A bokszutca hercegnője 6. rész

Sziasztok! Ismét változott a blog arculata. Remélem elnyeri tetszéseteket. Jó olvasást és köszönöm, hogy velem tartotok. :)

A keze a fenekemről a derekamra, majd a hátamra vándorolt, de egy percre sem vált el ajkaimtól. A szívem vadul kalapált a mellkasomban, nem hittem el ami történik. Jens az ágyhoz vezetett, majd óvatosan lefektetett rá, kivette a kezemből a melltartómat, majd a melleimet kezdte kényeztetni. Egy rövid nadrág volt rajtam amitől gyorsan megszabadított, majd lassan lehúzta a bugyimat, eközben én is letéptem róla a törölközőt ami a férfiasságát takarta. Éreztem mennyire kíván, s ettől még inkább tűzbe jöttem. Előbújt belőlem a vadmacska, ott csókoltam ahol értem, majd egyszer csak megéreztem magamban őt. Felnyögtem a gyönyörtől, Jens eleinte lassan mozgott, majd egyre inkább fokozta a tempót, aztán egyszer csak éreztem, hogy a gyönyör szétterjed a testemben.

- Szeretlek Eliza! - mondta mikor magunkhoz tértünk.

- Én is szeretlek! Nagyon. - adtam neki egy csókot, majd a karjaiba bújtam, s így nyomott el az álom.

- Ébresztő! - simogattam Jens arcát, reggel mikor már magasan fent volt a nap az égen.

- Hm. - mocorgott, majd végre kinyitotta szemeit, s rám mosolygott. - Tudod, hogy ezért Robert ki fog nyírni!

- És Claudia is, Simone nagyi is és a nagyapa is. - mosolyogtam, majd megcsókoltam. - De nem kell megtuniuk, nemigaz.

- De igaz. - helyeselt, majd egy hirtelen mozdulattal maga alá fordított, s felelevenítettük az estét.

- Nagyi! - délután négy órára értünk haza, vagyis a nagyiékhoz.

- Szervusz kisfiam. - köszöntötte a fiát is, majd ismét hozzám fordult. - Na milyen volt a hétvége?

- Remek, ennél jobb nem is lehetett volna. - összenéztünk Jensonnel.

- Remélem itthon maradsz kicsit kisfiam. - utalt a nagyi arra, hogy Jenson szinte sosincs otthon.

- Nyugodj meg anya,  a következő futamig itthon leszek. - mosolygott. 

- Ennek nagyon örülök, végre. - ölelte meg Jenst a nagyi. - De most menjetek pakoljatok ki, hamarosan kész a  vacsora. - úgy tettük ahogy Simone nagyi utasított. Az emeleten először a saját szobámba mentem, majd mikor kipakoltam átosontam Jenshez, s leültem az ágyra, nem akartam megzavarni épp telefonált.

- Na mit csinálunk? - karoltam át a derekát mikor letette a telefont. 

- Menjünk vacsorázni. - adott egy csókot majd a lépcső fele terelt. Lent az asztalon már várt minket a vacsora, nagyapa is megérkezett, így négyesben megvacsiztunk, majd élménybeszámolót tartottunk, és miután minden élményemet megosztottam nagyszüleimmel mindenki elindult a szobája felé. 

- Bejöhetek? - miután lezuhanyoztam átosontam Jenshez, ő az ágyon feküdt és a tévécsatornák közt keresgélt.

- Gyere csak Hercegnőm! - mosolygott mikor meglátott, én pedig mellébújtam, váltottunk egy hosszú csókot. - Szeretlek Eliza! 

- Én is szeretlek Jenson. - el sem hittem, hogy kimondta. - Holnap ugye hazaviszel? 

- Persze, de mi lenne ha holnap még velem aludnál? - nézett rám hatalmas sóvárgó szemekkel.

- Nagyon régen láttam apát és Claudiát ........ ne nézz így kérlek ...... - csók - .... de ..... mi lenne ..... - csók - ...ha te maradnál ott nálunk? 

- Majd meglátjuk, egyenlőre azt sem tudom, hogy nézzek Robert szemébe, vagy a nővéremébe. - aggódott.

