakorlatom és foglalkozhassak magammal. Ja meg a Balcsit.

4.Mész valamilyen fesztiválra idén?

Nem hiszem.

5.Melyik az a szám, ami a leginspirálóbban hat rád az írással kapcsolatban? 

Nagyon nincs ilyen.

Emy kérdései:

1. Hogyan látod magad 10 év múlva?

Teljesen másnak mint ahogy most élek. Nem mintha most rosszul élnék......

2. Mi az a dolog (kép, zene, bármi), amitől bármikor mosolyogni tudsz?

Sajnos erre nem nagyon tudok válaszolni, viszont az vicces amikor valami eszembe jut (mondjuk mikor a barátnőimmel kikattantunk anno) a buszmegállóból hazafelé, vagy akárhol és magamban nevetek, és amikor ezt felismerem magamon nevetek.

3. Ha életed végéig csak egy előadó zenéit hallgathatnád, melyik lenne az?

Nincs ilyen, sajnos nagyon hamar megunok dolgokat, van úgy, hogy az egyik héten frászt kapok egy előadótól a másik héten meg csak őt hallgatom. 

4. Mit csinálsz, ha szomorú vagy?

Sírok.

5. Mik azok a dolgok, amik nélkül nem hagyod el a házat?

A ruháim és cipő. Viccet félretéve telefon és igazolványok, bérlet nélkül. 

Dyboo kérdései:
1.Hova utaznál el legszívesebben?
Monte-Carlo, Spanyolország, Svájc ..... bárhová igazából, de ezek az álomhelyeim.
2.Ki a kedvenced és miért?(F1)
Minden jelenlegi pilótát kedvelek, Sebet, Jensont, Kimit és Nicot nagyon, de előttük van az aki miatt nézem a F1-et, Fernando Alonso. A miértjére nem tudok válaszolni.
3.Mikor meglátod egy képet mi az első gondolatod róla?
Ha az előző kérdéshez kapcsolódik akkor ugyan az ami bármilyen F1-es dolog megpillantásakor bennem van, de ezt sem tudom megmagyarázni, mert ez valami furcsa érzés, de jó.
4.Legjobb tulajdonságod?
Talán az, hogy .......... szerény vagyok. :) (tényleg!)
5.Kedvenc tevékenységed?
Alvás.
 

Kérdéseim:

1. Olvasod a blogom? Mit gondolsz róla??

2. Mi volt az ami miatt elkezdted a blogolást? (Mikor döntöttél úgy, hogy írni fogsz?)

3. Mely blogokat olvasod szívesen?

4. Várod a szeptembert?

5. Mi az amit nem szeretsz a nyárban?

Emy (Köszönöm a kommentjeidet!)

RedBullGirl (Köszönöm a kommentjeidet!)

Dorcsa (Köszönöm a kommentjeidet!)

Tina 

Kitti 

Fontos!!

Sziasztok! Még mindig nem új résszel jövök, hanem egy nagyon-nagyon fontos közleménnyel. Ma megtudtam egy igen érdekes dolgot, hogy július 1.-ével meg fog szűnni a Google Reader, ami azt jelenti, hogy eltűnnek az általad követett blogok frissítései, nem fogod tudni ha van új rész, illetve a rendszeres olvasóid is eltűnnek. Az infók erről a blogról származnak, és itt le is van írva tökéleteseb, hogy mit kell tenni.

Oldalt legfelül a képre kattintva megnyitja ahol a FOLLOWING-ra kattintva már követhettek is.

Ne feledjétek hamarosan nyílik a Dorcsával  közös blogunk. És hamarosan ide is érkezik valamiből friss!

Külön világ

Sziasztok! Már tegnap említettem, hogy van néhány új projekt amin dolgozom, nos az egyikről most lehull a lepel. Vagyis részben. Nem ezt a blogot érinti. Kedves barátnőmmel Dorcsával  belevágtunk egy közös történetbe, amit holnaptól http://kulonvilag.blogspot.hu/-n érhettek el. A storyról, nem szeretnék elárulni semmit, csupán azt, hogy mind Dorcsa mind én nagy buzgósággal és kedvvel írtuk. Remélem/reméljük szívesen fogadjátok majd, és tetszeni fog mindenkinek. 

Szóval holnap (2013. június 23.-án) 19 órakor felkerül egy kis ízelítő. Várunk mindenkit szeretettel.

