A szerelem ereje…8.rész

A hétvége remekül telt, Annával bejártuk a város egy részét, ő persze mint mindig most sem bírta ki egy kis flört nélük, bár mindketten arra a  következtetésre jutottunk, hogy a francia fiúk nem olyan helyesek. Vasárnap természetesen megnéztük a futamot, még szerencse, hogy a franciák nagyrésze beszél angolul és a csatornák is javarész angol nyelven vannak a tévében így még élvezhető is volt a futam.Amit természetesen Sebastian nyert, Martin pedig harmadik lett. Eddig három futamon vett részt de kettőn dobogón állt, egyen pedig negyedik lett, ügyes a fiú. Még aznap este futam után felhívott, én pedig elmeséltem neki mindent részletesen. Nem mondta, de tudom, hogy nem tetszik neki a dolog, hogy Franciaországban fogok élni. Nem kérdeztem rá mit gondol, mert nem akartam veszekedni, és szerintem ő sem. 

Most itt állok Stella Cadente irodájában, hogy aláírjuk a még hátralévő papírokat. Szinte felfoghatatlan ami történik, először megnyertem a versenyt, majd kiderült, hogy itt tölthetek vele egy hetet Párizsban, aztán felajánlotta, hogy dolgozzak nála. Erről még csak álmodni sem mertem.
- Akkor most menj Drewal, megmutatja neked az új irodátokat, miután berendezkedtetek megbeszéljük a kollekció részleteit. - mintha már hónapok óta itt dogoznék, teljesen úgy kezelt, abszolút nincs kivételezés, látszik, hogy a maximumot várja el, és igyekszem megfelelni.  Az utasítás után átmentünk egy hatalmas irodába, nagyobb volt mint Mrs. Cadente irodája, hófehér falak, hatalmas üvegablakok itt is. Három íróasztal a szoba három különböző pontján. Kettő teljesen be volt borítva, látszott rajtuk, hogy nem árvák, viszont volt egy ami teljesen üres volt, csak egy monitor és írószertartók kaptak rajta helyet, feltehetően ez lesz az én kis birodalmam.
- Lya, ez a te asztalod, írd össze mire lesz szükséged és máris elküldünk valakit értük, aztán neki is állhatunk a munkának. - kaptam a választ az előző megállapításomra, bólintottam egyet, ezzel is tudtára adva, hogy értettem.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire magával ragad a divat világa, lassan három hónapja dolgozom Stellának , és minden napomat kitölti a munka, imádom ezt csinálni. Hamarosan bemutatjuk az őszi-téli kollekciónkat, és ha minden jól megy jövőre talán egy saját divatbemutatón az általam megálmodott ruhák is bemutatásra kerülhetnek. Stella ötlete volt, őszíntén megkedveltük egymást és tényleg érdekli a karrierem, megígérte, hogy segít felépíteni a saját divatbirodalmam. Nagyon hálás vagyok neki. A barátnőm Anna is megtalálta a helyét itt Párizsban, egy magazinnál dolgozik mint segédszerkesztő, igaz nem modell lett amiről mindig is álmodott, de írni is szeret. Boldog vagyok, de tényleg, csak hiányzik a családom és legfőképpen Martin. Nehezen viseljük a külön töltött hónapokat, a Magyar Nagydíj utáni kéthetes szünet óta nem találkoztunk, sem én nem értem rá, sem ő nem tudott meglátogatni. A futamokat szorgalmasan nézem, és minden nap beszélünk telefonon. Azt nem tudom, hogy ez az állapot meddig tartható fent, de megpróbálunk mindent megtenni. 

