A boxutca hercegnője 1-2. rész

Eliza Works

- Anya! Szerinted az igazi anyukám szokott rám gondolni? - jutott eszembe ismét az édesanyám.

- Nem tudom kicsim, biztosan, - simogatta meg az arcom. - anyukád szeret hidd el.

- Akkor miért hagyott itt?

- Eliza ..... - itt kicsit elgondolkodott a pót anyukám, Claudia. -  tudod anyukád sajnálhatja, hogy itt hagyott, mert te csodálatos kislány voltál, most pedig még csodálatosabb vagy, és örülök, hogy ebben részem volt, és tudod azért kicsit örülök, hogy így alakult, mert megkaptalak téged.

- Nagyon szeretlek anya. - öleltem őt át.

Mindössze féléves voltam mikor édesanyám úgy döntött nem kér sem apából sem belőlem, azóta eltelt 22 év és semmit nem hallottunk  felőle, de talán így jobb is. Apa mindent megadott nekem, nem is volt igazán szükségem rá. Persze mint minden férfinak apának az életében is voltak nők, és ezekből sosem csinált titkot, mindig megvitatta velem aktuális hódításait. Aztán a sok sikertelen  randi és kapcsolat után, mikor olyan 7 éves lehettem apa  megismerkedett  Claudiával, aki amellett, hogy kedves, szép látszik mennyire szereti apát és engem is. Szinte azonnal egy hullámhosszra kerültünk, s nem is szégyenlősködtem azután mindeninek édesanyámként mutattam be.

- Eliza! - nézett rám Chloé, s elém tolt egy pletykalapot. - Újra együtt vannak? 

- Ezek szerint. - váltam kissé kimértté, amint megláttam imádott bácsikám a címlapon kedvesével amint nagyon is jól szórakoznak Hawaiin. - Nem értem Jens, hogy tudta visszafogadni, olyan hisztis ki nem állhatom.

Chloé Evens

- Nézd rólad is írnak " Jenson Button unokahúga Eliza kapta a 2011-es év Fotográfusa díjat. A fiatal hölgy a fotózás mellett a modellkedést is kipróbálja. ", nem semmi, és ezeket honnan tudhatják? - szaladt magasra a szemöldöke.

- Nem tudom Chloé, eddig azt sem tudtam, hogy tudják, hogy létezem.  Mehetünk? - kérdeztem, s már szedtem is a holmimat.

- Hová?

- Nem mondtam még? Kaptunk egy új megbízást, egy fotósorozat kell a Hortus magazinnak.

- Menjünk. - azzal elindultunk, s a délután további részét munkával s egyben a hobbinkkal töltöttük.

Este 8 óra volt mikor hazaértem, a konyhában várt apa és anya.

- Sziasztok! - köszöntem mikor beléptem.

- Szia! - apa fel sem nézett, teljesen el volt merülve az előtte fekvő napilapban.

- Eliza! - fordult felém pót anyukám.- Holnap a szüleimnél ebédelünk, úgyhogy kérlek ne csinálj programot. Á, és ott lesz Jessica is  ezért próbálj meg vele kedves lenni.

- Ha muszáj. - fintorogtam. - Félre ne értsd, alig várom, hogy lássam nagyiékat meg a többieket......

- Főleg Jenst mi? - kacagott apa.

- De Jessicát egyszerűen nem bírom elviselni. Olyan kis álszent, nem értem minek jöttek össze megint. Jens találhatna magának 1000-szer különb lányt nála, mellesleg szerintem a csaj nem is szereti annyira.

- Nézd szívem, sok dolog van amit én sem értek, de ez a bácsikád dolga, ha szereti. - mondta anya.

-- O --

- Jó reggelt!

- Szia Eliza. - nyújtott egy bögre teát át anya. - Öltözz fel és indulunk.

- 20 perc és kész vagyok. - futottam vissza a szobámba. Egy egyszerű trikót, egy farmersorttal és saruval vettem fel, a hajam pedig csak kifésültem és hagytam hadd omoljon a vállaimra.

- Szia nagyi! - szinte úgy repültem fogadott nagyszüleim karjába. - De rég láttalak benneteket.

- Édesanyád? - kérdezte.

- Bevitte a sütit a konyhába, és beszélni szeretne Meg nénivel.

- Gyertek üljetek le. - mutatta apának a megterített asztalt, miután üdvözölte.

Jenson Button

Sorra érkeztek a többiek, az unokatestvéreimmel nagyon jól elszórakoztunk, imádom őket, két unokabátyám van, ők Meg néni fiai John és Gery, Sarah néninek egy nálam pár hónappal idősebb lánya van Nikki és egy 15 éves fia Sam.

- Hm de jó a hangulat. - a hang irányába kaptam a fejem, s a következő pillanatban már Jens bácsikám nyakában lógtam. - Óóó, hercegnő de régen láttalak.

- Úgy hiányoztál. - imádtam őt, olyan mintha a bátyám lenne, még annál is több.

- Te is nekem kislány. - ölelt meg ismét.

- És hol hagytad Jessicát? - lett kicsit flegma  a hangom.

- A szüleinél van. - mondta könnyedén.Több szó nem is esett a lányról, helyette élveztük, hogy végre együtt lehet a család.

- És mikor viszel megint ki versenyre? - lettem izgatott mikor szóba került a forma 1, nagyon szerettem ezt a sportot. 7 éves voltam mikor apa és anya találkoztak, majd nem sokkal később komolyra fordult a kapcsolatuk anya bemutatott minket a családjának. Szinte azonnal befogadtak, az első perctől kezdve nagypapának szólítom Johnt, Simone-t pedig nagymamának. Négyen vannak testvérek, Meg néni a legidősebb, aztán jön Sarah néni és anya, a legkisebb Jeson, aki mindössze 17 éves volt mikor megismertem. Azonnal megtaláltuk a közös  hangot, egyfolytában a nyakán lógtam, de ez őt nem zavarta, vitt mindenhová. A nyári szüneteket egy az egyben a nagyiéknál töltöttem, aztán ahogy Jens bekerült a száguldó cirkuszba a nagypapa elkísérte a versenyekre, és ilyenkor én is menten velük. A versenyhelyszíneket és a forma 1-et az ott dolgozókat úgy ismerem mintha én is odatartoznék.

- A következőre elkísérhetsz, Jessica úgysem tud jönni és lehet, hogy apa sem.

Teddy

- Ezt megbeszéltük. Ja de azért az időpontokat ne felejtsd el megadni, mikor lesz, mikor indulunk meg ilyenek.

- Eliza jössz? Kivisszük Teddyt a parkba. - kérdezte Sam.

- Megyek, megyek. - ugrottam fel, s már indultunk is.

- Na merre jártatok? - érdeklődött apa, mikor visszaértünk.

- Megfuttattuk a Teddyt. - válaszolta Nikki.

- Kértek tortát? - nagyi meg sem várta a választ már elém is tett egy hatalmas szelet csokitortát.

- Én nem kérek. - toltam el magamtól, mire mindenki döbbenten nézett rám.

- Fejébe vette, hogy kövér és most diétázik. - adott magyarázatot viselkedésemre anya.

- Szörnyű, már ilyen fiatalon kezdik a lányok, pedig a gyerekeknek kell a tápanyag . - szörnyülködött nagyi, s rám nézett.

- Milyen gyerekeknek? Nagyi 23 éves leszek, nem vagyok már kisgyerek. - akadtam ki.

- Jól van picur, nyugodj meg. - tréfálkozott Jens, mire én küldtem felé egy nem éppen kedves pillantást.

- Nem indulunk még? - kérdeztem nyűgösen.

- Nemsokára kicsim. - mondta apa.

A nemsokából  két óra lett, mire hazaértünk éjfél volt, még lezuhanyoztam majd bezuhantam az ágyba.

Másnap be kellett mennem az egyetemre, de szerencsére délre végeztem is, így Chloéval és a lányokkal elmentünk shoppingolni, a lányok viszont délutánra lemorzsolódtak, így ketten maradtunk Chloéval.

- És most is olyan jóképű mint legutóbb?

- Még annál is jóképűbb. - szinte már folyt a nyálunk. - De hé a bácsikámról beszélünk.

- És? Eliza csak a vak nem látja mennyire odavagy érte. És különben sem az igazi bácsikád. - megrántotta a vállát és belekortyolt az üdítőjébe.

- Ez nem igaz. - lettem durcis.

- De most miért Eliza? - lett komoly a hangja. - Nekem bevallhatod és saját magadnak sem ártana, általános óta a legjobb barátnőm vagy ismerlek. Egy fiúról sem áradoztál még annyit mint róla, sőt egy fiúnak sem hagyod, hogy közeledjen hozzád. Miért mert szerelmes vagy a  "bácsikádba". - mondta mintha a vesémbe látna.

- Te megőrültél. - próbáltam higgadt maradni, de közben rá kellett jönnöm minden szava igaz.

- Barátnőm, legalább magadnak ne hazudj.

- Szerintem most menjünk, a hülyeségeiddel meg hagyjál. - mondtam, fizettem majd elindultam ki a kávézóból.

- De ezért most ne légy rám mérges, csak gondold végig. Na gyere haza viszlek.

Hazaérve azonnal a szobámba mentem, lepakoltam a holmim és csak Chloé szavaira tudtam gondolni. Ez vajon tényleg igaz lenne? Tényleg azért nem engedem közel magamhoz a fiúkat mert egy valaki után vágyódom, és ez valóban nem csak egyszerű kötődés? Ezek a kérdések jártak a fejemben. És valóban ha Jenson közelében vagyok mindig valahogy úgy érzem mintha két méterrel a föld felett lebegnék, talán Chloénak tényleg igaza van, és ez tényleg több mint hittem.