Reményeim szerint holnap hozok ide is valamit. Azt sajnos nem tudom mit, Új életet illene tudom, de azzal még mindig szomorúan állok :(  Annak is örülök, hogy tegnap befejeztem A boxutca hercegnőjét, igazából mindkettőhöz van ötletem bőven, csak időm nem sok, ha időm van akkor pedig inkább az Érzelmek viharát írom, mert azt nagyon szeretem. No ennyit mára, tényleg örülnénk ha benéznétek holnap a http://kulonvilag.blogspot.hu/  -ra. Addig is további szép napot, sziasztok!    

Díj!

Sziasztok! A blog megint kapott egy díjat, amit szeretnék megköszönni Skylimit-nek!

Szabályok:

1. Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat,

2. Felsorolunk 4 bloggert, akinél 200-nál kevesebb (a feliratkozott) rendszeres olvasók száma,

3. Egy-egy kommentet hagyunk a kiválasztott négy blogon a díjazásról. 

   Akiknek szeretném továbbadni:  Rebii,  Dorcsa,  Tina,

Díj!

Sziasztok! Megint kapott egy díjat a blog, amit nagyon köszönök Dorcsának!

Szabályok:

 

- Említsd meg, hogy kitől kaptad a díjat!  
- Válassz ki maximum öt bloggert, akiknek továbbküldöd a díjat, és utána röviden indokold meg, miért éppen ő érdemes szerinted erre a díjra!  
- Hagyj üzenetet a választottak blogján a díjról! 
- Végezetül válaszolj meg öt egyszerű kérdést, amelyek a következők:

♥Ki vagy mi inspirál Téged elsősorban abban, hogy blogot vezess/írj?
Igazából nincs ami különösebben inspirál, írok mert élvezem, és bizony van, hogy nem tudok írni egyszerűen, mert nincs kedvem..... Persze a visszajelzések meg szokták hozni a kedvem ;)
 

♥Melyik a kedvenc dalod jelenleg, amelyet nap mint nap meghallgatsz? (előadó, számcím, youtube link)

Carrie Underwood - Cupid's Got a Shotgun  - őt általában is imádom, minden albuma megvan :)

♥Ha választhatnál egy helyet a világon, hol élnél most a legszívesebben és miért?
A spanyol tengerparton, egy gyönyörű tágas, világos házban, aminek nappalija a tengerre néz.
A másik hely Monte-Carlo imádom (egyik kedvenc F1 versenyhelyszínem is)  szerintem bárki élne ott szívesen, ja és természetesen a gyönyörű Svájcban :)  

♥Mi volt tegnap az utolsó gondolatod elalvás előtt?  

Azt nem tudom már, de, hogy ma mi lesz azt tudom,  "Csak ne legyen vihar az éjszaka, és holnap sem" - félek a zivatartól, égdörgés,  villámlás :( 

♥Ha eltölthetnél egy estét egy híres emberrel (legyen élő vagy már elhunyt) kit választanál és miért pont őt? 

Nagyon sok ilyen ember van, és nem csak F1-esek.Talán egy nagyon rég élt személyt tudnék mondani, ő pedig Sissi, a gyönyörű osztrák császárné.  

Akiknek szeretném tovább adni: 
Tina - nagyon nagyon szeretem a történeteit, a German Love-ot régóta olvasom, az új története (Kimiről) pedig felkeltette a kíváncsiságom, és várom a folytatását......
Brigi - töredelmesen bevallom a Mahdotont nem olvastam, de a Killer love szerintem jelenleg az egyik legnagyszerűbb Sebes történet, nagyon várom a folytatást.....

Csibi  - sajnálatos módon, épp ahogy Brigi ő is eltűnt egy ideje, pedig rendszeres olvasója vagyok, a Bár valóban léteznél egy igazán különleges, kissé misztikus történet, az  Igaz szerelem mindenek előtt pedig rettentő aranyos, kedves történet. 

Én nekik szeretném továbbadni, Dorcsa most nem kapja meg, mivel tőle kaptam :)

Díj!

Nagyon szépen köszönöm a díjat Lilinek
és Dyboonak  

Szabályok

- Át kell másolnod a képet és a kérdéseket és válaszolni kell rá.

- Ha megvannak a válaszok, öt azaz 5 bloggernek tovább kell küldened.

- Őszinte válaszokat várok :)

- Legfőképp F1-es blogoknak szánom, de át lehet adni másnak is :)

Kérdések

1. Ki az F1-es pilóta akivel szívesen találkoznál? Miért?
2. Ki a kedvenced a régi pilóták közül? (pl.: Ayrton Senna, David Coulthard)
3. Mióta nézed a Forma-1-et?
4. Voltál már kint futamon?
5. Mi vett rá arra, hogy elkezd írni a történetedet?
6. Van már egy határozott elképzelésed, mi lesz a sztori vége? 
7. Hány részt vagy évadot tervezel?

