A szerelem ereje...5.rész
Miután összepakoltuk a holminkat lesétáltunk a szálloda halljába, ahol már csak ránk vártak, szinte az összes csapattag minket bámult és feltűnően méregettek.
- Nem tudtuk elképzelni, vajon mi jöhetett közbe tegnap este – súgta hátulról a fülembe Seb, közben Martin elment, hogy leadja a kulcsokat – amiért nem jöttetek ünnepelni, és a telefont sem vettétek fel.
- Nem értelek Sebastian. – tettettem az értetlent miközben megindultam szerelmem felé.
- Martin – jött utánam Seb és kezet fogott a barátjával – hiányoltunk benneteket az este.
- Jobb programunk akadt. – mosolygott kajánul össze a két fiú, én pedig fülig elvörösödtem és azon imádkoztam csak el ne mesélje neki az esténket.
- Meghívhattatok volna engem is. – vigyorgott a német, közben elindultunk ki a szállodából.
A reptéren nem búcsúzkodtunk sokat, mert szerdán jön a csapat utánunk Magyarországra. Meghívtuk Sebastiant, mivel a gyárba most úgysincs rá szükség, ő örömmel jött velünk.
- Anna el fog ájulni. – mosolyogtam Sebre. – Te vagy a kedvenc pilótája, mióta meglátott odavan érted. Tele van a szobája plakátokkal, rólad szóló újságcikkekkel. – ezen ő csak nevetett.
- Seb vigyázz vele, nem hétköznapi a csaj – nézett fel Martin a vállamról, ahol a feje pihen és az ujját a halántékához téve körözött – remélem érted. Rosszallóan néztem rá, mire elnevették maguk mindketten.
Délután 3 órára meg is érkeztünk Ferihegyre, ahol már várt ránk Martin apukája. Miután köszöntötték egymást én is megölelgettem leendő apósomat, majd bemutattuk Sebet. A hazavezető úton szinte szóhoz sem tudtam jutni a három fiúnak be nem állt a szája, természetesen Martin első futamáról és harmadik helyéről volt szó.
Mikor megérkeztünk Martinék házához már várt az anyukája. Nagyon kedvelem mindkettejüket, az apukája Robi magas, barna szemű igazán fiatalos férfi pont három hónapja volt az 50. születésnapja. Az anyukája Vera néni pedig egy igazi tündér, olyan nekem mintha az anyukám lenne, férjénél négy évvel fiatalabb szőke hajú nő, aki a családjáért él.
- Kisfiam, végre megjöttetek. – ölelte boldogan magához fiát, majd hozzám fordult – Lya, kislányom.
- Csókolom, Vera néni! – miközben Martin és az apukája elkezdték kipakolni a bőröndöket én bemutattam Sebet.
Miután megtörtént a bemutatkozás és bepakolás bementünk a házba ahol ismét elkezdődtek a sztorizgatások. Martin családja tökéletesen beszéltek angolul így nem volt gond a Sebbel való kommunikáció. Egy idő után azonban eszembe jutott, hogy talán nekem is meg kellene látogatnom a családom. Megbeszéltük Martinnal, hogy most nem alszunk együtt, mert megígértem Annának, hogy tartunk egy csajos estét. Gyorsan elbúcsúzkodtam és elindultam haza, mivel majdnem a város másik felében lakunk kimentem a buszra, Martin felajánlotta, hogy hazavisz, de nagy nehezen meggyőztem, hogy nem lesz semmi gond és maradjon csak a családjával, mert ha hazavinne másnap délig biztosan nem menne haza és Sebet sem hagyhatja egyedül.
Mivel hétfő délután volt még senki nem volt otthon, ezért kipakoltam a bőröndömet, letusoltam.
Mire végeztem mindennel már öt óra volt. Hallottam, hogy nyílik az ajtó, gyorsan lementem a földszintre.
- Alex! – annyira örültem a bátyámnak, hogy azonnal a karjaiba ugrottam.
- Szia hugi! – megpörgetett a levegőben majd visszaállított a talajra.
