A bokszutca hercegnője 8. rész

 Sziasztok! Nem bírtam ki, hogy ne tegyem fel a következő részt, most ismét megjött az ihlet ehhez a történethez, és örülök, hogy vártátok a folytatást a részt Mercii.-nek és Lili-nek ajánlom! Jó olvasást! És örülnék  a véleményeknek! :)

Fantasztikus volt a nap, igaz, hogy még csak a délelőtt telt el, de annyira boldog voltam, hogy vele lehetek. Amikor nem látott minket senki szerelmes csókokat váltottunk, s a titkos érintéseink hoztak teljes lázba mindkettőnket.

- Ne Eliza, ezt ne csináld! Megláthatnak. - állított le Jens, mikor az egyik kilátóban megcsókoltam, s a kezemet a nadrágjába csúsztattam.

- Ugyan ki látna meg? Egy lélek sincs itt! - néztem körbe, gyönyörű volt innét a kilátás, szinte egész Somersetet látni lehetett. Csak mi voltunk itt fent.

- Nézd csak! - átölelt és egy messzi pontra mutatott. - Látod, az ott a házatok!

- Nee, - csodálkoztam rá, és kaptam egy puszit az arcomra. - ha Claudia ezt látná.

- Szeretlek Eliza! - ismét kaptam egy puszit, majd szorosabban magához ölelt. 

- Jenson! - megfordultam az ölelésében, hogy a szemébe tudjak nézni. - Nem gondolod, hogy meg kellene beszélnünk ezt az egészet?

- De, csak ne most, nem akarom elrontani ezt a csodálatos napot, ma csak veled akarok törődni, semmi és senki nem érdekel. - csókolt meg.

- Szeretlek, mindennél és mindenkinél jobban. - mosolyogtam rá szívből.

- Én is szeretlek. Nem vagy éhes? - bólogattam, erre elindultunk keresni egy nyugodt kis éttermet. 

A kilátótól nem messze beültünk egy hangulatos kis helyre, nem voltak sokan, egy két ember üldögélt az asztaloknál, átutazók lehettek. Rendeltünk magunknak italt, majd leadtuk az ételrendelést is, és nem sokkal később már meg is hozták az általam rendelt roston sült halat, zöldségekkel és Jensnek az ő spagettijét.
- Hm, finom. - mondtam mikor végre lenyeltem a spagettit amit Jens felém nyújtott. - Eszünk desszertet is? 
- Persze, hogy eszünk. 
- Jens, neked amúgy szabad édességet enned? - kérdeztem kis gúnnyal a hangomban. 
- Miért ne szabadna? Majd holnap két körrel többet futok. - vigyorgott.
- Értem. - jött a pincérlány és leadtuk neki az újabb rendelést. Az ebéddel végeztünk két órára, Eléggé elfáradtunk így felmentünk Jens egyik haverjának lakására. - Ez kinek a lakása? 
- Mike lakása. - kérdő pillantást küldtem felé, és meg is magyarázta a dolgot. - Tartozott nekem ennyivel, és most amúgy sem kell neki, a szüleinél van. - hátulról átkarolt. Több szó nem is esett köztünk,  egy darabig álltunk ölelkezve a hatalmas ablak előtt ahonnan rálátni a városra, gyönyörű volt, aztán Jenson egyre kalandosabb területekre csúsztatta a kezét. Még mindig hátulról ölelve a kezeivel a melleimet masszírozta, közben megszabadított a pólómtól és a melltartómtól. Megfordultam az ölelésében és megcsókoltam, aztán elkezdtem lehámozni róla a felsőjét, izmos mellkasát csókokkal borítottam. - Gyere! - a tekintetén látszott, hogy már nem kell sok, hogy a szenvedély átvegye felette az uralmat, megragadta a derekamat és miközben csókolt ahol ért beterelt a hálószobába.  Ott végignyúltam az ágyon, ő pedig lehúzta a nadrágom és a bugyim, majd megszabadult a maradék ruháitól is. Fölém hajolt majd miután megcsókolt elindult lefelé, csókokkal borította az egész testem, a nyaka, a vállaim, de amikor a melleimhez ért felnyögtem.  Míg a szája a melleimet bitorolta a keze megtalálta testem legérzékenyebb pontját, amitől egyszerre éreztem magam a mennyben és a pokolban. Már nagyokat nyögtem, hangosan ziháltam, mikor abbahagyta és ismét lecsapott a számra, majd a másodperc töredéke alatt belém hatolt. Egyre vadabbul mozgott, már mindketten önkívületi állapotban voltunk mikor elértük a kielégültség csúcsát. Pihegve bújtam szerelmem karjaiba, aki pedig szorosan körém fonta azokat, mintha attól félne, hogy eltűnök.

Mindketten elaludtunk a szerelmes percek után, én voltam aki először felébredt, az óra néhány perce ütötte el a 6 órát. Jens olyan édesen, mosolyogva aludt mellettem, hogy nem volt szívem felkelteni, elmentem lezuhanyozni. Miután lezuhanyoztam felkaptam magamra Jens ledobott ingét, és felkaptam az asztalról a fényképező gépem, ami nélkül nem indulok el otthonról. Visszamentem a hálóba a géppel a kezemben, és az ágyra álltam, hogy Jensont a lehető legjobb szögben tudjam lefotózni.
- Mi művelsz? - kérdezte álmosan.
- Készítek rólad néhány fotót. - válaszoltam mosolyogva. - Olyan cuki vagy mikkor alszol, imádlak.
- Csak mikor alszom? - kötözködött, majd lehúzott magához. 
- Hé a gépem. - kacagtam, mire ő kivette a kezemből és az ágy mellé tette óvatosan majd hozzám fordult és kérdőn nézett. - Na jó nem csak mikor alszol, mindig cuki vagy és mindig imádlak. - adtam neki egy csókot, hogy kiengeszteljem az előbbiért, majd mikor elváltak ajkaink, a csípőjére ültem. - Figyelj csak! Tudom, hogy nem akarjuk elrontani ezt a csodás napot ........ de akkor is beszélnünk kell kettőnkről. 
- Tudom. - sóhajtott nagyot.
- Nem bujkálhatunk örökké, és nem akarok a szeretőd lenni. 
- Nem a szeretőm vagy Eliza, hanem a szerelmem. 
- Nem Jenson, a te szerelmed hivatalosan Jessica, és én azt akarom, hogy ...... hogy  mindenki megtudja, hogy szeretjük egymást és nem akarok titkolózni. - az önfeledt boldog perceket felváltotta az aggodalom.
- A mindenki alatt a szüleidet és anyáékat érted igaz? 
- Igen, de nagyon félek. - bújtam hozzá szorosan. - Nem tudom a nagyi mit fog szólni mindehhez. 
- Én inkább Roberttől tartok. - a karjait szorosabban fonta körém és már nem a csípőjén ültem hanem mellette feküdtem. - Anya sem lesz könnyű, de az apád ha  nem töri össze a képem, amit megértenék, legalább eltilt tőlem. Azt nem tudnám elviselni.
- Ahogyan én sem. De el kell döntenünk mi lesz, vagy elmondjuk nekik az igazat, vagy ......... elfelejtjük egymást. - én magam sem gondoltam komolyan ezeket az utolsó szavakat.
- Ezt komolyan így gondolod? - kérdezte, de nem jött ki hang a torkomon, és azt hiszem tudta ő jól mit is válaszolnék, ha tudnék. - Ha hazaértünk elmondunk mindent a szüleidnek, és nem engedjük, hogy elszakítsanak minket. 
- Ígéred? - válasz helyett egy csókot kaptam.