Válaszok

1. Fernando Alonso, miért? Mert ő az aki miatt nézem a F1-et, és aki miatt elkezdtem nézni. Ne arra gondoljatok, hogy a kinézete miatt, hanem egyszerűen mert ő a kedvencem, amikor 2008-2009-ben a Renaulttal sehol sem volt akkor is hittem benne, és tudtam/tudom, hogy fog még VB-t nyerni. Van egy pólom (sok más dolog mellett) ami csak arra vár, hogy ő személyesen aláírja. ....... És eddig is szerettem, elfogult sosem voltam vele - elismertem mikor Felipével szemben volt az elengedéses sztori, és ugyanúgy tudom szidni mikor saját hibájából kiesik, de imádom - de most ha lehet még nagyobb rajongója vagyok, amikor látom, hogy viselkedik a szurkolókkal sírni lenne kedvem. Egyébként még Sebben és Jensonben is ezt szeretem a legjobban és tisztelem a többiekben is. 
2. Ayrton Sennáról sok mindent sajnos nem tudok, illetve ismerem többé kevésbé a pályafutását, láttam a róla szóló filmet, de ennyi. Sajnálom, hogy ideje korán meghalt, ez szívszaggató. Barichellót pl. tök cukinak találom, őt szerintem mindenki szereti, régi-új pilóták. 
3. Ezt sosem felejtem el, 2006 utolsó futam, Alonso világbajnok, ott szerettem bele ..... és a sportba is. 
4. Legnagyobb élmény. Igen voltam 3x is. 2010-2011-2012 (Ráadásul Alonso 2x is állt dobogón)
5. Véletlenül találtam rá az első történetre amit olvastam, tetszett és úgy gondoltam miért ne írhatnék én is. Életem egyik legjobb döntése volt! 
6. Minden történetemnek az eleje és a vége van meg általában, meg néhány köztes történés. 
7. Az csak úgy jön, most tervezek egy olyat ami nagyon nagyon sokáig fog tartani és lesz benne bonyodalom és izgalom bőven. 

Akiknek továbbküldöm :
Liina
Brigi
Dorcsa
Tina
Rebii

Ajánló!

Sziasztok! 

Hamarosan hozom az Érzelmek vihara következő részét, addig is szeretném figyelmetekbe ajánlani régebbi történeteim. És A boxutca hercegnője 11. részét is felteszem, ha van rá igény!

A szerelem ereje

Speeding passion

Száguldó érzelmek!

A boxutca hercegnője  (hamarosan folytatódik)

Tiltott szerelem! (bővül)

Mini novelláim

Díj!

Sziasztok!

 

Kaptunk egy újabb díjat amit nagyon-nagyon köszönök Brigi-nek, Merciinek és Dyboo-nak és Dorcsának!!!!

Szabályok:

1. Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat!

2. Felsorolunk 4 bloggert, akinél 200-nál kevesebb a (feliratkozott) rendszeres olvasók száma!

3. Egy- egy kommentet hagyunk a kiválasztott négy blogon a díjazásról!

Akik kapják tőlem:

Tina

Dorcsa

Csibi

Zsanna

Error!

Sziasztok! A beígért meglepi, remélem tetszeni fog mindenkinek, annak ellenére, hogy Fernando Alonso a főszereplő. Mint azt tudni lehet nekem ő az abszolút kedvenc pilótám (Seb, Kimi és Jenson előtt), és mindenképpen terveztem vele egy történetet. Természetesen ajánlom mindenkinek, de főképpen Andynak! Jó olvasást! 

