A bokszutca hercegnője 9. rész
Sziasztok, tudom, hogy későn jöttem sajnálom. És azt is, hogy ez a rész ilyen kis rövidre sikerült. Igyekszem aktívabb lenni. Jó olvasást.
Fél 9-re értünk haza, Jenson mint ígérte bejött velem a házba, a nappaliban anyáékkal egy barna hajú gyönyörű nő ült.
![]() |
| Elizabeth Loran |
- Eliza, szeretném bemutatni neked Elizabeth Lorant. - valahonnan nagyon ismerős volt a név, de nem nagyon törődtem vele, az említett felállt és kedvesen felém, majd Jenson felé nyújtotta a kezét, de nem kerülte el a figyelmem, hogy úgy nézett rám mintha szellemet látna.
- Örülök Elizabeth. És honnan ismeri a szüleimet? - kérdeztem.
- Én ..... én ...... Eliza én vagyok az édesanyád. - mintha áram csapott volna belém olyan érzésem támadt, még szerencse, hogy Jenson szorosan mellettem állt így meg tudtam kapaszkodni a karjában.
- Mi? - apára néztem aki elég furcsa arcokat vágott. - Maga az anyám? - kérdeztem álmélkodva és a könnyeim szabadon folytak végig az arcomon.
- Sajnálom, hogy csak most ....... szeretném megmagyarázni miért ........ - belé folytottam a szót.
- Megmagyarázni? Mégis mit? Minek jöttél ide? - ömlöttek a kérdéseim. - Nem kellesz, itt van nekem Claudia, ő az igazi anyám.
- Eliza kicsim ne beszélj így, hallgasd meg. - próbált megnyugtatni Claudia.
- Nem akarom, elhagyta apát és engem is, nem akarom meghallgatni, látni sem akarom. Jenson vigyél el innen kérlek! - úgy kapaszkodtam bele mintha az életem múlna rajta.
- Robert vele maradok éjszaka, ne aggódjatok! - miután megnyugtatta apáékat beültünk az autójába és elindultunk. Nem szólt hozzám, nem is lett volna értelme, nem érzékeltem semmit abból ami körülöttem történt csak sírtam.
- Hol vagyunk? - kérdeztem mikor megállt az autó, nem láttam sok mindent mert sötét volt.
- Mike lakásánál. Gyere. - visszatértünk oda ahol nemrég olyan boldog pillanatokat töltöttünk. - Jól vagy? - kérdezte már fent a lakás nappali kanapéján.
- Nem. - ráztam a fejem. - Miért most és miért ilyen hirtelen? Azt gondolta majd a nyakába ugrok?
- Gyere ide ....... nyugodj meg. - odahúzott magához és nyugtatólag simogatni kezdett. Egy idő után csillapodott a sírásom és teljes filmszakadás.
- Jó reggelt Hercegnőm!
- Szia! Nem akarok felkelni! - bújtam vissza a takaró alá.
- Robert hívott, és aggódik érted. - lehúzta rólam a takarót és megcsókolt. - Megígértem neki, hogy még délelőtt hazaviszlek.
- Nem akarom látni azt a nőt!
- Tudom, de muszáj beszélned vele, legalább hallgasd meg.
- Jól van felöltözöm, - kimásztam az ágyból, de mielőtt beléptem volna a fürdőszobába, visszafordultam Jensonhez. - de ugye nem hagysz magamra?
- Soha. - mosolygott bátorítóan.
Még megreggeliztünk, vagyis inkább ő reggelizett, én nem tudtam enni, nem volt étvágyam, aztán a hazafelé úton végig az igazi édesanyámon járt az agyam.
- Gondolod szeret? - kérdeztem Jensont.
- Biztosan, mégiscsak ő szült.
- Annyi kérdésem van hozzá, de nem tudom képes leszek e nyugodtan beszélni vele, haragszom rá de nagyon, ugyanakkor szeretném megismerni, megérteni miért hagyott el.
- Ennek örülök, Hercegnőm! - mosolyogva rám nézett és megfogta a kezem. - Hát akkor gyerünk. - mondta már a házunk előtt.
- Itt maradsz? - kérdeztem félve. - Megígérted.
- Itt leszek nyugi. - kisimított egy tincset az arcomból, majd bementünk a házba. Apa és Claudia már fent voltak, apa újságot olvasott, Claudia az ebéddel foglalatoskodott.
- Jó reggelt! - köszöntünk egyszerre Jensonnel, erre mindketten felénk fordultak.
- Megnyugodtál kicsim? - kérdezte apa, mikor megölelt.
- Jól vagyok apa, hol van az a nő? - néztem körbe a házban.
- Éppen most érkezett, kimegyek elé. - megpuszilt apa majd kiment Elizabeth elé.
- Sziasztok! - lépett be az ajtón, apa előtt. - Szia Eliza!
- Szia! - köszöntem neki kimérten.
Hogy egy kicsit oldódjon a hangulat, apáék laza beszélgetést kezdeményeztek Elizabethel. Én nem voltam ilyen jó kedvemben, szó nélkül ültem Jenson mellett.
- Igen, igen, a kedvesem is versenyez. - mondta könnyeden mikor Jenson elmesélte neki mivel is foglalkozik. - Nagyon kedves fiúnak tűnsz, szép pár vagytok, látszik mennyire boldogok vagytok együtt.
- Eliza és Jenson nem egy pár. - mindenkinek kikerekedett a szeme, Jens és én meg sem mertünk mozdulni, Claudia volt az aki helyretette a dolgokat. - Jenson az öcsém.
- És 10 évvel idősebb mint Eliza. - szólt közbe apa is.
- Manapság már nem a kor számít, de elnézést, nem tudtam. - szabadkozott Elizabeth.
- Beszélhetnénk? - álltam fel és szülő anyámra néztem, aki készségesen eleget tett kérésemnek.

Szia.
VálaszTörlésKár, hogy ilyen rövid lett olvastam volna még. De attól függetlenül nagyon Imádtam! :)
Talán Elizabeth az aki segíteni fogja őket ketten!? :D Hisz Ő nem tiltakozik ellenük, még biztatja is őket! ;)
Szeretném, hogy ha Eliza jobban lenne az édesanyával, és ha megbízna benne. Egész biztos, hogy segítene a lányának és Jensonnek!! :D
Hamar hoz frisst, imádom ezt a történetet! Puszii.
Szia!
VálaszTörlésMeglepett Elizabeth feltűnése, de ebből még jó is kisülhet.
Remélem tisztázn tudják majd a dolgokat, és kialakul egy anya-lánya kapcsolat valahogyan...
És ahogy az előttem hozzászóló is mondta, akár segíthetne is Jensnek és Elizának!
Már alig várom a folytatást!
Puszi
szia:)) nagyon jó lett, meglepett elizabeth bár sejtettem hogy az anyja:DD jó lett és igen így van hát ha tud segíteni nekik:))
VálaszTörléslesznek itt még bonyodalmak ugy érzem:DD remélem hamar folytatod:D
Szia!!
VálaszTörlésHuh, megjelent anyuci is. De ha ő támogatni fogja a szerelmespárt, akkor bánom én, legyen velük!! Szuper rész lett!! Izgatottan várom a folytatást!!
Puszi
Szia! Kár hogy a rész egy kicsit rövid lett!:(Ennek fejében a következő hosszú legyen ám!Az hogy felbukkant anyuci nagyon jó!És biztos hogy segíteni fog a mi kis szerelmespárunknak!:)Siess a folytatással!Pusszi:Berni<3
VálaszTörlésszia, kérlek hamar hozd a folytatást, nagyon jó történet :))
VálaszTörlés