Stellától kaptam két hét szünetet, ami nagyon jól jött mert végre hazautazhatok a családomhoz és talán meglátogathatom Martint is.
- Bepakoltad az ajándékokat is? - kérdezte Anna miközben a bőröndje cipzárját próbálta behúzni.
- Igen, mindent bepakoltam, szóltál a házmesternek, hogy elutazunk? - kérdeztem tőle, mert őszintén szólva amilyen szétszórt mostanában.....
- Már miért ne szóltam volna neki? - érdeklődött felháborodottan, mire én csak egy vállrándítással feleltem.
- Megjött a taxi.-modndtam, miután meghallottam a dudaszót. - Mehetünk?
- Kész is vagyok. - egy határozott mozdulattal a földre tette bőröndjét Anna. Nagyon izgatott voltam, egész úton Martin járt a fejemben, mennyire régen találkoztunk, rettentő fáradt voltam, de nem tudtam elaludni. Péntek délben végre megérkeztünk Ferihegyre, nem mintha hosszú lett volna az út, mert Párizsból viszonylag hamar ideért a gép, csak rájöttem, hogy a repülés nem nekem való. Nem mondtuk meg mikorra érünk haza, csak annyit, hogy pénteken jövünk, így senki nem jött ki elénk. Rendeltünk egy taxit, a taxi Anna házáék előtt állt meg, kifizettük, majd megbeszéltük, hogy ma az élménybeszámolók után találkozunk.
Jó érzés volt belépni a házunkba olyan hosszú idő után. Anya mikor észrevett azonnal kiszaladt a konyhából és szinte a nyakamba ugrott.
- Orsi, kincsem, végre itthon vagy. - közben kiabálni kezdett apának és Alexnek, hogy üdvözöljenek ők is.
- Nocsak, az én kedvenc hugicám. - jött Alex.
Megölelgetett majd jött apa is, és ahogy azt gondoltam még átöltözni sem engedtek el, követelték a beszámolót.
- Apa, hétvégén hol lesz futam? - kicsit szégyelltem, de annyira elfoglalt voltam az utóbbi időben, hogy bár láttam a futamokat azt, hogy mikor hol van a mezőny nem tudtam követni.
- Abu Dhabiban.
- Nagyon megharagudnátok rám ha elutaznék? - kérlelő szemekkel néztem szüleimre, de félve tettem fel a kérdést.
- Menj csak, kicsim, de azért futam után hazajössz, ugye? - kérdezte anya.
- Persze, szerintem Martin is hazajön. - nem akartam sokat késlekedni, így a következő géppel indultam is Abu Dhabiba. Mindenképp oda akartam érni a szombati időmérőre, a járat este 7-kor indult. Anyáék és Anna is kijött velem a reptérre, ő nem akart velem jönni, tudtam,hogy nagyon jóban lettek Sebastiannal, de nem akart zavarni minket Martinnal.  Gondolkodtam, hogy felhívom, de meg akartam lepni, így miután szombat délben megérkeztem a szállodába, ahol a csapat tagjai is megszálltak gyorsan lepakoltam a holmimat, átöltöztem és indultam a pályára.

Első utam a Red Bull istálló felé vezetett, gondoltam itt lesz Martin, hiszen nemsokára kezdődik az időmérő és ilyenkor még a mérnökével szokott beszélni.
- Hát te? Mit keresel itt? - kérdezte a hátam mögül egy ismerős hang.
- Neked is szia Sarah, ne izgulj nem hozzád jöttem. - szinte már el is felejtettem, hogy ő is létezik - Nem láttad Martint?
- Nem. - vágta rá mogorván és úgy elsuhant mellettem, hogy majdnem fellökött.
- Ne vedd a szívedre, ismered Saraht. - jelent meg hirtelen Sebastian. De te hogy kerülsz ide? Nem Párizsban kéne lenned?
- Kaptam két hét szabadságot, és mivel már nem bírtam Martin nélkül ...... hát itt vagyok. - adott két puszit, megölelt majd felajánlotta, hogy  odavezet szívem egyetlen hercegéhez. Martin egy kis irodaszerű szobában volt, pont háttal állt nekem és ahogy gondoltam valami papírokat nézegettek a mérnökével, Seb odament hozzájuk és kihívta a mérnököt. Martin fel sem nézett a papírokról, én hátulról megközelítve átöleltem. Az érintésre hátranézett és teljesen elképedt.
- Lya! Te....hogy....mi...te nem párizsban vagy? - makogott a meglepettségtől.
- Meglepetés! - mondtam széles mosollyal, majd megcsókoltam.- Most két hétig csak a tiéd leszek.
- Hm. - mosolygott selytelmesen. 

Az időmérőt nagy meglepetésre Martin nyerte, mögötte Alonso és Vettel következtek. Mondanom sem kell hatalmas volt az öröme bár ez csak időmérő, de mégiscsak pole-ból indulhat holnap. Ami viszont cseppet sem töltött el örömmel az a Sarah és Martin közt kialakult bensőséges kapcsolat. Az időmérő után azt gondoltam visszamegyünk a szállodába, vagy talán elmegyünk megünnepelni az első évfordulónkat, de élek a gyanúval, hogy ezt a kedves párom elfelejtette. Az egész csapat együtt ment vissza a szállodába, mindenki elment a szobájába lezuhanyozni, átöltözni és lent a szálloda éttermében együtt vacsoráztunk. Komolyan mintha ott sem lettem volna a vacsorán Martin az egész este során a mellette ülő Sarahval volt elfoglalva, nem is értem ezt az egészet, mintha történt volna valami.
- Miért lógatod az orrod Lya? - kérdezte egy idő után  a mellettem ülő Seb.
- Semmi különös csak ...... - nézett rám, várva a folytatást - csak azt hittem, hiányoztam Martinnak, ehelyett egész este hozzám sem szól.
- Ugyanmár, csak rémeket látsz. - láthatóan zavarba jött mint aki többet tud annál mint amennyit elmondott, gyorsan témát váltott - A barátnőd, Anna nem jött veled?
- Nem, ki akarja élvezni a családjával töltött időt, nekem is azt kellene tennem. - morfondíroztam, lehet, hogy már nem jelentek semmit Martinnak, csak nem akar fájdalmat okozni, lehet, hogy beleszeretett Sarahba?
- És milyen Franciaország legnevesebb divattervezőjének dolgozni?
- A hírekkel és a szigorú tekintetével ellentétben Stella nagyon kedves főnök. Nagyon sokat segít. - észre sem vettem, hogy egyre kevesebben lettünk, Sarah még mindig nagyon jól elcsevegett az Én barátommal, illetve egy-két szerelő volt még lent, a többiek lefeküdtek mondván, holnap nehéz nap lesz.
- Nem haragszol meg ha most felmegyek? - kérdeztem, mert a repülőút alaposan lefárasztott.
- Nem dehogy, azt hiszem én is lefekszem.
- Martin feljössz? - kérdeztem feléjük fordulva, de őszintén szólva nem nagyon akartam beszélgetni vele.
- Még maradok egy kicsit. - még csak egy puszit sem adott, csak odavetette a választ és folytatta a csevegést.

Felérve a szobába először felhívtam anyát, hogy megérkeztem, majd utána beszéltem Annával. Elmeséltem neki a sejtéseimet a Martin és Sarah közt kialakult helyzetről, és nem  nyugtatott meg, hogy barátnőm nekem ad igazat.  Megesketett, hogy rákérdezek Martinnál a dologra és utána hazajövök.
- De .... ha mégiscsak én látok rémeke, és nincs is köztük semmi. - szipogtam a telefonba.
- Lya, Martin ott van veled a szobában? - kérdezte Anna.
- Nincs .... de.
- Nincs semmi de, gyere haza, tudod, hogy szeretem Martint, de akkor sem fair amit most csinál, és ez nem jellemző rá, hogy csak úgy magadra hagy. - barátnőm minden szava igaz volt, imádta Martint, ő hozott össze minket, és legutóbb is az ő közbenjárásával békültünk ki, és tényleg nem szokott így viselkedni.
- Még az évfordulónkat is elfelejtette.
- Jajj te lány, ne gyötörd magad.
- Tudod mit, most azonnal haza megyek. - elhatároztam, hogy egy percet sem várok tovább legyen boldog Sarahval, én nem éllok közéjük.
- Mi, ne .... várj. - sipítozott Anna, de mielőtt még lebeszélhetett volna a tervemről kinyomtam a telefont.
10 perc alatt lezuhanyoztam, a bőröndömből kivettem tiszta ruhát és egy közös fotót amit az évfordulónkra készítettem. A képet letettem az ágyra, és írtam hozzá egy levelet, amin ennyi állt:  

"Remélem Sarahval boldog leszel!"