Lucia Bendinelli

- Te megőrültél, te annyira hülye vagy, hogy az .... arra nincsenek szavak. - hebegtem nagybátyám előtt állva.
- Hé, hé, hé - lengette meg előttem mutatóujját, mintegy fegyelmezésképpen. - nem beszélhetsz így velem.
- Tudom, ne haragudj - sóhajtva ültem le az ágyra. - de, ez akkor is.......képtelenség, hiszen éppen te voltál az aki annyira el akart válni, most meg ....... - néha úgy éreztem sokkal felnőttebb vagyok mint ő. Imádtam, egészen kis pelenkás korom óta, hiszen ott volt mellettem mindig, olyannyira részesei voltunk egymás életének akár csak apa és lánya. 
- Tudom Lulu - rettenetesen utáltam ezt a becenevet, de mit ad Isten mindenki így hívott, főképpen ő, ezt még apa adta nekem mikor kicsi voltam mert a Luciát annyira nem lehet becézni, így roppant találékonyan kitalálta a "Lulut". - és én sem értem magam, de ...... nézd meg ezt a képet, annyira gyönyörű. - mutatott a laptopon egy nemrégiben készült fotót exfeleségéről, Raquelről. Felálltam  az ágyról, és mögé léptem, ő már a laptop előtt ült, és csodálattal, vágyakozással nézte a képet. 
- Mindig is szép nő volt, és tudod, hogy én örökké szurkolni fogok nektek, imádtam-imádom Raquelt, ő a kedvenc nagynénikém, és az is marad örökre, de ......... Fer, - együtt érzően rátettem a kezem a vállára, és félve pillantottam rá, mert tudtam, hogy mondanivalóm, még ha tisztában is van valóságtartalmával, fájni fog neki. - Raq ... boldog, Pedro eljegyezte, és talán ...... hamarosan ..... összeházasodnak. 

Raquel

- Tudom, - mélyet sóhajtott. - ezt nagyon elszúrtam. De akkor úgy éreztem már nem szeretem........ de most, Lulu bármit megadnék, hogy újra az enyém legyen. 
- Tudom, Fer, tudom. - mindenki tudta a családban, hogy nagybátyám, még nagyon nincs túl a váláson, bár 2011-ben ő volt az aki megtette az első lépést a házasság felbontása felé, utána nagyon összetört. Aztán jött egy időszak, ezt én csak "Xenia" csapdának hívom, mikor az a ..... nevezzük  modellnek, /anya nem szereti ha csúnyán beszélek róla, meg úgy általában, de tudom, hogy mit gondol róla/ szóval mikor Xenia behálózta, akkor talán egy kicsit oldottabb volt, tudtuk, jól, hogy ez a kis kaland kellett neki, és mindenki bízott benne, hogy majd visszatalál Raquelhez, de sajnos mire ez a kapcsolat véget ért, Raq már újra boldog volt, Pedro Castro rendező oldalán. Mint már mondtam imádom Raquelt, és nagyon sokat vagyok vele is annak, ellenére, hogy már nem a nagynéném hivatalosan, és volt alkalmam találkozni Pedroval, és bár utálnom kéne, de nem megy, nagyon kedves és vicces fickó. Annyira látszik rajta, hogy szereti Raquelt, minderről persze Fer nem tud. - De mi van Dashával?Szereted őt? 

Xenia

- ...... Nem tudom.....azt hiszem. - ez most jó, elindultunk Raqueltől, jött Xenia, aztán itt van Dasha és visszajutunk Raquelhez, szerintem még ő maga sem tudja mit is akar. 
- De ezt nem értem, Fer, most kit szeretsz, Raquelt vagy Dashát? Itt óbégatsz, hogy mennyire megbántad a válást és, hogy vissza akarod kapni a feleséged, de ezt a szerencsétlen lányt is szereted!?- a magam 17 évével ez nekem sok, még sosem kerültem csak hasonló helyzetbe sem, az első szerelem 15 évesen jött, de néhány hónap után vége is lett, már azt sem tudom miért, aztán újra rám talált az érzés, és ez még most is tart, el sem tudom képzelni, hogy vége legyen, nagyon szerelmes vagyok. 

 فرناندو وراكيل

  
2013. április 13. (szombat) 

Kínai nagydíj, szerencsére nem kellett sokat hisztiznem, hogy jöhessek. Apa, Fer edzője, így mindig úton van ő is, én addig anyával és 4 éves kishúgommal Maryvel vagyok otthon, vagy épp a nagyiéknál. Pontosan ezért imádom mikor elvisznek magukkal egy egy versenyre, mert akkor egy egész hétig lehetek velük.
- Apukád van a tévében. - mosolyogtam a kis Feliphinora, vele és anyukájával, Rafaelával a ferrari boxból néztük az időmérőt, olyan édes ez a kissrác, meg tudnám zabálni, húgomra emlékeztetett.
- Édesanyádék, hogy hogy nem jöttek? - kérdezte az említett.
- A nagyi szülinapjára készülnek, a héten lesz 60 éves, meg anya amúgy sem szeret futamokra járni.
- Értem, és Dasha?
- Ő majd csak holnap jön, azt hiszem. - ilyen kis apró dolgokról cseverésztünk, miközben véget ért az időmérő, Fer harmadik lett, Felipe pedig ötödik, viszonylag jó eredmény, ismerve a Ferrari egy körös gyengeségét és a versenytempóját, a csapat nem volt elkeseredve.

- Szia anya. - szóltam bele a telefonba két csengés után.
- Szia kicsim, hogy vagytok? 
- Jól anya, láttad az időmérőt? Fer harmadik lett. - lelkendeztem.
- Igen láttam. Mondd meg neki, hogy puszilom és holnap ügyes legyen. 
- Mindenképpen megmondom neki, remélem tud nyerni. 
- Figyelj, csak kicsim, - váltott át kicsit komolyabb hangra. - nem tudod, hogy Dasha jön e a nagyi szülinapjára? 
- Fogalmam sincs, miért? 
- Mert Raquel bejelentkezett. - anya jól tudott az öccse érzéseiről, közel álltak egymáshoz, megbeszéltek mindent,  én is elmeséltem neki a Raquelről szóló beszélgetéseinket, ő is beszélt erről Ferrel.
- Egyedül jön, vagy Pedroval? 
- Egyedül, Pedro elutazik a hétvégén és gondolta meglátogat bennünket, és hát ugye anyát is meg tudja köszönteni. 
- Ajjaj, szóljak Fernek? Basszus, nem lenne jó ha jönne Dasha is, így, hogy fognak kibékülni? - én már teljesen beleéltem magam abba, hogy Raq és Fer újra egy pár lesznek.
- Lucia, nyugodj meg és ne beszélj már így! - dorgált meg anya. -  Szólhatsz Fernandonak, de ha hozni akarja Dashát ne hisztizz, és szerintem nem sok esély van a békülésre, úgyhogy törődj bele. 
- Jól van na. - durciztam be.
- Lulu most mennem kell, légy jó és fogadj szót! Mondd meg apának, hogy este hívom. Szeretlek, szia.
- Én is szeretlek anya, szia. - letettem a telefont, az agyam lázasan kattogott, nem tudtam mit tegyek, szóljak Fernek vagy, ne, mindenesetre azt valahogyan el kell érnem, hogy Dasha ne jöjjön velünk Oviedoba.

- Neked nem pihenned kéne? - huppantam le Fer szobájában az ágyra.

Fernando

- Azt csinálom. - hihetetlen, hogy még ilyenkor is adatokat elemez, olvas és a versenyen gondolkodik.
- Aha. - húztam el a szám, közben felültem mert megérkezett apa egy csomó ennivalóval. - Végre, már éhen halok.
- Anya telefonált. - ült a kanapéra, én meg azonnal mellé ültem és szemezni kezdtem a zsúrkocsin található temérdek étellel.
- Engem is hívott délután, - levettem a legnagyobb húst és beleharaptam. - ajj elfelejtettem szólni, hogy majd téged is hív. - rántottam vállat.
- Jellemző. Fernando, gyere mielőtt ez a kis torkos mindent befal. - szólt a még mindig az ágyon fekvő pilótának.
- Azon gondolkodtam - sóhajtva ült le velünk szembe. - mit vegyek anyának .... szülinapjára.
- Jééé, nem csak a tele izéken gondolkodsz? - értettem a sporthoz, hiszen ebben nőttem fel, de a szakzsargon nem ment, az ilyen kacifántos megnevezések kifogtak rajtam.
- Telemetria és nem. - egy pillanatig megbántottan nézett rám, majd folytatta, de közben elkezdett enni. - Szóval, fogalmam sincs.
- Szerintem költözz haza egy hétre és meg van oldva.
- Az nem ajándék, hanem büntetés lenne nagyanyádnak. - heherészett apa.   
- Akkor vidd el valahova nyaralni, jajj már .... mindig azért panaszkodik ő is és a nagypapa is, hogy nem vagy otthon.
- Kössz a segítséget Lulu, de nem vittél előbbre. - felsóhajtott, majd témát váltva folytattuk a beszélgetést, vagyis ők ketten mert megint a versenyről volt szó, amibe én inkább nem folytam bele.

فرناندو وراكيل

- Ezt nem hiszem el! - ugrottam apa nyakába a bokszban, miután elsőként Fer haladt át a célvonalon, természetesen a csapattal és apával együtt én is kimentem a díjkiosztóra, és én is kaptam egy ölelést a győztestől, miután begurult és megünnepeltette magát.

Fer & Dasha

Dasha is megérkezett, ő is velünk nézte a futamot, őszintén szólva kedveltem őt is, ugyanannyira mint Pedrot, és ugyanannyira sajnáltam is, de mégiscsak Raquelt ismertem születésemtől fogva, és ő lesz örökké a nagynéném, Fer felesége.
A díjkiosztó, interjúk után visszamentünk a szállodába, nem mertem rákérdezni, hogy Dasha jön e velünk haza, így még mindig nem tudtam, hogy alakul majd a nagyi szülinapja és miképpen fog kibékülni Raq és Fer.

