A szerelem ereje...3-4.rész

3. rész 

 
Másnap reggel arra ébredtem, hogy szerelmem az arcom cirógatja, így próbál felébreszteni.

- Lya ébredj! Fél óra múlva kinn kell lennem a pályán - kinyitottam a szemeim, s álmosan körbe pillantottam, majd a tekintetem Martinon állapodott meg, aki már fel volt öltözve. Egy Red Bullos pólót és egy halásznadrágot viselt - és nem szeretnélek egyedül hagyni.

- Ne is! - felültem az ágyon és nyújtózkodtam egyet - 20 perc és kész vagyok. – megcsókoltam, majd elindultam a fürdőszobába. Gyorsan lezuhanyoztam, felvettem egy térdnadrágot, hozzá egy fehér "I love you" feliratú topot. Derékig érő, barna hajamat kifésültem, barna szemeimet pedig szemceruzával enyhén kihangsúlyoztam.

- Készen is vagyok, - kisétáltam a fürdőszobából és odaléptem Martinhoz, aki az ablak előtt állt és a panorámában gyönyörködött. - min gondolkozol?

- 2 hónappal ezelőtt még egyetemre készültem, s most ilyen közel állok ahhoz, hogy az álmaim valóra váljanak. - a távolba révedt és közben szorosan magához ölelt, majd lepillantott rám és megcsókolt.

- Az én kis pilótám. – rámosolyogtam, majd az előző csóknál egy kicsit szenvedélyesebben csókoltam vissza. - Na de nem kéne indulnunk? – bólogatott, s elindultunk.

Az autóút nem tűnt olyan hosszúnak mivel az egészet végig beszéltem. Mikor megérkeztünk a kapunál már várt ránk Sarah. Odaadta a belépőinket és a csapat Homeja felé vettük az irányt.

- Ha ezt Anna látná… elájulna. - ámulatba ejtett ez a hatalmas építmény, ami előtt megálltunk. - Tényleg, fel is kell hívnom, meg még anyáékkal sem beszéltem. - hirtelen eszembe jutott, hogy megígértem Annának, hogy felhívom, és mindent elmesélek neki.

- Majd reggeli után felhívjuk őket - nyugtatott meg Martin, és elkezdett befele húzni - de most bemutatlak a főnöknek.

Sebastian Vettel

Már alig vártam, hogy találkozhassam Martin főnökével, szerelőivel, legfőképpen csapattársával Sebastian Vettellel. Már vagy öt éve fanatikus forma 1 rajongók vagyunk Annával. Két éve sikerült kijutnunk a Magyar Nagydíjra, igaz egyetlen pilótát sem láttunk, de hatalmas élmény volt. Most pedig itt vagyok a Német Nagydíjon, és nem fűről fogom végignézni a futamot. El sem hiszem. Szóval az elsőszámú kedvenc Sebastian Vettel. Persze nekem most már itt van Martin, és természetesen neki szurkolok, de Anna megőrül Vettelért. Komolyan a szobája telis-tele van róla szóló újságcikkekkel, poszterekkel. Megígértem neki, hogy kérek tőle autogramot, de azt mondta majd ő, kér tőle a Magyar Nagydíjon. Míg ezen morfondíroztam meg is érkeztünk egy helyiségbe ami hatalmas volt, itt tarthatják a megbeszéléseket, mert egy hatalmas asztal állt a szoba közepén körülötte székek, hatalmas üvegablakok amik a paddock-ra néztek. A falon óriási képek lógtak a 2010-es évről, amikor ugyanis Sebastian világbajnok lett, mellette pedig a tavalyi győztes autóról is találhattunk képet és végül, de nem utolsó sorban Martinról is volt kép. Martin kezet fogott egy barna hajú, középmagas férfival, aki mint kiderült Christian Horner a csapatfőnök.

- Christian, ő a barátnőm Orsolya Varga! - mosolygott rám Martin, miközben bemutatott neki.

- Örvendek kisasszony! Christian Horner. - nyújtott kezet mosolyogva. - Remélem nem gond, ha tegeződünk! - kicsit megnyugtatott, hogy a főnök ilyen szívélyesen fogadott, így már bátrabban ismerkedtem a többiekkel.

- Én is örülök, és nem, nem gond, ha tegeződünk. - mosolyogtam rá. Eközben odajött néhány szerelő, akikkel szintén megismerkedtem, majd egyszer csak felbukkant Sebastian Vettel is.

