A boxutca hercegnője - 11. rész

- Nézd, én...... - próbálkozott Jenson, de leállította.
- Én nem ítéllek el azért mert egy fiatalabb lánnyal kezdtél, és azért sem mert Eliza a nővéred lánya, úgyhogy nyugodjatok meg mindketten, tőlem senki nem fogja megtudni, sőt mindenben számíthattok rám.- mosolygott.
- Köszönjük! 
- Megmondtam, hogy bármit megtennék azért, hogy elnyerjem a bizalmad Eliza! És ha ez számít valamit, talán ebben rám hasonlítasz, tudod, apádon kívül csak idősebb férfiakkal volt dolgom, vagy sokkal fiatalabbakkal. - itt sejtelmesen Mikera nézett, aki megbűvölten nézte Elit. - Na de elmesélhetnétek mióta vagytok együtt satöbbi. - teljesítettük amit kért és miután elpakoltuk az ebéd maradványait letelepedtünk a nappaliba és elmeséltük szerelmünk születésének történetét.Így telt az egész délutánunk, elmeséltük a köztünk kialakult kapcsolatot, Jenson és Mike meséltek a forma 1-ről és Eli is mesélt magáról. 8 óra körül aztán úgy döntöttünk ideje lesz lefeküdni, Eli meggyőzte a fiúkat, hogy maradjanak éjszakára. Láthatóan Mikenak is bejött Eli, és a vonzalom kölcsönös is volt.

- Gyere Jenson! - húztam fel a kanapéról az említettet, majd miután elköszöntünk a többiektől felmentünk a szobámba. 
- Végre csak az enyém vagy. - fordított egyet a kulcson, s bezárta a szobám ajtaját majd elkapta a derekam és magához szorított. - Annyira kívánlak. - suttogta miközben hol az ajkam, hol a nyakam csókolgatta. Heves csókcsaták alakultak ki köztünk, nagyon vágytam már az érintésére a csókjaira, keze a melegítőnadrágomba csúszott, a fenekemet markolászta, miközben én a felsőjét hámoztam le róla, kidolgozott felsőteste mindig is ámulatba ejtett, szerettem minden egyes porcikáját. - Gyere! - levette a nadrágját, majd elhelyezkedett az ágyamon, aztán segített megszabadulnom a nadrágomtól és az ölébe húzott. Rajta már csak a bokszerja volt, rajtam viszont a nadrágomon kívül még minden ruha rajtam volt.- Ez már nem kell. - levette a felsőm, majd a melltartómat, a nyakamat és a melleim csókolgatta. Éreztem ahogy egyre jobban kívánom őt és ő is engem, megszabadultunk mindketten az utolsó felesleges ruhadaraboktól és végre eggyé váltunk

- Mikor beszélsz Jessicával? - könyököltem fel mellette mikor újra magamhoz tértem a beteljesülés hullámai után.
- Nem tudom, - sóhajtott egy nagyot. - most a szüleinél van Fukuiban.
- De ugye nem fogod feleségül venni? És elmondod neki az igazat, rólunk. - kérdeztem.
- Nem szeretem már Jessicát, egyszerűen csak nem akarom megbántani, de beszélni fogok vele. Szerintem érzi, hogy nincs minden rendben köztünk, mert mióta először lefeküdtél velem azóta nem voltam Jessicával. - szerelmesen, mosolyogva megsimogatta az arcom.
- Ennek örülök, - mondtam neki komolyan. - kérlek Jens mondjunk el mielőbb mindent apáéknak és a nagyiéknak, nem akarok titkolózni. - mosolyogva bólintott, majd karjaiba vont és mindketten elaludtunk.
Másnap Jenson még aludt, én viszont szörnyű hányingerre keltem, kirohantam a mosdóba,  ahonnan Elizabeth jött ki éppen.
- Jó re..... Eliza mi baj? - szinte fellöktem ahogy berontottam mellette, nem értette mi van velem.  - Eliza jól vagy? - végignézte ahogy hányok, majd mikor végeztem segített rendbe szedni magam.
- Most már igen. - törölgettem meg vizes arcom. - Olyan hányingerre keltem ...... azt hittem nem jutok el a mosdóig. - Visszamegyek a szobámba. - rámosolyogtam édesanyámra, majd visszabújtam Jenson mellé.
- Hol jártál? - kérdezte félálomban, s jobban magához vont.
- Csak a mosdóban. - felé fordultam és adtam neki egy csókot. - Tudod mihez lenne kedvem? - kérdeztem kacéran.
- Mihez? - kérdezte vigyorogva, és persze azonnal kinyíltak a szemei. Kezei pedig elindultak a takaró alatt, ahogy az enyémek is,  akárcsak az este ismét bebizonyítottuk mennyire szeretjük is egymást.
- Na jobban vagy? - kérdezte Elizabeth, miközben Mikeal reggelihez terítettek.
- Igen. - mosolyogtam.
- Lemaradtam valamiről? - kérdezte Jens.
- Csak reggel rosszul voltam kicsit, de már semmi bajom sincs. - legyintettem, aztán mikor Mike elém tette a szalonnás rántottát megint rosszul lettem, csak néztek utánam ahogy őrültként rohanok a mosdóba.
- Jól vagy Eliza? - állt mögém aggódva Jenson.
- Öhöm, nem kéne végig nézned ahogy összehányom magam. - morgolódtam.
- Jenson menj ki, majd én itt maradok vele. - Eli nagyon kedves volt, ahogy reggel most is összerakott.
- Nem kéne orvoshoz mennünk? - aggodalmaskodott szerelmem.
- Szerintem ide nem orvos kell, hanem legelőször egy teszt. - Jenson, Mike és én hatalmas kikerekedett szemekkel néztünk Elire, mint egy őrültre
- Mi ..... miféle teszt? - értetlenkedett Jenson.
- Ne ... nem, nem lehetek terhes. - teljesen kiakadtam Eli gyanúján.
- Eliza nyugodj meg, egyáltalán nem biztos, hogy terhes vagy, de a biztonság kedvéért ...... - ugyan kicsit vonakodva de beleegyeztem, hogy csináltatok tesztet, Mike volt a kiválasztott akit elküldtünk a patikába.

- Nem ... le..he..tek terhes. - idegesen túrtam hajamba, össze vissza járkáltam a nappaliban, amitől megszédültem.
- Eliza, jól vagy? - kapott utánam Jenson, Eli két perccel később egy pohár vízzel jött vissza hozzánk.
- Megőrülök, hol van már Mike? - lassan kortyolgattam a vizet, szerencsére az edző gyors volt és egyből három tesztet hozott, Elivel bezárkóztunk a földszinti fürdőszobába, s megcsináltam egyből két tesztet.
- Mi lesz már? - dobogott lábával Jenson, együtt vártuk a nappaliban ülve, hogy kiderüljön az eredmény. - Meddig kell  még várni?
- Egy perc. - pillantott az órájára Elizabeth. Az az egy perc olyan lassan telt, hogy azt hittem sosem lesz vége, remegő kezekkel vettem kezembe az első tesztet, de mikor megláttam mit mutat azonnal az asztalra dobtam, s nyúltam a másikért remélve, hogy rosszul láttam vagy a teszt téved, de ugyanazt a két kis csíkot mutatta mindkettő

- Most mi történik? - értetlenkedett a két fiú, kétségbeesetten ültem le a kanapéra.
- Jenson ....... - néztem rá, közben ő elém guggolt. - ...... én ..... kisbabánk lesz. - halvány mosoly jelent meg ajkain, én viszont nem bírtam tovább görcsösen belekapaszkodva zokogtam.
- Shhh. - nyugtatásképpen simogatni kezdte a hajam és a hátam. Eliza, Hercegnőm ne sírj!
- Jens, ha ezt apa megtudja megöl ... mindkettőnket, soha nem enged a közeledbe. - ráemeltem pillantásom és láttam szemeiben, hogy ő is nagyon jól tudja igazam van. - És Claudia, ...... a nagyiék.
- Semmi baj nem lesz, itt vagyok.

Tényleg fogalmam sem volt mi lesz, tudom, hogy apának én vagyok a legfontosabb és Claudiának is, de nem tudom ezt, hogyan fogadnák, nem attól félek, hogy terhes vagyok, hanem attól, hogy ahhoz mit szólnak, hogy Jenson az apa. A napok rohamosan teltek és már csak egy nap van apáék hazaérkezéséig. Eli eljött velem pár napja a nőgyógyászomhoz, aki igazolta a teszteket, öt hetes terhes vagyok, Jensnek és Mikenak utazni kellett Kanadába, így ők telefonon értesültek az eredményről, Jensel annyiban maradtunk, hogy hazajön és beszélünk a családdal.  

Megjegyzések

  1. Szia!
    Annyira örülök, hogy folytattad. Nagyon szeretem és alig várom a folytatást. Ha lehetek egy kicsit őszinte ez jobban teszik, mint az Új élet. AZ is jó, de EZ szuper!!
    Réka

    VálaszTörlés
  2. Szia!:))))
    Végre...már mióta vártam erre a pillanatra!:))
    Nagyon jó lett a fejezet...és az,ahogy így kevered a szálakat...
    Nem tudom mit fog szólni a család,de egyben biztos vagyok...
    Eliza anyja még nagyon jól fog jönni:)a nagyszülők kitérnek majd a hitükből....Jessicáról nem is beszélve.Siess a folytatással..:)Puszi Eszti:)

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Nagyon örülök, hogy hoztad ennek a történetnek a folytatását! Nagyon szeretem, tetszik! Remélem hamar hozod a folytatást! Imádom az Érzelmek viharát is! Szuperek a történeteid!
    Üdv.: Nóra

    VálaszTörlés
  4. Szia!

    Én is csatlakozom az előttem szólókhoz, szintén nagyon örülök a folytatásnak! :)

    Nagy szerencséjük van az anyukával, hogy ennyire mellettük áll, mert gyanús, hogy a család nem fogja ennyire jól fogadni a dolgokat, sőt.
    Azért Jessica helyében én nem kicsit buknék ki... Ha a vőlegényem szakítana velem, mert az unokahúgába szerelmes, aki terhes is tőle. Hát... Azért reméljük a legjobbakat, és hogy a szülők - nagyszülők kiborulásán kívül más bonyodalom már nem nehezíti a dolgukat :)

    Nagyon tetszett, és nagyon várom, akármiből is hozod a folytatást :)
    Puszi
    Dorcsa

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Én most kezdtem el olvasni ezt a történetedet,de megszerettem.
    Kíváncsi leszek mit hozol ki belőle és,hogy a család,hogy reagál a dolgokra.
    Várom a folytatást.
    Üdv:Andy

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése