A szerelem ereje…6.rész

Egyre jobban megismerkedtünk, és egyre hevesebben flörtölt velem, de nem éreztem, hogy átlépi a határt, ezért engedtem neki. Sokszor hozzámért tánc közben, magához húzott és ez tetszett. Mikor kezdtünk elfáradni visszaültünk az asztalhoz, Annáék kértek egy kör whiskykólát. 
- Látom jól mulattok. - mosolygott Anna. - Had mutassam be Áront, Áron ő Lya. - miután bemutatott kezet fogtunk és jól meghúztam az italom.
- Anna ő  Bálint, Bálint ő Anna a legjobb barátnőm. - én is bemutattam őket egymásnak. Anna és Áron egymással voltak elfoglalva, nagyon aranyosak voltak együtt. Szinte az egész estét végigtáncoltuk. Kb olyan fél öt körül indulhattunk haza, a két fiú nagyon kedves volt és hazakísértek bennünket. Mikor hazaértünk az ajtóban Bálint egyszer csak megcsókolt. A csók nagyon váratlanul ért, de visszacsókoltam, őszintén szólva nagyon jólesett, de aztán eszembe jutott Martin és elhúzódtam, gyorsan elköszöntem és berángattam Annát a házba. Tudtam, hogy nem fogja szónélkül hagyni a történteket.
- Megőrültél? - nézett rám miközben a pizsijét  kereste. - Miért csókoltad meg Bálintot?
- Ő csókolt meg engem. - néztem komolyan, majd  átöltöztem.
- És Martin?
- Hát nem jött, úgy tűnik jól elvolt Sarahval. - kicsit rosszul éreztem magam ugyan a csók miatt, na jó szörnyen éreztem magam, de nem történt volna meg ha Martin inkább velem van és nem Sarahval. - Ezt egy kicsit elégtételnek érzem.
- És milyen volt? - ült mellém érdeklődve barátnőm, én pedig kicsit összezavarova néztem rá. - A csók, jól csókol?
- Igen és...szerinted...baj ha jólesett? - kérdeztem félve.
- Már miért lenne baj? Figyelj, természetes, hogy tetszik ha rádnyomul egy fiú, vagy ha udvarol mivel nagyon szép lány vagy Lya. Ezért nem kell magad rosszul érezned, és a csók miatt sem. Persze azt azért kihagyhattátok volna, de most már mindegy.
- Hát köszi a bíztatást. És szerinted elmondjam neki? - tudtam, hogy butaságot kérdezek, de kezdtem bepánikolni, mi lesz ha Martin tudomást szerez a csókról.
- Hát, ha szakítani akarsz vele, akkor igen, - közben már a villanyt is lekapcsolta, én pedig magamra húztam a takarót .- most komolyan, el ne mondd neki, tuti, hogy kidob ha megtudja. De ne agyalj, inkább aludj és felejtsd el ezt az egészet, úgysem látjuk őket többé.
- Ezt hogy érted? Nem adtad meg Áronnak a telefonszámod? - most meglepett Anna, mert pontosan láttam, mikor beleírta a számát a srác telefonjába.
- Annyira nem tetszett, hogy újra látni akarjam, kamuszámot adtam meg neki. - mindig tudtam, hogy Annát nem a matektudása miatt kell szeretni. Még kb egy óráig forgolódtam az ágyban, nem tudtam elaludni, egyre csak Martin járt a fejemben, és a csók. Szeretem Martint ez biztos, de jólesett Bálint csókja, és nagyon bejön mint pasi, ezt el kell ismernem. Ilyen gondolatokkal aludtam el.

A szerda elég nehezen indult, vagyis folytatódott. Délután háromkor keltünk, miután meguzsonnáztunk és felöltöztünk, próbáltam rendbe tenni a szobát Anna pedig leült netezni.
- Nem léptél ki a facedből! - még ki sem mondta de már az üzeneteimet böngészte. - Megnézem az üze.....- hirtelen elakadt a szava.
- Mi az? Mi történt? - álltam a háta mögé és pillanatok alatt megértettem Anna ámulatát. 

Kedves Orsolya!
Örömmel értesítjük, hogy az SC FASHION-re jelentkező divattervezők közül Stella Cadente és a szakértő zsűri az  Ön terveit választotta.
Gratulálunk!

Légy te az év divattervezője!

Stella Cadente

- Te...te....mégis elküldted a pályázatra a terveid?
- Neeeem, vagyis igen elküldtem, de nem gondoltam, hogy.....hogy. - mutogattam az üzenetre, mindketten teljesen lefagyva néztük a monitort.
- Lya nyertél, téged választott Stella Cadente az év divattervezőjének. - kiabálta Anna és a nyakamba ugrott. A szobám közepén ugráltunk örömünkben, hatalmas boldogságot éreztem.
- I..igen, nem hiszem el, amikor elküldtem nem gondoltam volna, hogy nyerhetek.
A nap további részében szinte levakarhatatlan mosoly ült az arcomon, Anna alig győzte bizonygatni, hogy igaz és tényleg nyertem Én nyertem. Anyáékon először látszott a hitetlenkedés, de miután megmutattuk nekik a levelet elhitték, és legalább annyira örültek mint én. A levél után amiben írták, hogy én nyertem meg a versenyt, küldtek egy másik levelet, ebben tudatták velem, hogy a verseny fődíja egy egy hónapos franciaországi út, amelybe a francia divathét is beleesik, illetve, hogy a divathéten saját kollekciómat is bemutathatom. Mondanom sem kell, hogy az út mellett és, hogy találkozhatok Stella Cadentevel a divathét csak hab volt a tortán.
A nap hamar eltelt és nem is találkoztam Martinnal. Este kilenc órakor mikor Anna is hazament és már mindenki lefeküdt vagy lefeküdni készült, tárcsáztam Martin számát.
- Szia édes! - köszöntem boldogan a telefonba. - Hogy telt a napod?
- Szia! Jól. - hangzott a tömör válasz a vonal túlsó végéről.
- És mikor találkozunk? Már nagyon hiányzol.
- Komolyan? Azt hittem jól elvagy azzal a szőke izomagyúval. - abban a pillanatban mintha valaki fejbe vágott volna, hirtelen elöntött a kétségbeesés és eszembe jutott a csók. - Annyira össze voltatok bújva, hogy engem észre sem vettél.
- Ott voltál? Miért nem jöttél oda? - csak hümmögést és kisebb szitkozódásokat lehetett hallani a telefonból. - Martin ne csináld ezt! Kérlek, tudod, hogy szeretlek és ha odajöttél volna akkor veled táncoltam volna és nem Bálinttal.
- Á neve is van! Figyelj most nincs kedvem erről beszélni. Majd valamikor találkozunk. Szia. - s még mielőtt én is elköszönhettem volna kinyomta a telefont.
A beszélgetés után rámtört a sírás, nem tudtam mit tehetnék. Átmentem Nikihez, reménykedve, hogy még nem alszik. Már éppen lefeküdni készült, de mikor meglátta a könnyektől ázott arcomat behívott, én pedig elmeséltem neki mindent, elejétől a végéig. Bálintot, a csókot és a telefonbeszélgetést Martinnal.
- Nézd hugi, nem igazán tudok neked tanácsot adni - sóhajtott egy fájdalmasat - lásd az én példámat, nincs szerencsém a pasikkal, de azt bárki láthatja, hogy Martin és te imádjátok egymást. A csókot és Bálintot meg szerintem felejtsd el, Martinnak nem kell róla tudnia.
- Gondolod megbocsájt?
- Nem hiszem, hogy nagy hibát követtél el azzal, hogy egy másik pasival táncoltál, de biztos vagyok benne, hogy megbocsájt, nyugodj meg. Most pedig aludjunk.
- Köszi Niki, nem is tudom mi lesz velem ha Londonba költözöl. - megtöröltem  könnyes szemeim és adtam egy puszit az arcára, ő meg csak nevetett.

Szombaton délelőtt arra ébredtem, hogy Anna beront a szobámba. Az elmúlt két napban szinte semmire nem voltam használható, minden percben Martin hívást vártam, hiába, és véresre sírtam a szemeimet.
- Öltözz, megyünk az időmérőre és beszélsz Martinnal. - már nem volt rajtam a takaró és a kezemnél fogva ráncigált ki az ágyból barátnőm.
- Haggyál már, úgysem kíváncsi rám, akkor meg minek menjek? Biztosan jól megvannak Sarahval. - próbáltam ellenkezni, és úgy tűnt sikerült is.
- Hát jól van te akartad! - azzal elviharzott, vártam, vajon mit talált ki, kiönt egy kancsó vízzel vagy mi lesz, de nem jött, ezért visszaaludtam. Három, négy óra lehetett mikor felébredtem, bekapcsoltam a tévét amiben éppen az időmérőt közvetítették. Pont Martint mutatták a szívem pedig szörnyen belesajdult, mintha beleszúrtak volna egy hatalmas tőrt. Nem bírtam végignézni azt a pár percet sem ami még hátra volt belőle ezért kikapcsoltam, és folytattam amit az elmúlt napokban oly sokszor tettem, sírtam. Mikor már nem jött ki több könny a szememen úgy döntöttem lemegyek enni valamit, felvettem egy kopott pólót és egy melegítőnadrágot, felkötöttem a hajam és lementem a konyhába. Anyáék  elmentek a nyagyihoz, és bevásárolnak, meg Nikinek intézik a repülőjegyet Londonba. Készítettem egy szendvicset de az első falat után el is toltam a tányért, egyszerűen nem bírtam enni, a gyomromban most egy dió sem férne el. Az ajtó nyílása zökkentett vissza a valóságba.
A bejárati ajtó mellett van egyből a konyha így látni lehet ki lép be az ajtón, ahol először Anna barátnőm majd szívemnek legkedvesebb személy Martin jelent meg.
- Mondtam, hogy gyere velem! Egyébként miért nem mondtad, hogy itt van Sebastian Vettel? - nézett rám kérdőn.
- Meglepetésnek szántam, úgy gondoltam majd a  Dokk Beachen bemutatlak neki, de hát.....- félve Martinra néztem, mire ő elém lépett. Közben Anna kiment az udvarra, hogy ne zavarjon minket a nagy beszélgetésben.
- Sajnálom Lya, nem akartalak megbántani, csak tudod......- láttam a szemében, a megbánást és mellette a dühöt is - ha Seb nem fog le akkor este, biztos betöröm annak a szemétnek az orrát.
- De hát nem csinált semmit, csak táncoltunk. És különben is semmi okod a féltékenységre, téged szeretlek és soha nem csalnálak meg, tudod nagyon jól. -  a bűntudatot kezdte elnyomni a remény és a boldogság, mert ismét láttam kedvesem szemében  a szerelem lángját.
- Tudom, és sajnálom egy idióta vagyok, szeretlek, megbocsájtasz nekem? - kérdezte, válasz helyett azonban megcsókoltam, olyan szenvedéllyel ahogyan még soha.