A boxutca hercegnője 4. rész

Jenson

- Nem Jessica nem ilyen. - néztem rá,  miközben Eliza a karjaim közt reszketett a félelemtől, eszembe jutott a tegnapi beszélgetésünk, mikor azt mondta, hogy ő már nem kislány.  Magamnak sem vallottam be de már réges régen rájöttem, Mikenak igaza van Eliza gyönyörű nő lett. S amellett, hogy gyönyörű kedves is, az akinek odaadja a szívét végtelenül szerencsés ember. Mikor a jachton megpillantottam az apró bikiniben, ami alig fedi a testet, olyan gondolataim támadtak, melyeknek nem szabadott volna előjönniük. Jessicának igaza lehet, talán nem kellene annyi időt töltenem otthon, s akkor nem látnám, de abba beleőrülnék. Az utóbbi két hónapot is alig bírtam ki, szinte nem volt nap, hogy ne gondoltam volna rá.

- Akkor miért vagy vele? - faggatózott tovább Eliza.

- Mert ...... mert szeretem. - a kérdése amit feltett váratlanul ért, alig tudtam mit válaszolhatnék rá.

- Nem megyünk issza a szállodába? - engedte el a derekam amit eddig szorosan ölelt, s kibújt a takaró alól.

- Szólok Lewisnak. - rátettem az említett anyagot, hogy nehogy megfázzon, s szóltam csapattársamnak, hogy induljunk vissza, majd elindultunk a szállodába. Eliza az úton egy szót sem szólt hozzám, Nicolellal beszélgetett, olyan volt mintha haragudna rám valami miatt. A szállodába érve megbeszéltük, hogy együtt megyünk az esti szponzori partyra, s bemutatjuk Elizának a csapat új tagjait akiket még nem ismer.

- Eliza! Valami baj van? - kérdeztem már fenn a lakosztályunkban.

- Nincs semmi, csak elfáradtam. - válaszolta, de a válasza nem elégített ki, magam felé fordítottam, hogy a szemembe nézzen.

- Nem tudsz átverni, ismerlek, mondd csak el mi a baj. - kértem.

- Csak megijedtem a vihartól, ilyenkor mindig rossz kedvem van. 

- Biztosan csak ennyi? - nem hittem el amit mondott, de nem akartam faggatni, ha szeretné úgyis elmondja. 

- Lezuhanyzom. - mondta, majd holmijaival elindult a fürdőszobába. Míg Eliza zuhanyzott, én is összeszedtem a holmim. Majd miután végzett én is lezuhanyoztam, de gondolataim csak nem hagytak nyugodni, a délutánon járt az eszem, és a délelőtti beszélgetésemen Mikkeal. Eliza több mint szép, és miatta képes lettem volna, képes lennék szakítani Jessicával, nem szabad ilyenekre gondolnom. 

Eliza

- Mielőtt elindulunk, nem hívod fel a szüleid? - kérdezte Jenson mikor kilépett a fürdőszobából.

- De, igazad van, el is felejtettem őket. - húztam el a szám, elővettem a mobilom és tárcsázni kezdtem az otthoni számunkat. - Szia anya! - szóltam bele mikor meghallottam anya hangját. -  Jól vagyok anya, fantasztikus Monaco, imádom. .......................... - Igen, ettem, nem már nem fogyózom, itt van ő is adjam? - s kérésére átadtam az öccsének a telefont.

- Szia Claudia! ............. - Igen jól van, .................. igen eszik, most indulunk vacsorázni, ..................  rendben, jó éjszakát! 

- Mondd meg neki, hogy puszilom őt is és apát is.  - súgtam oda Jensonnek mielőtt letette volna. 

- Eliza puszil téged és Robertet is.  - mondta majd letette.  - Ők is puszilnak, és hiányzol nekik. Na induljunk mert már biztosan várnak. 

- Egyébként nagyon csinos vagy! - dicsért  meg.

- Köszönöm, te is jól nézel ki. - viszonoztam a bókot. Lent ahogy megbeszéltük találkoztunk Lewissal és barátnőjével, majd együtt indultunk a party helyszínére. Mikor megérkeztünk alig hittem a szememnek, egy hatalmas épület előtt álltunk meg, olyan volt mint egy kastély, bementünk, de nem maradtunk az épületben, ki invitáltak minket az udvarra, ami hatalmas volt és csodálatos, a kert végében volt egy hatalmas medence. 

- Jenson, Lewis! - vette észre a pilótákat a forma 1 atyja Bernie Ecclestone, s egy csapat másik öltönyös férfival és Martin Whimarssal hozzánk lépett. - Szervusz Nicole. -   köszöntötte az említettet majd értetlenül felém fordult. - Jenson azt hittem kibékültetek Jessicával. - Martin közben jót kacagott.

- Ő az unokahúgom Eliza Works. - világosította fel a mérnököt Jens. - Eliza ő.......

- Igen emlékszem Bernie bácsira. - kacagott mindenki.

Petra and Tamara Ecclestone

- Eliza! - ölelt meg örömében mikor "megvilágosodott". - Gyönyörű vagy. Nézd Tamara emlékszel még Elizára? - hívta oda idősebbik lányát.

- E...Eliza Works? - először meg sem ismert aztán ő  is ámuldozott egy sort. - Te jó ég, te vagy? - ölelt meg. 

- Szia Tamara. - köszöntöttem én is. - De jó újra látni. 

- Mindjárt szólok Petrának, az elmúlt években nagyon sokszor emlegetett, hiányoztál nekünk nagyon. - ölelt ismét meg, majd eltűnt a tömegben. 

- Látom ma te vagy a sztár. - mosolygott Jens és adott egy puszit az arcomra. 

- Elizaaa! - akkorát sikított Petra mikor meglátott, hogy mindenki felénk kapta tekintetét. - De rég láttalak, barátnőm. - a nyakamba ugrott. 

- Én is örülök, hogy látlak titeket, csodásan néztek ki lányok. 

- Nem te nézel ki csodásan, gyönyörű vagy Eliza. - nézett végig Tamara, öt éve nem voltam nagydíjon, s azóta nem láttam a lányokat sem, régen mikor szinte minden futamra kijöttem nagypapával és Jenssel sülve-főve együtt voltunk mi hárman, szinte legjobb varátnők voltunk, aztán megszakadt a kapcsolatunk. 

- Miért rejtegetted eddig Jens? - kérdezte vádlóan Petra. 

- Nem rejtegettem, de egyszerűen nem akart velem jönni. - védekezett, s láthatóan a lányok ezt nem értették. - Nem jönnek ki Jessicával. 

- Ez így nem igaz, ki nem állhatjuk egymást. - javítottam ki. Az este az emlékek felelevenítésével telt, amit a fiúk vidáman és érdeklődve hallgattak, közben bemutattak a teljes csapatnak, mármint akit eddig még nem ismertem közülük. 

- Eliza, táncolunk? - nyújtotta kezét Jenson, amit elfogadtam, s elindultunk a tömegbe táncolni. Szorosan átkaroltam Jenson nyakát, míg ő a derekamat fogta át, s magához húzott, olyan közel, hogy éreztem arcomon a leheletét. 

- Látod mekkora sikered van? - suttogta. - Le sem tudják venni rólad a tekintetüket. 

- Ne hozz zavarba. - hajtottam le a feje, hogy ne lássa ahogy az arcom lángba borul.

- Zavarba hoztalak? - nyúlt az állam alá és felemelte a fejem, hogy szemébe nézzek. A szemei izzottak a vágytól, tekintetünk összekapcsolódott s egyre jobban összesimultunk, ki tudja mi történt volna ha Petra nem szakítja meg a pillanatot. 

- Elnézést, szeretnélek bemutatni valakinek. - húzott ki Jenson karjaiból. S egy csendesebb helyre vitt.

- Na kivele mi van köztetek? - vont szinte kérdőre. 

- Mi? Kivel? 

- Jajj ne értetlenkedj már, hát Jensonnel, csak úgy izzik  köztetek a levegő. - közben megérkezett Tamara is három koktéllal.

- Köszönöm. - az egyiket a kezembe nyomta. - Nincs köztünk semmi....... Vagyis......

- Eliza a barátnőid vagyunk, bennünk megbízhatsz.

- Tudom, de ő mégiscsak a bácsikám, nem gondolhatok arra mi lenne ha......... 

- Szóval gondoltál már rá úgy mint férfira. - állapította meg Tamara.

- Tudjátok mennyire rajongtam érte mindig, de azt hiszem ez már nem csak rajongás. - vallottam be az igazat. - Egyre több az erre utaló jel, és már a legjobb barátnőm Chloé is szóvá tette ezt, és minden ok nélkül gyűlölöm a barátnőjét. 

- Jessica kedves lány de én sem bírom, nem illik Jensonhoz. - szólt közbe Petra.

- Eliza! - jelent meg az említett személy, s minden jel arra utalt, hogy engem keres. - Á itt vagy? Indulhatunk? 

- Igen, persze. - elköszöntem a lányoktól, majd elindultunk. 

A szállodába vezető úton nem beszélgettünk, a lányokkal való találkozáson, beszélgetésen gondolkodtam. Visszaérve elsuttogott egy jóéjszakátot, majd elment aludni. Nem tudtam mire vélni, arra fogtam, hogy fáradt és korán kell kelnie. De a helyzet másnap sem lett jobb, reggeli után ő még átnézte az autót a szerelőkkel, én ott ültem a boxban figyelve mit csinál, észrevettem, hogy nagyon sokszor felém néz, és láttam rajta, hogy szívesen oda jönne hozzám, de valami visszatartja. Aztán egyszer csak megjelentek az Ecclestone lányok és magukkal vittek a VIP részbe. A nap többi részét ott töltöttem velük, sőt a szombati napot is. Jenson még akkor sem szólt hozzám szinte semmit, aztán mikor az időmérőn kiesett a Q2-ben már én nem mertem inkább hozzá szólni, oda sem mentem hozzá. Gondoltam majd ő keres ha hiányzom neki. 

- Mehetünk? - kérdezte ridegen mikor visszamentünk a McLaren boxába. 

- Felőlem. - válaszoltam, majd elindultam utána.

A szállodába érve azonnal beviharzott a fürdőszobába, s mikor kijött gondoltam most  kérdőre vonom.

- Jenson, haragszol rá? - kérdeztem kicsit félve.

- Már miért haragudnék rád? - válaszolta ingerülten. 

- Hát azért, mert nem szóltál hozzám tegnap óta, és sosem voltál még ilyen velem. - hajtottam le a fejem. 

- Sajnálom Eliza, - felemelte a fejem, s letörölte az időközben megjelenő könnyeim. - Ne kérlek hercegnőm ne sírj. Sajnálom, de a mai napom szörnyű volt, kérlek. - ölelt magához. Mikor elváltunk mélyen a szemembe nézett, s éreztem, hogy a szenvedély magával ragad, s lehunytam a szemeim, a következő pillanatban éreztem Jenson ajkát ahogy birtokba veszi az enyémet. Szenvedélyes, forró és eszméletlenül jó volt a csók, a szívem majd kiugrott a helyéről. A boldogságtól repülni tudtam volna, azonban mikor elváltak ajkaink Jenson felállt és zaklatottan kiviharzott a lakosztályból.