Bementünk a nappaliba és elmeséltem mindent az én egyetlen bátyámnak, nem sokkal később megérkezett a család többi tagja.
- Sziasztok. – hatalmas mosoly jelent meg az arcomon mikor megláttam szüleim és Nikit aki mellett Anna jött. – Anna, te is itt vagy.
- Naná, nem gondolod, hogy kihagyom a storyaidat? – miután mindenki megölelgetett leültünk és elmeséltem nekik nagyjából azt amit előtte Alexnek is meséltem. Este nyolcig meséltem, mikor anya leállított, mondván vacsorázni kellene.
Vacsora után Anna és én átmentünk Niki szobájába és egész éjjel beszélgettünk.
- Na és mi van Dominikkal? – kérdeztem Nikit.
- Áh. Nem mesélted el neki Anna? – nézett barátnőmre, a tekintetében mintha a szomorúság mellett a szégyent lehetett volna látni. – Szakítottunk. – Anna megsimogatta a kezét ezzel is biztosítva, hogy mellette van, én egy szót sem értettem de azt hiszem ez elég egyértelmű volt mert Niki folytatta. – A haverja, Dávid szülinapját ünnepeltük egy hete és…..szóval, ivott nem akartam lefeküdni vele, és …..és - ekkor elkezdett sírni, s, hogy ne lássuk az arcát a kezébe temette.
- Megerőszakolta. – vette át a szót Anna.
- Micsoda? A szemét, remélem feljelentetted? – nyugtatólag átöleltem nővéremet.
- Nem…. – szipogta.
- Anyukádék sem tudnak róla, csak te meg én. - mesélte tovább a történteket Anna. Még soha nem láttam ennyire összetörtnek a nővérem. Mindig vidám, nagyszájú volt és tudta mit akar, de azt hiszem most ez a megaláztatás sok volt neki. Remélem képes lesz talpra állni. Ezzel a fiúval tervezte a jövőjét, tavaly nyáron volt az eljegyzésük és látszott Nikin mennyire szerelmes. Dominik rendes fiúnak tűnt, azt hittem soha nem tudna fájdalmat okozni a nővéremnek, és úgy tűnt szerelmes belé.
- De most ne az én nyomoromról beszéljünk, mesélj. - törölgette szemeit Niki, és érdeklődve fordult felém.
- Mit meséljek még? - vontam fel szemöldököm. - Már mindent elmeséltem.
Reggel, illetve délben keltünk fel, már mindenki elment otthonról csak hárman voltunk, lesétáltunk a konyhába lassan, álmosan megreggeliztünk. Egy óra körül felhívtam Martint, s megbeszéltük, hogy ma csak este találkozunk és elmegyünk bulizni. Tekintve, hogy még csak egy óra volt visszafeküdtünk aludni. Niki közölte, hogy ő nem képes társaságba menni, és amúgy is még el kell intéznie pár dolgot.
- Mit kell elintézned? - kérdeztem értetlenül, láttam, hogy Anna lesüti a szemét mintha tudna valamit, csak nem akarná, hogy megtudjam.
- Lya... én - nagyot sóhajtott majd folytatta - én elköltözöm.
- Mi? De, nem költözhetsz el, anyáék csak így elengednek?
- Nem szólhatnak bele, nagykorú vagyok és elfogadták, viszont szeretnélek megkérni, hogy ne említsd nekik a Dominikkal történteket, nem tudnak róla és nem is szeretném, hogy megtudják. - bólintottam egy aprót és megöleltem Nikit.
- Rendben, de hova mész?
- Egyenlőre Lodonba költözöm, kaptam egy nagyon jó ajánlatot. De minden nap felhívlak és meg is látogatsz majd remélem. - rámosolyogtam, ezzel is tudtára adva, hogy nem szabadul meg tőlem olyan könnyen.
Délután öt körül kezdtünk készülődni, először zuhanyzás, hajmosás. Niki vállalta, hogy segít, besütötte először Anna haját majd az enyémet is. Ezután jött a ruhaválasztás, még szerencse, hogy Niki modell így van egy csomó gyönyörű ruhája és a méreteink is hasonlóak mindhármunknak. Anna egy fekete cicanacit és egy hozzá illő mintás miniruhát választott. Nekem már nehezebben ment a választás, amit a lányok meg is jegyeztek.