- Apa, - apa és én egy szobában laktunk, bár Fer felajánlotta az övét, ami inkább volt lakosztály, de bármennyire is imádtam őt, jó volt apával lenni kicsit, én akartam minden áron vele aludni. - Raquel jön a nagyi szülinapjára.
- Komolyan? - tudtam, hogy anya nem szólt neki, apát ez a téma nem igazán érdekelte, ő nem folyt bele Fer életébe, bár ő is szerette Raquelt, de ugyanúgy Dashát is, és nagyon jó barátja volt Nandonak.
- Tudom, hogy veled mindent megbeszél Fer ..... nem tudod, hogy hazajön e velünk Dasha? - mindketten az ágyban feküdtünk már.
- Nem jön és a jövő heti nagydíjra sem. Valami fotózása lesz. - el sem hittem apa szavait, s akkor már biztos voltam benne, hogy nem szólok arról, hogy jön Raquel is, had legyen Fernek meglepetés.

فرناندو وراكيل

- Boldog szülinapot nagyi! Imádlak. - két puszi és ölelés közepette nyújtottam át neki az ajándékot amit tőlem és Marytől kapott.
- Én is benneteket. - Mary is és én is a nagyin lógtunk, mindketten imádtuk a meglepetéseket, ajándékokat, s kíváncsian vártuk mit rejtenek a szépen becsomagolt dobozok.
- Anya, ezt tőlem és Dashától kapod! - nyújtott át egy kis dobozt Fer a nagyinak, amiben egy csodaszép pár fülbevaló lapult. Az ajándékbontás és jókívánságok után, anya behozta a tortát, mi a húgommal persze nem kerültük el a nagyi barátnőinek a 'Jujj de nagyok már ezek a lányok' meg a 'Milyen szépek'  mondatait. Nem voltunk sokan de azért voltunk, a nagyi barátnői, férjeikkel, és a testvére Esteban bácsi a családjával, így voltunk 24-en.Már az asztalnál ültünk, tortaevéshez készültünk, mikor megszólalt a csengő.
- Fer, nem akarod kinyitni? - néztem rá sürgetően, mert nagyon is tudtam ki az, vagyis reménykedtem benne, hogy az akit sejtek.

(Fernando)

Már a jól megérdemelt tortaszeletemmel szemeztem, mikor Lulu utasított, hogy nyissak ajtót. Fogalmam sem volt ki lehet az, de azért elindultam, amikor megláttam ki a látogató szinte lefagytam. 
- Szi..szia Fer! - Raquel az ex-feleségem állt velem szemben teljes életnagyságban, gyönyörűbb volt mint valaha, láthatóan ő is meglepődött azon, hogy lát. 
- Szia! Gyere be. - abban a pillanatban átkoztam magam, hogy akkor hülye voltam és elváltam tőle. 
- Nem tudom miért lepődtem meg, ne haragudj. - belépett mellettem a házba és azonnal célba vette az étkezőt. - Anyukád? 
- Erre van - helyeslően bólogattam, Raquel mindig is tudta mit akar, magabiztos volt, és ez akkor is megmosolyogtatott, ahogyan magabiztosan sétált a házban. - most vágta fel a tortát. 
- Raquel! - ahogy beléptünk az étkezőbe mindenki rákapta a tekintetét és boldogan fogadták. 
- Szép napot! - köszönt kedvesen és anya felé indult. - Boldog születésnapot Ana Maria! - megölelte anyát és átadta neki az ajándékát. 
- Nem is tudtam, hogy jössz, úgy örülök. Köszönöm. - vette el az ajándékot anya, majd az egész család is megölelte Raquelt.
- Senki nem tudta, hogy jön, csak anya, apa és én. - állt be a sorba Lulu is.         
- De régen láttalak, szia picúr. - végigsimított Mary barna kis fején, miután megölelte Lulut.Mindenki visszaült a helyére, Lulu azonnal felpattant mellőlem, hogy átadja helyét Raquelnek, cseppet sem feltűnően, majd végre nekiláthattam a torának.