-- O --

 - Hol lehetsz, ajj. - szinte már az egész szobám feltúrtam, olyan volt mintha egy tank ment volna végig rajta, de a telefonom sehol sem találtam. - Áááá! - köszönhetően annak, hogy megszólalt megtaláltam az ágyamban. - Halló! 
- Szia hercegnő! - hallottam meg a legkedveltebb hangot a világon. - Hogy vagy? Rég hallottam felőled.
- Sziaa! Azért nem hallasz felőlem mert már nem érdekel mi van velem. - lett szomorú a hangom. 
- Ez nem igaz,  csak a múltkor el kellett utaznom, és rengeteg dolgom volt az elmúlt időszakban. De ha nem érdekelnél nem hívtalak volna, és nem vinnélek el a hétvégi futamra.
- Komolyan? - egyik percről a másikra olyan vidám lettem, hogy madarat lehetett volna fogatni velem. - És  mikor indulunk?
- Holnap után, de a részleteket majd holnap elmondom, úgyis megyek apáékhoz. - válaszolta. - De azért Robertéknek szólj. 
- Oké! Jajj már alig várom, de régen jártam már Monacóban. 
- Fürdőruhát hozz magaddal, és szerdán megbeszéljük a többit, szia hercegnőm. 
- Szia Jens! - pusziltam bele a kagylóba majd letettük a telefont.

Másnap reggel izgatottan keltem, apáéknak persze előző este megemlítettem, hogy elmegyek Jensonnel Monacóba, egy percig sem ellenezték a dolgot, tudták mennyire imádjuk egymást és, hogy Jens vigyázni fog rám. 

Claudia Button  és  Robert Works

- Kicsim vigyázz magadra! - mondta apa miközben kihozta a bőröndöm a nappaliba.
- Jól van apa, szeretlek. - adtam neki egy puszit, s megöleltem, mert már indult is dolgozni. - Any mi is indulunk?
- Igen Eliza, csak előbb kérlek a szobád rakd rendbe, mert szörnyen néz ki. - parancsolt rám mert a tegnapi

rumlit még nem tüntettem el. Körülbelül fél órámba telt míg rendet tettem a szobámba, és végre elindulhattunk.

- Sziasztok! - köszöntünk ahogy beléptünk nagyiékhoz. - Jens? - kérdeztem. 

- Még nincs itt. - mondta nagyapa. - Gyere vigyük fel a holmid édesanyád szobájába. - mikor nagyiéknál alszom mindig anya szobáját kapom, a nyarakat rendszeresen itt töltöttük unokatestvéreimmel, a nagypapáék nem laknak tőlünk messze, igazából közel sem, fél óra autóút a távolság. Imádok itt lenni, a ház hatalmas és tartozik hozzá egy óriási kert, aminek a végégben található egy medence és itt kap helyet Teddy kutyus háza is. 

- Kösz nagyapa, kérdezhetek valamit?  

- Persze! - ült le az ágyra. 

- Apa mesélt nektek az igazi anyámról? - kérdeztem.

John, Jenson and Simone Button

- Igen. - válaszolt őszintén. - Viszont megkért minket, hogy ne meséljünk neked róla, ha szeretnél tudni róla kérdezd őt. 

- Hm, de olyan nehéz, félek, hogy még fáj neki ez az egész. 

- Az apád szereti Claudiát, az igazi édesanyád iránt már nem érez semmit, úgyhogy kérdezd csak meg őt. 

- Köszönöm nagypapa, tudod szeretném megismerni az igazi anyukámat, de örülök, hogy elhagyott minket, mert megismertünk titeket. - bújtam oda hozzá.

- Gyere menjünk le. - mondta, s elindultunk le a többiekhez. 

- Szia apa. - leérve láttuk, hogy Jens megérkezett, köszöntötte nagypapát, majd engem is. - Szia! 

- Szia Jens bácsi! - válaszoltam a rövid köszöntésére, tudtam, hogy utálja ha bácsinak hívom. 

- Picur itthon maradsz! - fenyegetett viccesen. 

- Befejeztem, na mi lesz a menetrend? 

- Holnap 9-kor indul a gép, aztán  ha megérkeztünk a szállodába megmutatom a várost, a csütörtököm szabad, pénteken edzések, sajtótájékoztató a többit meg tudod. 

- Jajj, remélem Nicole is ott lesz, alig várom, hogy ott legyünk már. - lettem nagyon izgatott. Anya a délelőttöt még velünk töltötte délután azonban elindult haza, én segítettem a nagyinak a konyhában, nagypapa és Jens valahol az udvaron tevékenykedtek.

- Ezt vidd ki nekik! - adott kezembe nagyi két poharat és két üveg sört. Ahogy kiléptem az ajtón egyből megpillantottam Jenst, akin nem volt póló, nagy lélekjelenlét kellett, hogy le ne dobjam a poharakat. 

- Ó, köszönjük. - vette ki a sört kezemből nagypapa, ezzel visszatérített a földre.

- Nagyi küldte. - adtam oda Jensonnek is, majd sarkon fordultam és beviharzottam a konyhába.

- Baj van? - kérdezte  nagyi.

- Nem ...... nincs semmi. - válaszoltam zavartan. Majd felmentem a szobámba és Chloé számát tárcsáztam. - Azt hiszem igazad volt. - szóltam bele mikor felvette a telefont. 

- Mi? Miről beszélsz? - értetlenkedett barátnőm. 

- Azt hiszem szerelmes vagyok.  - mondtam ki nagy nehezen az igazat amit barátnőm már régen tudott.