- Lya ez már a negyedik ruha volt amit felvettél, nem indulhatnánk végre? - huppant le Niki mellé a kanapéra Anna.
- De ez ..... olyan hülyén áll nem? - néztem rájuk, ők meg csak szemeiket forgatták - Nem tudom, azt hiszem felpróbálom a zöldet mégegyszer.
- Áááááá - játszadozott Anna, amin Niki jót nevetett. - Martin hív! - kiabált be a fürdőbe.
- Vedd fel légyszi! - kiabáltam vissza mikor végre magamra varázsoltam a zöld alapon mintás kis ruhát, amihez egy övet csatoltam. S örömmel nyugtáztam, hogy ez egészen jól áll. - Azt hiszem ez lesz, már csak egy cipő hiányzik és készen is vagyok. Mit akart Martin?
- Azt mondta kb egy órával később érnek csak ide, mert még ki kellett menniük Sarah elé a reptérre és meg várják míg elkészül.
- Itt van Sarah? És jön velünk? Remek.- morogtam.
- Az a Sarah? - kíváncsiskodott Niki.
- Igen, nem tudom miért nem holnap utazik a csapattal? - fel tudtam volna robbanni - El akarja venni Martint, ezer százalék.
- Hülyeségeket beszélsz, és még ha így is lenne Martin téged szeret és soha nem hagyna el. - nyugtatgatott Niki.
- Mi van ha Martin hívta, hogy jöjjön előbb .... mert hiányzott neki? Szerintetek náluk lakik? - éreztem ahogy elhatalmasodik rajtam a hiszti, de szerencsére a nővérem és barátnőm is elég jól ismertek már és tudták, hogyan kell kezelni ezeket a hisztiket.
- Orsi! Elég, azonnal hagyd abba a hisztit! - szólt rám eréjesebben Anna - Most pedig gyere, nem várunk rájuk, Niki ha megjönnek mondd meg nekik hogy a Dokk Beachen várjuk őket. - azzal kézenfogott felkaptuk a táskáinkat és már a disco felé tartottunk. Úgy volt, hogy majd mikor jön értünk Martin a haverjaival - és persze Seb amit Anna még mindig nem tud - akkor döntjük el merre megyünk, így viszont nem igen maradt választásuk, ha velünk akarnak lenni utánunk jönnek.
Kb fél óra alatt meg is érkeztünk, voltunk már itt többször is, de a hely maga újra és újra lenyűgöz. A disco a vizen van, ezért gyorsan átegyensúlyoztuk magunk a hídon, majd bementünk. Körben nyitott a hely, csak a bárpult és az asztalok felett van tető. A tánctér hatalmas és van jakuzzi és medence is. Automatikusan a beülős rész felé mentünk, leültünk és kértünk két koktélt. Majd észrevettük, hogy egy nagyon helyes fiú közelít.
- Sziasztok! - mondta miközben le sem vette szemét Annáról.
- Szia! - válaszoltuk szinte egyszerre.
- Táncolnál velem? - kérdezte egy szexi mosoly kíséretében, Anna felém nézett, de én biztosítottam róla, hogy megleszek, s már el is tűntek.
Már egy ideje táncolhattak, mikor mellém ült egy szőke kék szemű, olyan 21 év körüli srác. Őszintén szólva nagyon jól nézett ki.
- Szia! A haverom és a barátnőd jól elvannak. - mutatott feléjük, én csak bólogattam és rámosolyogtam. - Te nem akarsz táncolni?
- Kedves vagy, de a barátom nemsokára megérkezik, és nem szeretném ha bármit is félreértene. - próbáltam határozott lenni, de nem igazán sikerült, mert a következő pillanatban már összesimulva táncoltunk Annáék mellett. Anna meglepetten nézett, majd mosolygott egyet. Igazából akkor teljesen megfeledkeztem Martinról, mert tényleg nagyon helyes és kedves volt táncpartnerem.