- Ne izgulj, apa meg fogja érteni, hogy szeretjük egymást. - pusziltam bele a tenyerébe mely az arcom simogatta. 

- Gyere ide. - nyújtotta ki a karját, amibe készségesen belesimultam, majd pillanatokon belül elnyomott bennünket az álom. 

- Jenson! Kisfiam! - arra ébredtünk, hogy nagyi Jens ágya mellett áll kikerekedett szemekkel. 

- Szia anya. - szólt kómásan Jens, erre én is kinyitottam  a szemem.

- Eliza te mit csinálsz itt? 

- Ő, én ...... csak ...... mi szóval sokáig beszélgettünk és elaludtunk. - nem volt ritka, hogy együtt aludtam nagybátyámmal, de ez ennyi idősen valóban furcsán mutathat, s ha a nagyi tudná mit csináltunk egy nappal korábban, bele sem merek gondolni mit tenne.

- Jessica most érkezett meg, kint vár a reptéren. - azt hittem rosszul hallok. 

- Kösz anya, megyek. - már ugrott is, a nagyi kiment a szobából, ő pedig öltözni kezdett. 

- Itt van Jessica? - válaszolni nem válaszolt csak röpke pillantást vetett rám. - Ő hívott tegnap? - bólintott. - És véletlenül nem akartál nekem szólni erről? 

- Eliza ne kezdjük ezt most jó? 

- De .... tegnap azt mondtad szeretsz. - léptem elé félve, hogy talán csak álmodtam az elmúlt hetet. 

- Hercegnőm, hogyne szeretnélek, csak téged, te vagy az én egyetlen Hercegnőm, azért nem szóltam, hogy hívott mert nem akartam elrontani az estét, és nem marad sokáig. - ölelt át. - Beszélni fogok vele ígérem. 

- Rendben. - bújtam oda a védelmező karokba. 

Jessica

- Simone, örülök, hogy látlak. - a lépcső tetejéről figyeltem az eseményeket, láttam ahogy Jessica belibeg Jensel kézen fogva. 

- Kedvesem! Én is örülök neked, már nagyon hiányoztál. - ujjongott nagyi is, majd nagyapa is köszöntötte. 

- Felviszem a holmidat. - na ennyit erről, hogy nem marad sokáig. 

- Apa és Claudia nemsokára jönnek, hazamegyek velük. - mondtam Jensonnek mikor felért a bőröndökkel.

- Ne csináld. - karolta át a derekam s magához húzott. - Mondtam, hogy haza viszlek. 

- És mi lesz a barátnőddel, nem úgy tűnik, hogy csak pár napig marad. - mutattam a három hatalmas bőröndre. 

- Eliza! - elegem lett, s éreztem, hogy a sírás folytogat ezért inkább elmenekültem vissza a szobámba. - Hercegnőm! 

Körülbelül egy órát lehettem a szobába mikor Claudia kopogott be hozzám. 

- Szia szívem! - azonnal a nyakába ugrottam. - Én is örülök neked.

- Nagyon hiányoztatok, anya. - nem akartam sírni előtte, próbáltam megnyugodni, majd percekkel később már apa nyakában lógtam.

- Milyen volt a hétvége? - kérdezte mikor elváltunk. 

- Remek, de majd otthon elmesélem, indulunk? - mielőbb haza akartam menni, nem akartam látni a "boldog" párt. 

- Maradjatok ebédre, nemsokára tálalok. - szólt közbe nagyi. 

- Örömmel anya. - Claudiát imádom és tényleg úgy szeretem mintha az édesanyám lenne de most haragszom rá nagyon, legszívesebben világgá szaladtam volna, ő meg ...... na mindegy. 

Ebédnél Jessica le sem vette kezét Jensről, elkezdett mesélni, ha engem kérdez bárki szerintem csak kitalálta ezeket.

- Képzeljétek az egyik barátnőm az édesapja 15 évvel idősebb barátjával kavar. - mintha tudna mindent rám nézett, aztán folytatta. - Hát nem szörnyű.

- Nem értem ezek a férfiak mit esznek a 10-20 évvel fiatalabb lányokon. Nem lennék az édesapja helyében. - szörnyülködött apa, miközben Jenson majdnem megfulladt  a levestől.