A boxutca hercegnője - 14. rész

  Sziasztok! Újfent szeretném megköszönni a kommenteket. Tudom, hogy kicsit éles a váltás, de ez van, az elkövetkezendő részekben Eliza "új életét" foglyuk megismerni. Remélem mindenkinek tetszeni fog ez a rész is. Várom a véleményeiteket! Jó olvasást! :)

"Viszlát Anglia, Helló New York!"

- Ezt hova tegyem?
- Ide, - mutattam a sarokra -  itt tökéletes lesz. Köszönöm. - két hete vagyok New Yorkban, s az életem teljesen felfordult, belegabalyodhattam volna az önsajnálatba, depresszióba, de egy percnyi időm sem volt rá. Rögtön megérkezésünk másnapján Chloé már cipelt is egy fotózásra, ahol bár tartom magam olyan tehetségesnek mint barátnőm, csak asszisztáltam neki. Ámulatba ejtett ahogyan pattogott a modell körül, nagyon elszoktam már ettől a világtól és rájöttem mennyire nagyon hiányzott a fotózás.Tudtam jól, hogy mennyire segíteni akart nekem, hogy elfeledhessem az elmúlt hónap történéseit és ne gondoljak állandóan Jensonre, ezért is voltam nagyon hálás neki, mikor egy neki ajánlott munkát átpasszolt nekem, mi több, kitalálta, hogy nyissunk egy közös fotóstúdiót. Kicsit kétkedve és félve de belementem, végülés lényegében azért jöttem vele, hogy új életet kezdjek, és felejtsek, ebben pedig a munka az új kihívások nagy segítségemre lesznek.

- Ó látom megérkezett a kanapé. - vonult be Chloé a tágas üzletbe, melynek hátsó részében lett kialakítva egy műterem, s egy sötétszoba, a fotók elő hívására. - Pont ezt a zöldet néztük ki. 

- Tökéletesen passzol. - csípőre tett kézzel álltam az üzlet közepén, a falak körben fehérek voltak, hatalmas ablakokkal, New York egyik felkapottabb részén sikerült kivennünk egy épületrészt, mellettünk igen neves boltok, üzletek, irodák találhatók. - Ajj, Chloé nekem mennem kell. - sietősen kaptam fel a táskám amit a pult alatt hagytam.

- Remélem tényleg meglepsz. - forgatta meg kételkedve a szemeit, majd leintettem egy taxit, ami megjegyzem egyre jobban ment és elvitettem magam a jó pár saroknyira lévő fodrászatba.

" - Jenson, haragszol rám?  - kérdeztem kicsit félve. 

- Már miért haragudnék rád? - válaszolta ingerülten. 

- Hát azért, mert nem szóltál hozzám tegnap óta, és sosem voltál még ilyen velem. - hajtottam le a fejem. 

- Sajnálom Eliza. - felemelte a fejem, s letörölte az időközben megjelenő könnyeim. - Ne kérlek hercegnőm ne sírj. Sajnálom, de a mai napom szörnyű volt, kérlek. - ölelt magához. Mikor elváltunk mélyen a szemembe nézett, éreztem, hogy a szenvedély magával ragad, lehunytam a szemeim, a következő pillanatban éreztem Jenson ajkát ahogy birtokba veszi az enyémet. Szenvedélyes, forró és eszméletlenül jó volt a csók, a szívem majd kiugrott a helyéről."

- ........... - arra eszméltem, hogy a fodrász lágyan megrázogatja a vállam. - Szóval mennyire legyen rövid? 

- Őőőőmm, ne nagyon, csak az aljából szeretnék vágatni. - válaszoltam neki zavartan. 
- És festés is lesz?

- Igen, szőkére szeretném. - bólogattam, kedves harminc év körüli beszédes lány volt a fodrász, az egész szalon olyan nagyvárosi, szolid és elegáns volt. Biztos voltam benne, hogy nem a pénztelen emberek járnak ide, s aki egyszer itt vágatta a haját készítette a frizuráját vissza fog térni.

- És min gondolkoztál el ennyire? - nézett rám a tükörből, a hajam már meg volt mosva, épp vágni kezdte, s megnyugtatott, hogy mindent úgy csinált ahogyan kértem. - Ha nem titok. 