- Szia! Gondolom te vagy Lya! - mosolygott rám miután kezet fogott a párommal - Martin már annyit áradozott rólad, alig vártuk már, hogy megismerjünk. Igaz fiúk? - erre egyöntetű bólintás volt a reakció. Martin, el kell ismerni, hogy nagyon jó ízlésed van, gyönyörű a barátnőd. - mikor ezt kimondta fülig elvörösödtem.

- Tudom! – mondta, majd megcsókolt. Ezután átmentünk a bokszba, ahol Martin körbevezetett és mindent megmutatott, nagyon élveztem, egész nap elsétálgattam volna vele, de sajnos nem lehetett.

- Martin fél óra múlva kezdődik az edzés, utána pedig sajtótájékoztató és autogramosztás - jött oda hozzánk Sarah.

- Jó, jó, már megyek is öltözni, megleszel addig? - kérdezte.

- Persze, itt megvárlak.- válaszoltam neki majd megcsókoltam.

A szabadedzést végignéztem a bokszból a csapattal, de miután vége lett és Martin is elment interjúkat adni, majd autogramosztásra úgy gondoltam, hogy ideje felhívni Annát.

- Szia! Már azt hittem fel sem hívsz. - szólt bele boldogan a telefonba legjobb barátnőm.

- Szia! Ne haragudj, teljesen elfelejtettelek, - az igazat mondtam, mert Anna nagyon jól ismer és tudja, hogy nem tudok hazudni - de most egyedül vagyok, mert Martin interjúkat ad és gondoltam felhívlak.

- Jó megbocsátok, mert régen láttátok egymást és volt mit bepótolnotok. De mesélj, láttad Sebastiant? - gondoltam, hogy nem bírja sokáig, hogy ne kérdezzen Sebről.

- Igen, és kezet is fogtam vele, sőt azt mondta gyönyörű vagyok. - mosolyogtam miközben a Sebbel való találkozásról dicsekedtem neki.

- Gyűlöllek! - éreztem a féltékenységet a hangján, de tudtam, hogy ez csak amolyan baráti féltékenység. - Jövő héten ugye bemutattok neki?

- Hát persze, már meg is van a belépőkártyád. - ekkor egy hatalmas sikolyt hallottam a vonal túlsó végéről.

- Komolyan? Imádom Martint.

- Majd átadom neki, de most mesélj, mi van veled? - Anna elkezdett mesélni.  Ha van valami, amiben teljesen egyformák vagyunk az a szánk, Anna és én is rengeteget tudunk beszélni, nemhiába vagyunk már születésünk óta legjobb barátnők. Egy utcában élünk egy gyönyörű környéken. Az apukám és Anna anyukája unokatestvérek, ami még szorosabbá teszi kapcsolatunkat. - Lya! Itt vagy? Olyan csendben vagy.

- Itt vagyok, csak nem akartalak félbeszakítani, sze... - mielőtt befejezhettem volna folytatta tovább a fecsegést. Nem csoda, hogy sok minden történt vele, hiszen a lábai előtt hevernek a pasik. Anna nagyon szép lány, kék szemei, és hosszú világosbarna haja van. Néhány centivel magasabb, mint én. Sokan mondják, hogy olyanok vagyunk, mint a testvérek.

Már legalább két órája beszélhettünk mikor valaki átölelt hátulról.

- Szia! - fordultam szembe a karok tulajdonosával és egy lágy csókot kaptam - Ő. Anna majd még beszélünk, most mennem kell. - beszéltem ismét barátnőmnek - Légy jó! Szia!

- Oké! Szia! És puszilom Martint! - elköszönt majd megszakadt a vonal.

- Hiányoztál! - csókolgatta a nyakam az én kis pilótám - Miről pletykáltatok Annával?

- Mi nem szoktunk pletykálni, egyébként puszil. - válaszoltam sértődöttséget színlelve. Közben elindultunk vissza a szállodába. - Szakított Norbival, és máris van egy új jelöltje. - az úton elmeséltem neki mindent, nem csodálkozott, mert tudta, hogy Anna nem bánkódik sokáig egy szakítás miatt, igazából szerintem, sőt biztos vagyok benne, hogy soha életében nem volt még szerelemes az én drága barátnőm.

Ahogy beértünk a szállodába Martin elkezdett csókolgatni, néhány perc múlva pedig már az ágyon feküdtünk, a 

ruháink a padlón hevertek. Annának igaza volt tényleg van mit bepótolnunk.
4. rész
 
Szombaton félt 10-kor már kint voltunk pályán, Sarah is velünk jött, mert miután lement a szabadedzés máris egy interjúra kíséri el Martint. Ez a hétvége nagyon zsúfolt a csapat számára, hiszen hazai pályán versenyeznek, és nagyon sokan kíváncsiak az új pilótára, no meg Sebre aki ugye német. Szóval reggeli után egyedül maradtam, és mivel most nem volt kedvem beülni a bokszba ezért inkább kértem egy zöldteát és elővettem a táskámból a vázlatfüzetem és elkezdtem rajzolni. Nem telt el sok idő mikor valaki megszólított.

- Szia! Leülhetünk hozzád? - megfordultam és két ismerős arcot láttam magam előtt.

- Ő...persze. Sziasztok! - nagyon meglepődtem, Nicole Scherzinger és  Jessica Michibata állt előttem teljes életnagyságban. - A nevem Orsolya Varga.

- Martin barátnője vagy igaz? Én Nicole vagyok ő pedig Jessica. - mutatkoztak be, ami teljesen felesleges volt, hiszen mindkettejüket nagyon jól ismertem.

- Igen, tudom kik vagytok - kicsit zavarba jöttem, mert néhány pillanatig csak némán bámultam őket - ne haragudjatok, csak egyszerre túl sok a jóból. - erre mindannyian elnevettük magunkat.

- Mit rajzolsz? - kérdezte kíváncsian Jessica miközben, kivette kezemből a füzetet, és lapozgatni kezdte. - Ruhatervező vagy?

- Csak szeretnék ruhatervező lenni.

- Ezek gyönyörűek - mondta el véleményét Jessica, miközben Nicole csak igenlően bólogatott. - ha nem vagy tervező, akkor mivel foglalkozol?

- Nemrég érettségiztem le, és jelentkeztem a képzőművészetire, ahová remélhetőleg felvesznek. - elmeséltem nekik, hogy minden vágyam már 10 éves korom óta, hogy ruhákat tervezzek és imádok rajzolni.

- Hm, Raquelnek kellene megmutatni a terveidet, ő is szeret maga tervezte ruhákat viselni, és ő ért is hozzá - gondolkodott hangosan Nicole - persze Jessica és én is imádjuk és értünk is a divathoz, de mutasd meg neki is, imádni fogja őket. Mellesleg hátha van egy tervező ismerőse, aki elindíthat a pályán. Holnap be is mutatlak neki.

- Komolyan? Hát az nagyszerű lenne. Köszönöm lányok. - odahajoltam és adtam nekik két puszit a segítségükért - Most viszont megkeresem Martint, mert mindjárt kezdődik az időmérő.

- Te jó ég! Hogy tudtuk így elbeszélgetni az időt? - és tényleg vagy három órát beszélgettünk. A két lány a McLaren bokszát és pedig a Red Bullt vettem célba. A bokszba beérve rögtön megláttam Martint, amint a mérnökével beszélget. Nem akartam megzavarni őket, ezért hátra mentem a csapat többi tagjához.

- Szia kislány! - megfordultam és Sebi húzott magához, majd nyomott két puszit az arcomra.

- Szia! - nagyon meglepett Sebi közvetlensége, hiszen még csak egy napja ismerjük egymást - Milyen volt az edzés?

- Ne is kérdezd, Martin nyert alig 5 ezreddel.

- És ez miért olyan rossz?

- Mert ő még újonc, és komolyan mondom, ha megver az időmérőn én, felmondok. - játszotta a felháborodottat.

- Hm, azért ennél hihetőbbel fenyegetőzz. - mondtam neki miközben próbáltam visszatartani a nevetést.

- Amúgy tényleg jól vezet, büszke lehetsz rá.

- Büszke is vagyok rá, nagyon. - akaratlanul is mosolyra húzódott a szám miközben Martinra néztem.

- Amúgy hogy ismerkedtetek meg?

- Azt mondtad már annyit mesélt rólam, pont ezt nem mesélte? - és ekkor ismét belefogtam a mesélésbe, Seb, pedig mint egy óvodás a kedvenc meséjét úgy hallgatott. - És az óta együtt vagyunk.

- Seb, mivel szédíted a csajomat? - jött felénk Martin egy hatalmas mosollyal az arcán, mikor odaért átölelt és adott egy puszit.

- Próbáltam meggyőzni, hogy én mennyivel jobb party lennék számára, - viccelődött Seb - mivel én sokkal okosabb, jóképűbb vagyok.

- És szerényebb. - mondtam nevetve, majd szembefordultam Martinnal - De csalódást kell okoznom Seb, én a buta, csúnya pilótákat szeretem. - ekkor Martin mérgesen nézett rám, de miután megcsókoltam megbékélt.

Nem sokáig lehettünk együtt, mert már kezdődött is az időmérő. Én előre mentem és leültem a büfébe, ott is volt egy hatalmas kivetítő. Itt nézték a futamot a meghívott vendégek, a pilóták edzői, a hozzátartozók, és Sarah is ott volt. Mosolyogva odaült hozzám és rendelt magának egy hatalmas fagyi kelyhet.

- Ha koncentrál akár meg is nyerheti az időmérőt. Nem véletlenül került be a csapatba, tehetséges és nagy jövő áll előtte. Csak meg kell tanulnia, hogy mi a fontossági sorrend. - kicsit meglepődtem Sarah szavain.

- Fontossági sorrend? Mármint?

- Csak azt akartam mondani, hogy nem lenne jó, ha elvonnád a figyelmét a versenyről. - le sem vette tekintetét a képernyőről miközben ezeket, a szavakat vágta hozzám.

- Azt mondta, hogy elvonom a figyelmét? - emeltem fel picit a hangom, mert kezdett felhúzni.

- Nem, nem mondta de előbb vagy utóbb…- pár pillanatig gondolkodott, majd felém fordult - Nézd meg Sebastiant, ő sem hordja magával Hannát, szerinte csak a kapcsolatuk sínylené meg, és Martin is egyetértett vele… eddig. Ha nem haragszol most mennem kell. - felállt és elment. Az első napokban olyan barátságos volt és kedves, most meg épp, hogy nem küld haza.

Az időmérőt természetesen Vettel nyerte, Hamilton és Alonso előtt. Martin viszont nagyon boldog lehet, hiszen élete első futamán a 4. helyről indulhat. Mire kedvenc pilótám leadta a kötelező interjúkat és átöltözött visszamentünk a szállodába. Martin eldőlt az ágyon én pedig melléültem.

- Kérdezhetek valamit? - kérdeztem halkan, mire ő mosolyogva bólogatott. - Zavar, hogy itt vagyok?

Láttam rajta, hogy meglepte a kérdésem, felkönyökölt az ágyon és az államnál megemelte a fejem, amit időközben lehajtottam, hogy ne kelljen a szemébe néznem.

- Ki mondta ezt neked? - megráztam a fejem, nem akartam, beárulni Saraht - Ha zavarnál akkor nem hívtalak volna, vagy szólnék. Megbeszéltük, hogy őszinték leszünk egymáshoz, nem?

- De igen!  Szeretlek Martin! - de ő válasz helyett rátapasztotta ajkát az enyémre.

Megnyugodtam Martin válaszától, tudtam, hogy őszinte és elmondaná, ha valami baj lenne. De nem értem Sarah miért mondott nekem ilyeneket. Vagy talán őt zavarom? Talán....nem, nem az képtelenség.

Még volt fél óra a rajtig, míg Martin elment átöltözni és megkerestem Sebastiant, hogy sok szerencsét kívánjak.

- Szia Seb! - éppen mérnökével beszélgetett, mikor odaköszöntem neki.

- Szia Lya! Hát te, mit keresel itt? - nézett rám meglepetten. - Nem Martinnal kéne lenned?

- Elment átöltözni, azért jöttem, mert szeretnék szerencsét kívánni neked. - tettem egy lépést felé, majd megöleltem.

- Köszi! - mosolygott - Most viszont ne haragudj, de mennem kell. Szia! - adott két puszit, majd elindult az autója felé. Közben Martin is megérkezett, aminek örültem, viszont mellette haladó személynek már kevésbé.

- Szia Baba! - köszöntött miközben átkarolta a derekam.

- Szia! - nyomtam egy puszit a szájára, majd kedvesen köszöntem Sarahnak. - Szia Sarah! - mire ő egy gúnyos mosoly kíséretében elsétált tőlünk.

- Martin gyere, kérlek, 20 perc és rajthoz kell állni! - hangzott a csapatfőnök utasítása. Martin csak bólintott egyet, ezzel jelezve, hogy értette az utasítást.

- Ügyes légy! - megsimogattam az arcát, majd hosszan megcsókoltam - Itt várlak futam után. Szia!

- Szia Baba! - rám mosolygott, majd elindult Seb felé, sok szerencsét kívántak egymásnak és beült a kocsiba. Talán egy hónapja ismerik egymást, de ahogy látom nagyon jóban lettek, s ennek igazán örülök.

A futamot természetesen a Red Bull bokszából figyeltem, a rajtnál semmi extra dolog nem történt, simán fordultak el az első kanyarban.  Az első öt versenyző Vettel, Hamilton, Alonso, Martin és Rosberg szinte ugyanolyan köröket futottak, s egymással autóztak. Aztán az első kerékcserék után Martin feljött a harmadik helyre Hamilton elrontott kerékcseréjének köszönhetően. Majd meg is tartotta ezt a pozíciót egészen a futam végéig. Rettentően büszke voltam rá, élete első Forma 1-es futamán harmadik lett. A csapat szinte önkívületi állapotba került, majd arra eszméltem, hogy sodor az embertömeg ki a bokszból, a következő pillanatban pedig éreztem, hogy a kordon meggátol a haladásban. A szerelők őrjöngtek mikor a két Red Bullos begördült az első, illetve harmadik helyre. Míg Seb a kocsi tetején a szokásos pózokat mutatta be addig Martin a csapat karjaiba vettette magát. Mikor meglátott megölelt, én pedig nyomtam egy puszit a bukójára. Martin megvárta, míg Seb is ölelkezik a csapattal, majd gratuláltak egymásnak.

Az interjúk alatt nagyon sok emberrel megismerkedtem, és sokat beszélgettem a csapatfőnökkel, aki az egekig magasztalta Martint. Majd nem sokkal később Seb és Martin megjelentek a boksz eleji büfében, nem látszott rajtuk, hogy fáradtak lennének, mindkettejüknek fülig ért a mosoly az arcán.

Először a csapatfőnök gratulált mindkettejüknek, majd a csapat többi tagja jött. Nem akartam elrontani a jókedvüket azzal, hogy Martinon lógok, ünnepeljenek, csak hiszen ez csak az ő érdemük, a csapaté és Martiné. Nekünk lesz még időnk ünnepelni. Én addig a büféslánnyal beszélgettem, aki mint kiderült Seb edzőjének Tomminak a mennyasszonya Lisa. Már jegy ideje beszélgettünk, mikor éreztem, hogy valaki hátulról átkarolja a derekam és megforgat a levegőben. Mikor újra szilárd talajt éreztem a lábaim alatt megfordultam, de mielőtt megszólalhattam volna, kaptam egy szenvedélyes csókot.

- Gra....tul...lá...lok. - motyogtam bele a csókunkba - Első versenyen dobogó. - bólintottam elismerően mikor ajkaink elváltak egymástól.

- Erre álmomban sem gondoltam volna, azt tudtam, hogy jó az autó, na de ez....- méltatlankodott.

Még beszélgettünk a csapattagokkal, majd elindultunk a szállodába átöltözni az esti bulira.

A szállodába érve rögtön birtokba vettem a fürdőszobát.

Éppen akkor léptem ki a zuhanyzóból mikor kinyílt az ajtó, Martin kéredzkedett be tusolni. Először nem akartam beengedni, mert tudtam, nem biztos, hogy kibírom, ha előttem zuhanyozik, de mivel annyira imádom és olyan kisfiúsan édes mikor kérlel, megesett rajta a szívem. Láttam a tükörből, hogy folyamatosan engem fixíroz.

- Nem tudok úgy készülődni, hogy folyamatosan nézel! - mondtam, miközben közelebb hajoltam a tükörhöz, hogy ki tudjam festeni a szemem. Ő pedig közben már kiszállt a zuhanyzóból, derekára csavart egy törölközőt és mögém lépett.

- Nem maradunk itt és ünnepelünk csak kettesben? - kérdezte miközben félretűrte a nyakamból a hajat és elkezdett csókolgatni.

- Nem akarsz a csapattal ünnepelni? - kérdeztem miközben farkasszemet néztünk a tükörben.

- Veled szeretnék ünnepelni. - ölbe vett és besétált velem a szobába, lefektetett az ágyra és szenvedélyes csókcsatába kezdtünk. Az ünneplés természetesen elmaradt.