- Nem tudtuk elképzelni, vajon mi jöhetett közbe tegnap este – súgta hátulról a fülembe Seb, közben Martin elment, hogy leadja a kulcsokat – amiért nem jöttetek ünnepelni, és a telefont sem vettétek fel.
- Nem értelek Sebastian. – tettettem az értetlent miközben megindultam szerelmem felé.
- Martin – jött utánam Seb és kezet fogott a barátjával – hiányoltunk benneteket az este.
- Jobb programunk akadt. – mosolygott kajánul össze a két fiú, én pedig fülig elvörösödtem és azon imádkoztam csak el ne mesélje neki az esténket.
- Meghívhattatok volna engem is. – vigyorgott a német, közben elindultunk ki a szállodából.
A reptéren nem búcsúzkodtunk sokat, mert szerdán jön a csapat utánunk Magyarországra. Meghívtuk Sebastiant, mivel a gyárba most úgysincs rá szükség, ő örömmel jött velünk.
- Anna el fog ájulni. – mosolyogtam Sebre. – Te vagy a kedvenc pilótája, mióta meglátott odavan érted. Tele van a szobája plakátokkal, rólad szóló újságcikkekkel. – ezen ő csak nevetett.
- Seb vigyázz vele, nem hétköznapi a csaj – nézett fel Martin a vállamról, ahol a feje pihen és az ujját a halántékához téve körözött – remélem érted. Rosszallóan néztem rá, mire elnevették maguk mindketten.
Délután 3 órára meg is érkeztünk Ferihegyre, ahol már várt ránk Martin apukája. Miután köszöntötték egymást én is megölelgettem leendő apósomat, majd bemutattuk Sebet. A hazavezető úton szinte szóhoz sem tudtam jutni a három fiúnak be nem állt a szája, természetesen Martin első futamáról és harmadik helyéről volt szó.
Mikor megérkeztünk Martinék házához már várt az anyukája. Nagyon kedvelem mindkettejüket, az apukája Robi magas, barna szemű igazán fiatalos férfi pont három hónapja volt az 50. születésnapja. Az anyukája Vera néni pedig egy igazi tündér, olyan nekem mintha az anyukám lenne, férjénél négy évvel fiatalabb szőke hajú nő, aki a családjáért él.
- Kisfiam, végre megjöttetek. – ölelte boldogan magához fiát, majd hozzám fordult – Lya, kislányom.
- Csókolom, Vera néni! – miközben Martin és az apukája elkezdték kipakolni a bőröndöket én bemutattam Sebet.
Miután megtörtént a bemutatkozás és bepakolás bementünk a házba ahol ismét elkezdődtek a sztorizgatások. Martin családja tökéletesen beszéltek angolul így nem volt gond a Sebbel való kommunikáció. Egy idő után azonban eszembe jutott, hogy talán nekem is meg kellene látogatnom a családom. Megbeszéltük Martinnal, hogy most nem alszunk együtt, mert megígértem Annának, hogy tartunk egy csajos estét. Gyorsan elbúcsúzkodtam és elindultam haza, mivel majdnem a város másik felében lakunk kimentem a buszra, Martin felajánlotta, hogy hazavisz, de nagy nehezen meggyőztem, hogy nem lesz semmi gond és maradjon csak a családjával, mert ha hazavinne másnap délig biztosan nem menne haza és Sebet sem hagyhatja egyedül.
Mivel hétfő délután volt még senki nem volt otthon, ezért kipakoltam a bőröndömet, letusoltam.
Mire végeztem mindennel már öt óra volt. Hallottam, hogy nyílik az ajtó, gyorsan lementem a földszintre.
- Alex! – annyira örültem a bátyámnak, hogy azonnal a karjaiba ugrottam.
- Szia hugi! – megpörgetett a levegőben majd visszaállított a talajra.
Bementünk a nappaliba és elmeséltem mindent az én egyetlen bátyámnak, nem sokkal később megérkezett a család többi tagja.
- Sziasztok. – hatalmas mosoly jelent meg az arcomon mikor megláttam szüleim és Nikit aki mellett Anna jött. – Anna, te is itt vagy.
- Naná, nem gondolod, hogy kihagyom a storyaidat? – miután mindenki megölelgetett leültünk és elmeséltem nekik nagyjából azt amit előtte Alexnek is meséltem. Este nyolcig meséltem, mikor anya leállított, mondván vacsorázni kellene.
Vacsora után Anna és én átmentünk Niki szobájába és egész éjjel beszélgettünk.
 |
| Varga Nikolett "Niki" |
- Áh. Nem mesélted el neki Anna? – nézett barátnőmre, a tekintetében mintha a szomorúság mellett a szégyent lehetett volna látni. – Szakítottunk. – Anna megsimogatta a kezét ezzel is biztosítva, hogy mellette van, én egy szót sem értettem de azt hiszem ez elég egyértelmű volt mert Niki folytatta. – A haverja, Dávid szülinapját ünnepeltük egy hete és…..szóval, ivott nem akartam lefeküdni vele, és …..és - ekkor elkezdett sírni, s, hogy ne lássuk az arcát a kezébe temette.
- Megerőszakolta. – vette át a szót Anna.
- Micsoda? A szemét, remélem feljelentetted? – nyugtatólag átöleltem nővéremet.
- Nem…. – szipogta.
- Anyukádék sem tudnak róla, csak te meg én. - mesélte tovább a történteket Anna. Még soha nem láttam ennyire összetörtnek a nővérem. Mindig vidám, nagyszájú volt és tudta mit akar, de azt hiszem most ez a megaláztatás sok volt neki. Remélem képes lesz talpra állni. Ezzel a fiúval tervezte a jövőjét, tavaly nyáron volt az eljegyzésük és látszott Nikin mennyire szerelmes. Dominik rendes fiúnak tűnt, azt hittem soha nem tudna fájdalmat okozni a nővéremnek, és úgy tűnt szerelmes belé.
- De most ne az én nyomoromról beszéljünk, mesélj. - törölgette szemeit Niki, és érdeklődve fordult felém.
- Mit meséljek még? - vontam fel szemöldököm. - Már mindent elmeséltem.
Reggel, illetve délben keltünk fel, már mindenki elment otthonról csak hárman voltunk, lesétáltunk a konyhába lassan, álmosan megreggeliztünk. Egy óra körül felhívtam Martint, s megbeszéltük, hogy ma csak este találkozunk és elmegyünk bulizni. Tekintve, hogy még csak egy óra volt visszafeküdtünk aludni. Niki közölte, hogy ő nem képes társaságba menni, és amúgy is még el kell intéznie pár dolgot.
- Mit kell elintézned? - kérdeztem értetlenül, láttam, hogy Anna lesüti a szemét mintha tudna valamit, csak nem akarná, hogy megtudjam.
- Lya... én - nagyot sóhajtott majd folytatta - én elköltözöm.
- Mi? De, nem költözhetsz el, anyáék csak így elengednek?
- Nem szólhatnak bele, nagykorú vagyok és elfogadták, viszont szeretnélek megkérni, hogy ne említsd nekik a Dominikkal történteket, nem tudnak róla és nem is szeretném, hogy megtudják. - bólintottam egy aprót és megöleltem Nikit.
- Rendben, de hova mész?
- Egyenlőre Lodonba költözöm, kaptam egy nagyon jó ajánlatot. De minden nap felhívlak és meg is látogatsz majd remélem. - rámosolyogtam, ezzel is tudtára adva, hogy nem szabadul meg tőlem olyan könnyen.
Délután öt körül kezdtünk készülődni, először zuhanyzás, hajmosás. Niki vállalta, hogy segít, besütötte először Anna haját majd az enyémet is. Ezután jött a ruhaválasztás, még szerencse, hogy Niki modell így van egy csomó gyönyörű ruhája és a méreteink is hasonlóak mindhármunknak. Anna egy fekete cicanacit és egy hozzá illő mintás miniruhát választott. Nekem már nehezebben ment a választás, amit a lányok meg is jegyeztek.