- Az életemen. - sóhajtottam, Chloéval bár mindent megbeszéltem, de talán arra van igazán szükségem, hogy egy kívülálló hallja a problémám és tanácsot adjon.
- Mesélj nyugodtan, tudod  - rám mosolygott. - a fodrászod a legjobb pszichológus. 
- Nagyon bonyolult ...... - megint felsóhajtottam majd úgy döntöttem elmesélek neki mindent, hátha akad valami használható tanácsa. - ... beleszerettem a nevelőanyám öccsébe - láttam nem lepődött meg, na jó talán egy másodpercre. - aztán belekezdtünk egy olyan viszonyba  amiről csak az ő legjobb barátja, az én barátnőm és az igazi anyám tudott. 
- Nem vagy semmi kislány, - bólintott elismerően. - amúgy hány éves is vagy?
- 22. 
- És a bácsikád?
- 32. 
- Ejha.
- Tudom még fokozni, neki van menyasszonya és biztos vagyok benne, hogy ő már régen észrevette amit mind Jens mind én elfojtottunk magunkban. 
- Szóval titkos viszony, hm......izgalmas. 
- Hát annyira nem volt felemelő hazudni a szüleimnek, nagyszüleimnek, és úgy általában mindenkinek. 
- Értem ....... - bólogatott, miközben elkezdte a hajamra kenni a festéket. - és ezért a változás. 
- Igen, tudod ......... nemrég kiderült, hogy gyermeket várok, várunk, de .......elvetéltem - egy kósza kis könnycsepp legördült, de letöröltem mielőtt bárki észrevehette volna. - A barátnőm, hogy segítsen magával hozott ide Angliából. 
- Új élet, új külső. ........ Sajnálom a babádat, de talán azért történt mindez, hogy vége szakadjon a hazudozásnak. 
- Igen, lehet, hogy igazad van. - ahogy hallgattam a lányt eszembe jutott a nap mikor kiderült, hogy kisbabánk lesz. 

"- Mi lesz már? - dobogott lábával Jenson, együtt vártuk a nappaliban ülve, hogy kiderüljön az eredmény. - Meddig kell  még várni?

- Egy perc. - pillantott az órájára Elizabeth. Az az egy perc olyan lassan telt, hogy azt hittem sosem lesz vége, remegő kezekkel vettem kezembe az első tesztet, de mikor megláttam mit mutat azonnal az asztalra dobtam, s nyúltam a másikért remélve, hogy rosszul láttam vagy a teszt téved, de ugyanazt a két kis csíkot mutatta mindkettő

- Most mi történik? - értetlenkedett a két fiú, kétségbeesetten ültem le a kanapéra.

- Jenson ....... - néztem rá, közben ő elém guggolt. - ...... én ..... kisbabánk lesz. - halvány mosoly jelent meg ajkain, én viszont nem bírtam tovább görcsösen belekapaszkodva zokogtam.

- Shhh. - nyugtatásképpen simogatni kezdte a hajam és a hátam. - Eliza, Hercegnőm ne sírj!

- Jens, ha ezt apa megtudja megöl ... mindkettőnket, soha nem enged a közeledbe. - ráemeltem pillantásom és láttam szemeiben, hogy ő is nagyon jól tudja igazam van. - És Claudia, ...... a nagyiék.

- Semmi baj nem lesz, itt vagyok." 

 -- O --

- Megjöttem! - dobtam le a táskám és kiabáltam Chloénak. 

- Hűűű, te tényleg komolyan gondoltad - konyharuhával a kezében jött kis, s miután megtörölgette kezeit, közelebbről is szemügyre vette a hajam. - az új életet, Eliza nagyon szexi ez a szőke.

- Köszi Chloé.......Mi lesz a vacsi? - indultam a konyhába, ahol a tűzhelyen rotyogott valami szósz féle, mellette tészta főtt. - Spagettit?

- Igen, ha nem eszed meg. - csapott a fenekemre a konyharuhával. 

- Naa.

- Teríts meg! - parancsolóan kezembe nyomta az evőeszközöket, tányérokat, megterítettem majd megvacsiztunk. 

Vacsora közben elmeséltem neki beszélgetésem a fodrászlánnyal, akit mint kiderült Evának hívnak. 

- Örülök, hogy jobban vagy. 

- Ezt neked köszönhetem, - mosolyogtam rá hálásan. - az utóbbi időben teljesen elhanyagoltam a hobbim, a munkám, te tudod a legjobban mennyire imádtam mindig is fotózni. 

- Én is örülök, hogy itt vagy velem, jó csapat vagyunk Eliza. - vigyorgott kissé önelégülten, ez engem is megmosolyogtatott.Miután összepakoltunk még megnéztünk egy filmet a nappaliban, majd lezuhanyoztunk és ment mindkettőnk saját kis birodalmába, én elalvás előtt még felhívtam apáékat ahogyan az elmúlt hetekben minden este.