- És jól vagy? - kérdeztem Raqueltől, kettesben ültünk a kerti hintaágyban. Jól esett a torta után egy kis levegő, bár Oviedoban többnyire remek az idő, most mégis borús, felhős volt az ég.
- Igen, köszönöm. És te? - meg sem várta, hogy válaszoljak, folytatta. - Gratulálok a hétvégi győzelmedhez. Jó rég ...... a tavalyi német nagydíjon nyertél. - kis gondolkozás után rávágta, ez nekem nagyon jól esett, kis reményt adott, hogy még érdeklem valamennyire.
- Ahogy mondod. - mosolyogtam elvarázsoltan, Atya ég, Luciának igaza volt, én valóban egy idióta egy címeres ökör vagyok, hagytam egy ilyen nőt elmenni, csak úgy? Vissza kell szereznem, abban a pillanatban, mikor édesen ejtette ki tavalyi utolsó győzelmem helyszínét, megint elvarázsolt, épp mint 2005 novemberében. - Perdo, hogy, hogy nem jött veled?
- Olaszországban forgatnak most. - adta meg a választ, de nem tudhatta, hogy ez számomra mekkora örömhír. - És Dasha?
- Hazament, fotózása van ma, holnap meg valami divatbemutatóra megy. - mióta Raquel megérkezett egy pillanatig sem gondoltam jelenlegi kedvesemre, és a továbbiakban sem szerettem volna, kiakartam élvezni minden Raquellel töltött pillanatot.
- Lehetek őszinte veled? - váltott hirtelen komolyabbra.
- Persze.
- Szép lány, de szerintem kissé fiatal hozzád. Nem?
- Talán fiatal, de ...... - csend borult ránk, nem tudtam befejezni a gondolatom, mert lényegében igaza volt, nyolc évvel fiatalabb Dasha.
- Mondjuk, Xeniánál sokkal jobb. És ahogy értesültem róla, a családod is sokkal jobban kedveli Dashát. - ő volt az aki kis idő után megtörte a csendet, de vele  még a hallgatás is jó volt.
- Igen .......... de még mindig téged tartanak a feleségemnek. - mondtam ki hangosan gondolatom.
- De már nem vagyunk házasok, és mindketten továbbléptünk. - még mindig mosolygott de már nem tűnt olyan szívből jövőnek.
- Biztos vagy benne? - teljes testemmel felé fordultam és kezeim közé vettem az övéit, még mindig a hintaágyban ültünk. - Raquel én ...... nemrég jöttem rá, hogy HIBA volt a válás, és, hogy még mindig szeretlek téged. - hihetetlen jó érzés volt mindezt elmondani, bevallani neki, csak remélni tudtam, hogy ő is hasonlóan érez még.
- Fer, ezt hagyjuk. - idegesen húzta ki kezeit, majd felállt. - Elváltunk, mert nem érezted magad elég érettnek a családalapításra, és szabadságra vágytál. Azt mondtad elmúlt a szerelem. - szomorúan lehajtott fejjel beszélt.
- Tudom, és hidd el ha tehetném visszacsinálnám. - felálltam én is, és pontosan elé léptem, óvatosan karjaira csúsztattam kezeim. - Más vágyam sincs mint, hogy újra az enyém legyél és, hogy ....... gyermekeink szülessenek.
- Ez nem így működik. Nem mondhatod az egyik pillanatban azt, hogy váljunk el, majd mikor újra normális életet tudok élni, meg jössz azzal, hogy még szeretsz?? - talán felháborodás volt a hangjában a remegés mellett, de a szemei egészen biztosan könnyektől csillogtak.
- Sajnálom. Kérlek, könyörgöm, adj nekem még egy ..... egy utolsó esélyt.
- Nem Fernando, nem lehet. Pedro szeret engem, és téged is Dasha. - lebontotta karjairól a kezem és elindult a ház felé, de megállítottam.
- És te, szereted őt? - mélyen néztem a szemébe, de csak nem válaszolt, viszon könnyei egyre sűrűbben folytak le arcán. - Szereted őt Raquel?
- Teljesen mindegy, mert mi már nem leszünk egy pár, soha.

فرناندو وراكيل

(2013. április 29.)
Miután Raquel elment csak kattogott az agyam, de nem sokáig, mert másnap utaztam Bahreinbe, ahol egy pillanatnyi nyugtom sem volt. Most sem Dasha sem Lulu nem jött velem, aminek örültem, Raquel látogatása és az unokahúgommal való  beszélgetés rádöbbentett, hogy még mindig szeretem őt, és szakítanom kell Dashával. A nővérem és Lulu szerint is van még esélyem, tehát nem adom fel, harcolni fogok Pedro ellen, még ha rendes fickónak is tűnik. A bahreini időmérő jól sikerült, a harmadik helyet szereztem meg, a versenyt nagy reményekkel vártam, hisz a Ferrari versenytempója jó, így akár a győzelem is benne volt a pakliban, de sajnos elromlott a DRS-em így kétszer is kénytelen voltam kiállni a boxba két körön belül, és így esélyem sem sok volt, hogy elöl végezzek, végülis  aztán nyolcadikként értem célba. Pontosan harminc pontos lemaradással utazunk a soron következő Spanyol nagydíjra, ami május 12.-én lesz.
Most éppen Terorba tartok Raquel szüleihez, informátorom, és cinkosom Lucia, kiderítette, hogy a hetet itt tölti Raquel. A verseny után azonnal Oroszországba utaztam, hogy tisztázzam a helyzetet Dashával. Nehéz volt, de elmondtam neki az igazat, hogy rájöttem nem vagyok belé szerelmes, látszott rajta, hogy fáj neki, de megértette, szerencsére nem hisztizett, így viszonylag békében váltunk el.