- Lya ez már a negyedik ruha volt amit felvettél, nem indulhatnánk végre? - huppant le Niki mellé a kanapéra Anna.
- De ez ..... olyan hülyén áll nem? - néztem rájuk, ők meg csak szemeiket forgatták - Nem tudom, azt hiszem felpróbálom a zöldet mégegyszer.
- Áááááá - játszadozott Anna, amin Niki jót nevetett. - Martin hív! - kiabált be a fürdőbe.
- Vedd fel légyszi! - kiabáltam vissza mikor végre magamra varázsoltam a zöld alapon mintás kis ruhát, amihez egy övet csatoltam. S örömmel nyugtáztam, hogy ez egészen jól áll. - Azt hiszem ez lesz, már csak egy cipő hiányzik és készen is vagyok. Mit akart Martin?
- Azt mondta kb egy órával később érnek csak ide, mert még ki kellett menniük Sarah elé a reptérre és meg várják míg elkészül.
- Itt van Sarah? És jön velünk? Remek.- morogtam.
- Az a Sarah? - kíváncsiskodott Niki.
- Igen, nem tudom miért nem holnap utazik a csapattal? - fel tudtam volna robbanni - El akarja venni Martint, ezer százalék.
- Hülyeségeket beszélsz, és még ha így is lenne Martin téged szeret és soha nem hagyna el. - nyugtatgatott Niki.
- Mi van ha Martin hívta, hogy jöjjön előbb .... mert hiányzott neki? Szerintetek náluk lakik? - éreztem ahogy elhatalmasodik rajtam a hiszti, de szerencsére a nővérem és barátnőm is elég jól ismertek már és tudták, hogyan kell kezelni ezeket a hisztiket.
- Orsi! Elég, azonnal hagyd abba a hisztit! - szólt rám eréjesebben Anna - Most pedig gyere, nem várunk rájuk, Niki ha megjönnek mondd meg nekik hogy a Dokk Beachen várjuk őket. - azzal kézenfogott felkaptuk a táskáinkat és már a disco felé tartottunk. Úgy volt, hogy majd mikor jön értünk Martin a haverjaival - és persze Seb amit Anna még mindig nem tud - akkor döntjük el merre megyünk, így viszont nem igen maradt választásuk, ha velünk akarnak lenni utánunk jönnek.
Kb fél óra alatt meg is érkeztünk, voltunk már itt többször is, de a hely maga újra és újra lenyűgöz. A disco a vizen van, ezért gyorsan átegyensúlyoztuk magunk a hídon, majd bementünk. Körben nyitott a hely, csak a bárpult és az asztalok felett van tető. A tánctér hatalmas és van jakuzzi és medence is. Automatikusan a beülős rész felé mentünk, leültünk és kértünk két koktélt. Majd észrevettük, hogy egy nagyon helyes fiú közelít.
- Sziasztok! - mondta miközben le sem vette szemét Annáról.
- Szia! - válaszoltuk szinte egyszerre.
- Táncolnál velem? - kérdezte egy szexi mosoly kíséretében, Anna felém nézett, de én biztosítottam róla, hogy megleszek, s már el is tűntek.
Már egy ideje táncolhattak, mikor mellém ült egy szőke kék szemű, olyan 21 év körüli srác. Őszintén szólva nagyon jól nézett ki.
- Szia! A haverom és a barátnőd jól elvannak. - mutatott feléjük, én csak bólogattam és rámosolyogtam. - Te nem akarsz táncolni?
- Kedves vagy, de a barátom nemsokára megérkezik, és nem szeretném ha bármit is félreértene. - próbáltam határozott lenni, de nem igazán sikerült, mert a következő pillanatban már összesimulva táncoltunk Annáék mellett. Anna meglepetten nézett, majd mosolygott egyet. Igazából akkor teljesen megfeledkeztem Martinról, mert tényleg nagyon helyes és kedves volt táncpartnerem.
 |
| Lya ruhája |
 |
| Lya cipője |
 |
| Anna ruhája |
 |
| Dokk Beach |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése