A szerelem ereje… 7.rész

Stella Cadente, Lya főnöke

                                     

A hétvége nagyon gyorsan és jól telt. Martin a magyarok legnagyobb örömére a vasárnapi nagydíjon másodikként ért célba. Igaz ehhez hozzájárult az is, hogy Jenson Button motorhiba miatt kiesett. Így Red Bull egy-kettő lett, ami persze hatalmas öröm volt, és másnap hajnalig buliztunk. A következő két hétben sülve-főve együtt voltunk én és a vörös bikám, köszönhetően a három hetes nyári szünetnek. Martinnak csak most meséltem Stella Cadente leveléről, a divathétről, nagyon büszke volt rám, azt mondta örül, hogy az én álmaim is valóra váltak. Amikor viszont rátértem arra, hogy egy hónapig tart az út már nem volt annyira boldog, de elfogadta és támogat. Ezalatt a két hét alatt szinte nem is láttam Annát, biztosan nem akart zavarni minket, meg aztán nemsokára úgyis indulunk Franciaországba, Anna felajánlotta, hogy elkísér és anyáék is nyugodtabbak, hogy ha nem egyedül megyek.
Most pedig itt állunk Párizs legmenőbb szállodája előtt és várjuk a taxit ami elvisz a Cadente Divatházba.
- El sem hiszem, hogy találkozom Stella Cadentével, biztosan én nyertem? Nem tévedtünk? - álmélkodtam már a taxiban.
- Hát szívem, hidd csak el. - mondta Anna, majd komoly arccal felém fordult - Tudod Lya, azért kicsit lehetne több önbizalmad. Őszinte leszek, nem értem, hogy jutottál el idáig ilyen kevés önbizalommal. A divatvilágban márpedig kell a magabiztosság.
- Tudod én magam sem hiszem el, hogy elküldtem a  terveket. Még  tavasszal találtam a pályázatot és gondoltam.....elküldöm, úgysem fog történni semmi. Aztán jött az érettségi, Martin bekerült a Forma 1-be, az utazás Németországba és teljesen elfelejtettem. - emlékeztem vissza az elmúlt időszakra.
- Hm. - sóhajtott egy nagyot barátnőm, majd elnevettük magunkat. Igaza van tényleg nem válthatom valóra az álmaim ha nincs önbizalmam. - Wow! Ez a Cadente Divatház? - hitetlenkedett barátnőm, mikor meglátta a hatalmas üvegépületet, gyönyörű volt. 
Forgóajtó jelezte a bejáratot, ami felett az SC Fashion logó olvasható. Belülről még pazarabb volt, látszott, hogy nem egy hentesüzletben vagyunk, minden egyszerű, letisztult volt mégis csodálatos. A recepcióslány készségesen útbaigazított, majd néhány perc múlva már a divatház úrnőjének titkárnője előtt állunk. Állunk mint a megszeppent kisiskolások az új tanítónéni előtt, a titkárnő kedvesen néz, s közben próbálja elterelni figyelmünket az irodából hallatszó szóváltásról.
- Nem Jason, tévedsz ha azt hiszed, hogy hagyom. - hallatszott egy dühös hang, ami feltehetően Stella Cadente hangja, barátnőmre nézek és látom a szemében mire gondol, arra, hogy ez nem jó jel.
- De...nem tehetsz semmit, nagykorú vagyok és azt csinálok amit akarok. - jött a felelet, ami egy vélhetően fiatal srác szájából hangzott.
- Jason, még nem fejeztem be, - ebben a percben kivágódott az iroda ajtaja és egy 22-23 év körüli szőke, magas srác viharzott el mellettünk, ránk sem nézett, majd megjelent a divat nagyasszonya is az ajtóban, nem éppen jókedvűen kiabált a fiú után. - Jason.
- Stella, megérkezett Orsolya Varga, a pályázat nyertese. - éppen vissza menni készült Stella az irodájába, mikor a titkárnő Liza végre bejelentett.
- Á, csak nem... ön Orsolya Varga? - ámuldozott, bár fogalmam sincs miért, talán egy 100 kilós, szemüveges fogszabályozós lányt várt. - Ne...ne haragudj, nagyon fiatal vagy és meglepett, hogy fiatalságod ellenére ennyire tehetséges vagy. - örültem az elismerő szavaknak, kezet fogtunk majd beléptünk az irodájába. Az iroda ablakából ami tiszta üveg volt látni lehetett az Eiffel-tornyot, a falon ruhatervek, illetve plakátok, fotók körben. Meglepett az iroda falának színe ami vörös volt, bár teljesen jól illett a negyvenes évei elején járó, barna hajú, alacsony, vékony, szigorú tekintetű nőhöz.
- Nos Orsolya, remélem nem veszed sértésnek ha tegezlek. - rám nézett én pedig mosolyogva tudtára adtam, hogy nem sértődöm meg ha tegez. - Átnéztem a beküldött terveket és úgy vélem hihetetlenül tehetséges vagy. Komolyan, és nekem pont egy ilyen tehetséges és fiatal  tervezőre van szükségem.- időközben félig felült az íróasztalára. - Nem foglak szédíteni, az egész verseny csak a sajtó miatt volt, meg kellett mutatnom, hogy foglalkozom a fiatal tehetségekkel, de őszinte leszek, úgy terveztem, hogy elviszlek a divathétre, megnézed a bemutatót majd a következő héten megnézel egy-két dolgot a cégnél aztán haza mész. De csak most szembesültem a koroddal, hány éves is vagy?
- 18. - hangzott a halk és rövid válasz, ha Anna hallana megint kikapnék tőle az biztos, ebben a mondatban egy csepp magabiztosság sem volt.
- Liza, kérlek szólj Drewnak, hogy azonnal jöjjön be hozzám! - Stella visszasétált az íroasztala mögé, és visszaült a székbe. - Teszsek egy ajánlatot, de tudd, hogy ilyet soha nem tettem eddig, és nem is szándékozom a jövőben sem ilyet tenni. Biztos vagyok benne, hogy ezzel a tehetséggel bármelyik tervező két kézzel kapna utánad, és nem engedhetem, hogy ne nálam dolgozz. Ezért... - kopogtattak, majd kinyílt az ajtó. Én még mindig csak ültem a csokibarna széken és az ajánlaton kattogott az agyam. Vajon mi lehet az?
- Szia Stella! Hívattál? - Drew, ő lenne Drew? Teljesen meglepődtem és egy nőt vártam erre megjelenik egy láthatóan nem épp férfias férfi.
- Igen Drew, gyere, ülj le. Hadd mutassam be Orsolya Vargát, nálunk fog dolgozni. - teljesen faarccal mondta, én mióta itt vagyok nála semmi érzelmet nem láttam az arcán, pedi hallva a beszélgetésünk előtt lezajló veszekedését az ismeretlen sráccal és tuti idegroncs lennék. - Orsolya, ő itt Andrew Fleck.
- Csak Drew. - nyújtotta a kezét, én pedig viszonoztam.
- Engem pedig hívj csak Lyának, mindenki így hív. - rámosolyogtam, majd minden bátorságom összeszedve Mrs. Cadente felé fordultam. - Elnézést asszonyom, hogy érti, hogy itt fogok dolgozni?
- Nos, igen, tehát az ajánlatom. Drewnak szüksége van egy tervezőre aki segít neki összeállítani az őszi-téli kollekciónkat, és mivel te pont megfelelsz a feladatra.....- nem tudta befejezni a mondatot mert Drew közbeszólt.
- Ájájájájj, csak így egyszerűen felveszed? - méltatlankodott. - Hány éves 16? És ugyan mit ért ő a divathoz? - muatott a rajtam lévő összeállításra ami tényleg nem volt éppen a legideálisabb, egy egyszerű farmer és kötött pulcsit vettem fel.
- 18 éves, nézd meg a munkáit és igen felveszem.- tolta a tervező orra alá a terveimet Stella.
- Ezek tényleg csodásak, kislány nem vagy semmi. - ámuldozott Drew. Én pedig nem győztem pirulni.

Nos végül elfogadtam az ajánlatot, miért is ne fogadtam volna el hisz ez volt az álmom. Megbeszéltük, hogy már hétfőn kezdek is. Kint az ajtóban várt Anna, aki mikor elmeséltem neki a történteket egyszerűen nem akarta elhinni. 
Mivel még csak péntek van, úgy döntöttünk, hogy megünnepeljük az új munkámat, illetve az első munkámat és elmegyünk vacsorázni, utána pedig táncolni. Míg Anna elment zuhanyozni hazatelefonáltam anyáéknak, majd felhívtam Nikit is, Martint nem akartam zavarni és megbeszéltük, hogy ha versenyhétvége van és nem vagyunk együtt akkor ő hív. Anyáék természetesen nagyon boldogok voltak, de vagy 100-szor elmondták, hogy vigyázzunk magunkra. Majd Anna is beszélt szüleivel és elmesélte nekik mi történt, gratuláltak és utasították Annát, hogy nehogy egyedül hagyjon. De Anna megnyugtatta őket, hogy esze ágában sincs hazamenni. Eltökélt szándéka, hogy ő is itt keres munkát.
Röpke két óra alatt el is készültünk, én kivasaltam a hajam, Anna is és én is feldobtunk egy partysminket, ő becsavarta haját, és felöltöztünk. Anna egy tigrismintás miniruhát vett, én pedig egy szürke testhezálló minit. Ezután nyakunkba vettük a várost, hisz volt mit ünnepelnünk. 

Lya ruhája

Lya cipője

Lya táskája

Anna ruhája

Anna cipője

Anna táskája