- Fer! - amikor megérkeztem Elena, Raq legfiatalabb húga nyitott ajtót és azonnal a nyakamba ugrott.- Hogy kerülsz ide?
- Raquelt keresem, itt van?
- Igen, illetve ..... most elment sétálni. - válaszolta a 20 éves lány.
- Merre van?
- Nem tudom, annyit mondott elmegy sétálni, de szerintem nemsokára jön már. Gyere addig igyál velem egy teát.
- Pedro nincs vele? - ezt Lulu nem derítette ki.
- Nem ...... nincs. Raquel szakított vele. - MICSODAAAA??? szakított vele. - Most hova ész?
- Megkeresem. - kirohantam a házból és hagytam, hogy a lábaim ..... és a szívem vigyen amerre akar, leginkább életem szerelme felé. Biztos voltam benne, hogy miattam, a vallomásom miatt szakított Pedroval.

- Végre megtaláltalak. - néhány saroknyira házuktól megtaláltam, elgyötörten, szomorúan sétálgatott.
- Fer...nando, mit keresel itt? - meglepetten nézett rám.
- Téged, Raquel, szakítottam Dashával, és Elena elmondta, hogy te is Pedroval. Miattam, miattunk, ugye? - reménykedve néztem rá.
- Teljesen összezavartál a kis monológoddal. Úgy éreztem, hogy bár szeretem Pedrot nem vagyok szerelmes belé. - lehajtotta fejét, de én álla alá csúsztatva jobb kezem felemeltem, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Akkor talán.....még ......
- Ez nem azt jelenti, hogy mi újrakezdhetjük. - e kijelentését, hullani kezdő könnycseppek követték.
- Rauel, szeretlek és ..... ha szakítottál vele akkor ... még neked is kell érezned valamit .... irántam. - mire az utolsó szót kimondtam már szinte összeért az orrunk, ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy megcsókoljam. Féltem, hogy elhúzódik, ellenáll, de nem tette, finoman, óvatosan csókoltam ajkait, majd mivel nem ellenkezett elmélyítettem a csókot, teljesen magamhoz vontam, szorosan öleltem derekát, mintha attól kellene félnem, hogy elfújja a szél.
- Fernando .... nee. - levegőjét kapkodva tolt el magától. - Nem akarom megint átélni azt az időszakot.
- Nem kell átélned újra, szeretlek, és biztos vagyok benne, hogy téged akarlak. - letöröltem egy kósza könnycseppet az arcáról.
- Biztos vagy benne? - kérdezte bizonytalanul, de válasz helyett egy újabb szenvedélyes, szerelmes csókot kapott.

فرناندو وراكيل

(2014. december)

Raq & Fer

- Emlékszel erre? - svájci otthonunkban ültünk, Raquel a karjaimban a laptopon fotókat nézegetett.
-Mikori ez a kép? . kérdeztem.
- 2009-es, azt hiszem.
- Gyönyörű voltál. Ahogy most is. - belecsókoltam a nyakába, s közben végigsimítottam hatalmas pocakján.
- Komolyan? - úgy nézett rám mint egy kislány.
- Igen, most, hogy a kisfiúnkat várod még szebb és szexisebb vagy mint valaha. - rendületlenül simogattam a hasát, miután tavaly kibékültünk, újra összeházasodtunk, s boldogabbak voltunk mint valaha, annyi sikertelen év és elszalasztott VB cím után tavaly megnyertem a 3. világbajnoki címem, idén is jó eséllyel pályáztam rá, de végül Felipéé lett a dicsőség. Júliusban Raquel elém állt, hogy bizony három hete késik neki, és jó lenne ha elkísérném a nőgyógyászához, ahol kiderült, hogy négy hetes terhes és februárban szülők leszünk, a kis Benito Alonso szülei.