Újra ....

Kedves olvasók!

Sajnos nagyon rég nem írtam, amit sajnálok mert szerettem, nagy szerelem volt ez az életemben. Nemrég azonban újra megkörnyékezett egy kisördög, kisangyal, és egyre többet go ndolok az írásra. Ezért is döntöttem úgy, hogy folytatom ....
Viszont nem itt a blogon, hanem új formában, wattpaden.

A blogon található történetek folyamatosan kerülnek fel új oldalamra, és közben új novellákon dolgozom.

Folytatódik az Érzelmek vihara, melyben kiderül mit szeretne Mia vér szerinti nagymamája, illetve Tiffany és Seb kapcsolatában is lesz néhány kanyar.

Ha kíváncsiak vagytok még az írásaimra ilyen sok kihagyás után, vagy csak felelevenítenétek a régi időket, kérlek kukkantsatok be:

https://www.wattpad.com/user/Shenayla2

Lesznek a Forma 1-es Fanfictionök mellett más jellegű történetek is. Gyertek bátran, és bíztassatok. 

Arra kérlek benneteket, hogy ha odatévedtek, írjatok egy komit, hogy a blogról jöttetek, vagy, hogy még van e értelme annak, hogy írok. 

Köszönöm!

Drága olvasóim!

Elérkezett az újabb közlemény ideje. 

Sajnos nagyon régen nem jártam a blogon, és még régebben nem írtam. Nem tudom, hogy vagytok e akik még néha néha, nagy ritkán benéznek, ha igen akkor remélem örülni fogtok a hírnek amit hoztam. 

Már egy ideje foglalkoztat néhány jelenet, szereplő és történet. Aminek hatására újra bejelentkeztem a blogra és ezek a szösszenetek, jelenetek mind elmentve várnak az idejükre, ami ha ügyes vagyok hamar elfog jönni. Első körben az Érzelmek viharához írtam, tudom, hogy sokan szerettétek ezt a történetet, és őszintén bevallom nekem is ez a legkedvesebb történetem, így mindenképpen szeretném folytatni, befejezni. 

Szóval, örömmel jelentem be, hogy a blog újra megnyílt és csak rátok vár kedves olvasók. Nem szeretném nagy fába vágni a fejszém, ezért egyenlőre a heti 1 rész az amit garantálni tudok, de amint beérem magam - most hatalmas a lelkesedésem és az írni akarásom, nagyon élvezem - visszatér minden a régi kerékvágásba. 

Kérdezni, véleményt formálni továbbra is a chatben és a bejegyzések alatt lehet, kérlek benneteket ne kíméljetek. Minél több a kritika (negatív, pozitív) annál hatékonyabb vagyok. 

És még annyi kérésem lenne, hogy aki olvasta akár ezt a bejegyzést, akár későbbiekben a történetet, kérem nyomjon pipát a bejegyzés alatt található szuper, szomorú, unalmas lehetőségek valamelyikére. 

Nagy nagy köszönettel: Shenayla

Idő ....

Drága olvasóim!

Bárcsak azt írhatnám, hogy hamarosan érkezik a folytatás, de sajnos nem .... nagyon nehéz időszakát élem az életemnek ami miatt képtelen vagyok írni, viszont nem érzem, hogy eljött az ideje a blog lezárásának, mert szeretek (szerettem) írni, és szeretnék még jobb történeteket hozni nektek, de időt kérek. Bízom abban, hogy rendeződik az életem és akár a jövő év elején, akár már idén visszatérhetek hozzátok! 

Addig is még egy kis türelmet kérek tőletek!

Köszönettel: LyA

Thank you 2013, Hello 2014!!!

Minden kedves olvasómnak és családjának, nagyon boldog, sikeres új esztendőt kívánok!

Nagyon szépen köszönöm, hogy az elmúlt évben is olvastátok a történeteimet, követtétek a blogot és a sok-sok biztató szót is nagyon köszönöm! Tudom régen volt friss rész mindkét jelenleg futó történetemből, de igyekszem, hogy még a hét folyamán hozhassak legalább az egyikből....Szép estét kívánok!

Kérdés!

Sziasztok! Most nem folytatást hozok ..... Mint az a korábbi történeteimből is kiderült, nem a 100 részes történetek írója vagyok, eddig még 30 részes történetem sem volt, az Érzelmek vihara az első. Annyi lenne a kérdésem, hogy folytassam e az Új életet és az Érzelmek viharát vagy ahogy az Új élet 14. rész hozzászólói, Andy és Nóra kérték, hozzak valami újat? Hangsúlyozom ha úgy döntötök, ezeket zárjam le megteszem és nem fogok megharagudni, csak legyetek őszinték kérlek benneteket. És jelezzétek kérlek, hogy kiről olvasnátok. Mindezt kommentbe kérem!!! Köszönöm! 

Ja és mivel itt az ősz kicsit átalakítottam a blogot :)

Díj!

Ismét kaptunk egy díjat! Ezúttal Kimtől és Dorcsától! Köszönöm!

Szabályok!

 1. Írj magadról 11 dolgot!

2. Válaszolj a kérdésekre!

3. Tégy fel 11 kérdést!

4. Küldd tovább 11 embernek!

Magamról 11 dolog:
1. Zuhanyzás és fürdés közben vagy olvasok vagy énekelek! 
2. Számomra fontos az egészség, ennek ellenére mindent megeszek és szeretek ami egészségtelen.
3. Újabb függőségem a kávé, minden nap ebéd után a kedvenc bögrémből, csak és kizárólag sok tejjel iszom, és az íze miatt. :( 
4. Apukámmal a ház nappalijában szoktuk nézni a forma 1-et, ez számomra amolyan rituálé, szeretem vele nézni a futamokat még ha néha sokat beszél is közben....
5.  Nagyon várom a Rush című filmet, de még nem tudom hol nézem meg. :/
6. Elég kiszámíthatatlan vagyok.
7. Szeretem a vízilabdát és a vízi sportokat ......  nézni.  
8. Azon vagyok, hogy a futás legyen a hobbim és napjaim szerves része.
9. Szeretem a romantikus regényeket.
10. Lusta vagyok sajnos. :(
11. -  

Kim kérdései:
1. Szereted a Forma 1-et?
Igen!
2. Kedvenc pilóta?
Fernando Alonso.

3.Kedvenc F1 csapat?
Red Bull vagy Lotus.
4. Szereted az állatokat?
Sajnos nem vagyok egy nagy állatbarát.
5.Kedvenc színész?
Nincs kifejezett kedvenc.
6. Milyen filmeket szeretsz?
Vígjátékokat, romantikus filmeket, néha jöhet dráma, akció is és szeretem a dokumentumfilmeket.
7. Sportolsz valamit?
Futkározom, jó lenne ha mindennapossá válna.
8. Kedvenc foci csapat?
Nem vagyok focirajongó.
9. Kedvenc játékos? 
-
10. Olvasod a blogom?
Nem :(
11. Mit gondolsz a blogomról?
-

Dorcsa kérdései:

1. Ha egy valamit kellene kiemelni, amit az írásban legjobban szeretsz, mi lenne az? 

A fantáziám szabadon szárnyalhat.

2. Milyen színűre szoktad festeni leggyakrabban a körmöd?

Átlátszó.
3. Van egyből olyan konkrétum, ami beugrik, amikor felvetik, hogy mit akarsz megváltoztatni a múltadban? Ha publikus, mi az?

Igen van, de titok. :)
4. A történeteid közül van számodra 'kedvenc'.

 Érzelmek vihara.
5. Töröltél már ki egész fejezeteket, csak mert nem tetszett?

Nem, ilyen még nem történt,  de olyan, hogy figyelmetlenségből elveszett olyan igen, akkor majdnem sítam. :(
6. Tudják az ismerőseid, rokonaid, hogy írsz?

Nem.
7. Szoktál zenét hallgatni írás közben?

Néha igen néha nem, teljesen hangulatfüggő, van, hogy idegesít van hogy kifejezetten inspiráló a zene.
8. Van kedvenc szereplőd? Ki?

Seb, az Érzelmek viharában, imádom, hogy annak ellenére, hogy élő ember, a saját képemre tudom formálni.
9. Van olyan jelenet, amit már régóta meg akarsz írni, csak mindig máshogy jön ki a lépés?

Igen.
10. Mindig tudod, hogy mi lesz a történet vége, amikor elkezded írni?

Nem, ez nálam úgy van, hogy beugrik egy alapsztori ötlet és elkezdem írni, amolyan csapjunk bele majd kisül valami típus vagyok ebből a szempontból.
11. Mit szoktál reggelizni?  ( :D )

Most nyáron igen, amúgy ha suli van akkor 6-kor kelek és nincs időm rá, a suliban eszem ha már nem bírom. 
Kérdéseim: 
1. Mióta vagy F1 rajongó? 
2. Mit jelent neked a Forma 1?
3. Kedvenc film? 
4. A környezeted mit szólt hozzá, hogy írsz?
5. Élnél külföldön? Ha igen hol és miért?
6. Ki volt az abszolút kedvenced az Olimpián. (Ha nézted!)
7. Sportolsz? Ha igen mit, és mióta.
8. Melyik F1 pilóta a legszexibb szerinted?
9. Milyen az álomautód?
10. Kedvenc idézeted.
11. Ki az a személy akire felnézel, amolyan példakép? 

Ezt a díjat most Dorcsának szeretném küldeni! 

Csak veled

Sziasztok! Először is utólag szeretnék két nagyszerű embernek is  Boldog születésnapot kívánni ezzel a résszel! Andynak, mert csodálatos olvasó, és közös kedvencünknek Fernando Alonsonak. (Bocs a késésért :)) Ahogy azt már írtam jelentketem egy novellaversenyre, ahol sajnos nem ért el helyezést a novella, ennek ellenére közzéteszem, remélem nektek tetszeni fog. Még annyit, hogy mostantól a történeteket a pilóták képeire kattintva érhetitek el, tehát ha az Érzelmek vihara korábbi részeit olvasnátok Seb képe alatt tehetitek ezt meg. :) Jó olvasást hozzá, és feltétlen számítok a véleményetekre!! Szép napot!

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer függő leszek, főleg egy férfié, most mégis itt ülök az autómban - amit ő vett nekem a 28. szülinapomra, még márciusban - az Ő svájci otthona előtt, és olyan hülyén érzem magam. Nagyon hülyén. Annyi lehetőségünk volt, mi valamiért mégsem éltünk velük sosem, amikor ő volt éppen szabad, nekem volt pasim és fordítva, mondjuk az nagyban megnehezítette az életünket, hogy 5 évig házasságban élt, azt, hogy szétromboljak egy házasságot sosem tenném, és a nagyim sem bocsájtaná meg........ Szóval, Fernandoval már ezer éve ismerjük egymást, szomszédok voltunk, vagyis a szüleink még mindig azok, nem tudom miért de kicsi korunk óta jól kijöttünk, és ahogy ő én is imádtam gokartozni, talán az autók szeretete hozott ennyire össze minket. És bár ő a középsuli után/alatt egyfolytában versenyekre járt mindig kapcsolatban voltunk, mindenről nekem számolt be elsőként,  mindent tudtunk a másikról, rajongásig imádtuk egymást, baráti ölelésen, arcra puszikon kívül azonban sosem történt köztünk semmi több. És ez így volt helyes és tökéletes, azt hiszem ahogy én ő sem tekintett potenciális barátnőként, csak haverként/húgaként nézett rám. Mikor 2005-ben megismerkedett Raquellel mellette voltam, és a lánnyal is remekül kijöttem, imádtam őket nagyon szépek voltak, az esküvőjükben olyan buzgósággal, örömmel segédkeztem mintha az enyém lett volna, és amikor 2011 decemberében elváltak akkor is mellette voltam. - Gyerünk Shei, menni fog. - lehunytam a szemeim és egy mély levegőt vettem, azt gondoltam mindez segíteni fog, hogy megnyugodjak és bátrabban nézzek szembe elsősorban saját érzéseimmel, másodsorban pedig legjobb barátommal akit már nem csak mint barát szeretek. Szaporán pakoltam egymás elé a lábaim, nehogy meggondoljam magam, annak ellenére, hogy tudtam Fer biztonsági kódját és zavartalanul beengedtem magam ezelőtt mindig, most csengettem, ahogy egyre erősödtek a léptek a szívem hangosan dübörgött és izzadt a tenyerem.
- Sheila! - magam sem tudom miért döbbenten álltam a kapuban, miközben a szőke lány kedvesen mosolygott rám és beengedett.
- Sz..szia ... Dasha. - de miért lepődtem meg, együtt vannak, együtt élnek, szeretik egymást, jajj Shei már megint hülyeséget csinálsz, minek jöttél ide???? Efféle gondolatokkal és önmagam szidalmazásával öleltem meg Dashát, majd követtem a házba. 
- És mi újság veled? - kérdezte mosolyogva. 

- Semmi különös, - rántottam vállat, tudod Dasha szerelmet vallani jöttem a pasidnak, mit szólsz? - hiányoztatok már, régen láttam Nandot. 
- Ő is hiányolt már, nemrégen beszéltünk rólad. 
- Valóban? - az utolsó szavainkra meg is érkeztünk a hatalmas nappaliba, ahol kedvenc spanyolom heverészett a kanapén, ám mikor látta, hogy közeledünk feltápászkodott és kitárt karokkal, nagy mosollyal közeledett felénk.
- Hiányoztál. - olyan jól esett a karjaiban lenni, ha csak pár pillanatig is, érezni teste melegét, a parfümöt ami bőre finom illatával  keveredett. - Gyere ülj le. 
- Sheila, éppen pizzát akartunk rendelni, eszel velünk? - kérdezte Dasha miközben a telefonjával babrált. 
- Én ... igazából csak azért jöttem .... - basszus én erre képtelen vagyok, itt ül előttem az a férfi akibe halálosan szerelmes vagyok, de sajnos erre csak nemrégen jöttem rá, nem tudom elképzelni nélküle az életem, amikor Joséval szakítottunk - három napja - ő tette világossá számomra mit is érzek valójában. A vita hevében a fejemhez vágta az összes sérelmét ami kapcsolatunk alatt érte, amikor magamban összegeztem rájöttem, hogy a sok kicsi problémának ami a szakításunkhoz vezetett van neve, Fernando Alonso. Akkor értettem meg, hogy az elmúlt években azért éreztem valami megmagyarázhatatlan űrt belül és azért ment tönkre minden kapcsolatom három hónap után mert már régóta a legjobb  barátomba vagyok szerelmes. Másfelől pedig kedvelem Dashát, kedves lány, aki sosem bántott és látszik mennyire szereti Fernandot. - ...... szakítottunk Joséval. - ők még nem tudták, az elmúlt napokban nem beszéltünk és kellett nekem is idő, hogy helyretegyem az érzéseimet, amik bevallásához gyáva vagyok, mint kiderült. 
- Micsoda? - kerekedtek el a lány szemei. - Mikor?
- Jól vagy? - húzott maga mellé szorosan Fer és átölelte a derekam, ha tudta volna, hogy a könnycseppek e mozdulata hatására folytak végig arcomon és nem a szakítás miatt .......... 
- Hétfőn. - szipogtam és teljesen Fernando karjaiba bújtam, megállás nélkül szidtam magam, az egyik felem tudta, hogy ha boldog akarok lenni ebben az életben akkor be kell neki vallanom, hogy szeretem, a másik részem pedig nem akarta tönkretenni a kapcsolatukat Dashával. Ráadásul a félelem is bekerített, mert mi van, ha bevallok neki mindent és vége a barátságunknak, na azt aztán tényleg nem bírnám elviselni. 

Nagyon kedvesek voltak velem, miután megnyugodtam és kihozták a pizzát elfogyasztottuk, és Fer felajánlotta, hogy maradjak néhány napot, amit én balga módon elfogadtam. 
- Jó reggelt. - még mindig kételyek közt lépkedtem be a konyhába, ahol csak Fernandot találtam edzős ruhában, csurom vizesen, olyan volt mint aki körbefutotta a Földet. 
- Szia! - ahogy meghallotta hangom megfordult és hatalmas mosollyal köszöntött. - Hogy aludtál? 
- Jól. - válaszoltam tömören. - Dasha?
- Hazament. - lazán támaszkodott a pultnak miközben talán kávét ivott, a bögrébe nem láttam bele, de az illatok erre utaltak. 
- De nem miattam? - Shei, hülye kérdés, miért miattad ment volna el, ha azt remélem összevesztek, gonosz vagyok? 
- Nem, az egyetem miatt. 
- Nem akartál vele menni? 
- De mentem volna, viszont, hogy itt vagy változott a terv. - vigyorgott rám. 
- Sajnálom, hogy bepofátlankodtam. - fintorogtam rá kedvetlenül, sejtettem, hogy csak húzni akarja az agyam és nem megsérteni szándékozik, ismertem már.
- Engesztelés képen főzhetsz nekem ebédet. 
- Őőőő ..... főtt csiga egy kis fokhagymapürével megfelel? - egy nagyon régi közös "főzőcskézésünk" eredménye jutott eszembe, még az ő kertjükben  játszadoztunk körülbelül 5 éves lehettem, ő pedig 9, amit találtunk mindent megfőztünk. 
- Úú, - fanyalgott és megrándult arca az emlékre - inkább rendelek valamit. 
- Vagy főzhetnél tésztát. - ajánlottam, abban nagyon jó.
- Vagy te paellát. - emelte meg szemöldökét és a mosolyomból rájöhetett, hogy egyet értek vele. 

A délelőtt nagyon jól telt, míg ő a konyhapultnál laptopozott, addig én nekiláttam az ebédünknek, őszintén mondom, jó volt kettesben lenni vele, ez már nagyon hiányzott. Azt, hogy Dasha hazautazott égi jelnek vettem, és úgy döntöttem ebéd után színt vallok, addig pedig gyűjtöm a bátorságot és mivel nem tudom, hogyan fogadja majd kiélvezem, hogy vele lehetek. 
- Ez isteni volt. - sóhajtott fel jól lakottan miután elpusztította az összes ételt a tányérjáról. 
- Köszönöm....Szerencse, hogy van mosogatógéped és nem kell mosogatnod. 
- Ha-ha-haaa.- miután bepakoltunk a mosogatógépbe és elindítottuk azt, betelepedtünk a nappaliba, imádtam ezt a helyet, tágas volt és elegáns, egy hatalmas üveg-toló ajtón át lehetett kilépni az udvarra, most ez az ajtó félig nyitva volt, a hófehér földig érő függönyt

pedig kecsesen lebegtette a svájci nyár szele. 
- Nem mondod, hogy kitetted ezt a képet .... szörnyen festek rajta. - a kép amin én hát ... vicsorgok (fogalmazzunk így, mert mosolygásnak nem igazán lehet azt nevezni) az ajtó melletti gyönyörű szép antik hatású kis komódon  kapott helyet, a 28. szülinapomon készült, anyáéknál, és ahogy látom Fer nem törölte ki telefonjából ahogy kértem. 
- Pont ezért tettem ki, kell valami ami elijeszti a betörőket. 
- Olyan hülye vagy. - bokszoltam a vállába, majd mellé heveredtem a kanapéra, bekapcsolta a tévét amiben valami film ment, akciófilm, amit gyűlölök, nem tudta lekötni a figyelmem, de jelenleg egy szerelmes film sem érdekelt volna, csak őrá tudtam koncentrálni és arra, hogy itt ül mellettem és az én esélyem, lehetőségem az ez a pillanat. /-Sheila szedd össze magad, gyerünk, gyerünk, most vagy soha, valld be neki mit érzel iránta,  legrosszabb esetben elveszíted, de ez nem történhet meg, mert tudod, hogy Fer szeret annyira, hogy soha nem fog elhagyni.-/bíztattam magam, újabb nagy levegő és teljes testemmel felé fordulva ültem fel a kanapén. - Fer, Szeretlek! 
- Én is szeretlek Shei. - mosolygott rám, de nem igazán értette meg mondanivalóm lényegét ahogy észrevettem, éppen ezért, hogy megvilágosítsam egészen közel hajoltam ajkaihoz és megcsókoltam, egy apró, rövid kis csókot akartam adni neki, de a vágy elragadott, ő pedig nem tiltakozott, valószínűleg a meglepettség miatt. 
- Saj...ne haragudj. - mikor elváltak ajkaink és eljutott a tudatomig mit tettem rá sem mertem nézni, idegesen pislogtam körbe a nappaliban. 
- Ez..ez mi volt? - értetlen és zavarodott volt a hangja. 
- Én - hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam és kiszaladtam a házból. - sajnálom. 

- Sheila! ..... Shei! - a medence melletti füves részen rogytam le, pár pillanattal később meghallottam a közeledő hangot, a szemem sarkából láttam ahogy mellém ül. 
- Sajnálom ... - ingattam a fejem szégyenkezve és potyogó könnyekkel. - nem ... nem tudom miért ..... most. 
- Én azt hittem mint barátot szeretsz. - motyogta.
- Úgy is volt, vagyis - félve emeltem rá a pillantásom. - talán mindig többet éreztem irántad, nem tudom. 
- Hogy, hogy többet éreztél? - kérdezte döbbenten.
- Fer, mindig úgy tekintettem rád, mint egy Istenre, ..... de esküszöm, soha eszembe sem jutott, hogy lehetne köztünk bármi is. 
- Akkor mi ez a hirtelen beismerés? 
- José nyitotta fel a szemem, - vallottam be az igazat. - azért dobott ki mert szerinte keveset foglalkoztam vele, állandóan veled voltam elfoglalva ....
- De alig találkoztunk az elmúlt hónapokban. 
- Igen tudom, de ..... szinte állandóan a twitteredet bámultam, merre jársz, mi van veled és mindig rólad beszéltem - így utólag már belátom, hogy teljesen igaza volt Josénak és  nagyon betegesen viselkedtem. - kibírhatatlan voltam ha nem hallottam felőled, ha pedig beszéltünk utána teljesen kivirultam. 
- Hm. 
- Nagyon csúnyán kiosztott. - utaltam exemre.
- De ... mégis mióta? - ingatta értetlenül a fejét.
- Nem tudom, tényleg nem tudom, talán gyerekkorunk óta. - gurult végig egy könnycsepp az arcomon, már előre féltem következő kérdésemtől. - Fer, most mi lesz? 
- Nem tudom Sheila, nem tudom. - átlényegülve, póker arccal állt fel és indult vissza a házba. 
- Nem akarlak elveszíteni ....... - csak veled vagyok egész, csak veled lehetek boldog, mindegy miképp vagy jelen az életemben, de nélküled nem lenne értelme semminek. 

Óráknak tűnő percekig ültem a fűben zokogva, majd mikor elapadtak könnyeim besétáltam a házba, Fernandot nem találtam semerre, így felmentem a szobámba, hogy összepakoljam a holmimat. Most, hogy így összekuszáltam a dolgokat, és teljesen feleslegesen szerelmet vallottam neki - mert nem fogja miattam elhagyni Dashát, és csak húgaként szeret ez biztos - a legjobb döntés az lesz ha hazamegyek. Lent a nappaliban találtam papírt és tollat, írtam neki néhány sort;

Drága Fer,

sajnálom, hogy csak úgy megcsókoltalak és sajnálom, hogy beléd szerettem, de az érzéseimnek nem tudok parancsolni és most már nem is akarok! Szeretlek Fernando, mindennél és mindenkinél jobban,  tudom, hogy ezzel a vallomással talán örökre tönkre tettem azt a csodálatos kapcsolatot ami köztünk volt.Sajnos túl későn jöttem rá, hogy én CSAK VELED lehetek boldog. Vigyázz  magadra és légy boldog Dashával. 

Sheila

A levelet jól látható helyre a kis asztalra tettem, aztán elhagytam a házat. Patakokban folytak a könnyeim ahogy kiléptem a kapun, vacilláltam, hogy taxival indulok a reptérre, hiszen az autót mégiscsak tőle kaptam, aztán arra jutottam, hogy nem hagyom itt az utolsó kézzel fogható emlékem tőle. Jó gyors tempóban hajtottam a reptérre, ahol a 8 órakor induló Barcelonai járatra foglaltam helyet magamnak. 

- § - 

Három napja vagyok a szüleimnél, ennyi ideje jöttem el Svájcból, és ennyi ideje tettem tönkre egy gyermekkori barátságot. Itthon senkinek nem mondtam semmit, illetve a szakítást Joséval elmeséltem, így a kisírt szemeim és a rossz hangulatom betudták mindennek. 

- Shei gyere, keresnek. - kiabált fel az emeletre az öcsém, ahogy kiléptem a szobámból hallottam, hogy anya nagyon magyarázza valakinek, hogy az elmúlt napokban mennyire rossz volt a kedvem, alig ettem és szakítottunk a barátommal. Szem forgatva lépdeltem a lépcsőn lefele, de majdnem visszafordultam amikor meghallottam a látogatóm hangját, nagyon is ismerős volt a hang és a szívem is azonnal tudta kié, mert nagyot dobbant. De miért jött ide? Biztosan azért, hogy megmondja utál és soha többé nem akar látni, vagy elviszi a kis autóm. Szuper! 

- Szia! - sajnos nem tudtam visszamenekülni a szobámba mert Fernando észrevett.   

- Szia! 

- Sheila, beszélhetünk? - a gyomrom felugrott a torkomba, hányni tudtam volna, s legszívesebben leástam volna magam a föld mélyére, de csak bólintottam egy haloványat és elindultam a konyhába. Anya vásárolni indult, apa dolgozott, az öcsém pedig eltűnt valamerre, tehát ott nyugodtan tudunk beszélni. 

- Innál valamit? - léptem a szekrényhez poharakért.

- Nem. - csóválta a fejét, majd megtámaszkodott a konyhapulton. - A történtek miatt jöttem. 

- Sejtettem. - kortyoltam az italomba.

- Nézd Sheila, engem nagyon váratlanul ért az a csók, meglepett, nem gondoltam volna soha, hogy így érzel irántam.
- Én sem így terveztem, elhiheted. - válaszoltam unottan. 
- Anyukádnak igaza volt. - jegyezte meg, majd végignézett elég látványosan, a tekintete harag helyett inkább aggódó volt.
- Ha arra gondolsz, hogy teljesen kikészültem a Joséval való szakítás miatt, akkor tévedsz. Mert nem amiatt vagyok ilyen állapotban. 
- Gondoltam...... Figyelj, meg kell beszélnünk.....a helyzetet.
- Mielőtt bármit is mondanál, szeretném ha tudnád, hogy nem akartam tönkretenni a barátságunkat, nem akartam, hogy megutálj.... 
- Nem utállak, - megkerülte a pultot és elém lépett. - a csókkal nagyon összezavartál, mert azelőtt soha nem gondoltam rád .... úgy. Ahogy mondtad, talán már gyermekkorunk óta többet érzel irántam, talán mindketten többet éreztünk mindig is, de mert féltettük a barátságunkat nem mertük ez bevallani, még önmagunknak sem. - meglepetten néztem szépséges barna szemeibe, miközben az enyémekből már csorogtak a könnyek, észre sem vettem, hogy szinte összeér orraink hegye, kezei pedig a derekamra simultak.
- E...ezt most ho...- makogtam. 
- Szakítottam Dashával. - lépett egyet hátra nagy sóhaj kíséretében. 
- Mi ... miért? 
- Shei, nem egyértelmű, az előbb vallottam be, hogy én is szeretlek. - forgatta meg látványosan a szemeit, én pedig boldogan ugrottam a nyakába, ajkam azonnal övére tapasztottam, amit szenvedélyesen viszonzott. 
- Szeretlek! 
- Én is szeretlek! - finom csókokat váltva, ölelkezve, mosolyogva álltunk még a konyhában percekig, aztán elindultunk a szobámba. - Most akkor mi lesz? Jössz velem Svájcba? 
- Naná. - simultam hozzá már az ágyamban. - Oda megyek ahová csak szeretnéd, a boldogságom, az életem Csak veled lehet teljes. - szerelmesen rámosolyogtam, majd váltottunk egy nagyon hosszú szerelmes csókot. 

Díj!

Ismét kaptunk egy díjt! Köszönöm Rebush, Emy és Dyboo!!

1.Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad.

2.Tedd ki a képet,majd válaszolj a kérdésekre.

3. Tegyél fel 5 kérdést.

4. Küld tovább öt embernek.

Rebush kérdései:

1.Ki a kedvenc karaktered a történetedből?

Az Érzelmek viharából Tiffani.

2.Hány nem publikált történet-"foszlányod" van a gépeden, vagy esetleg a fejedben?

 5 van aminek már van összefoglalója, vagy egy-egy része (az egyik történetnek már majdnem a fele megvan) de a fejemben is van legalább kettő.

3.Mit vársz legjobban a nyárban?

Ez nem kérdés a Magyar Nagydíjat (amire úgy tűnik idén mégsem megyek ki :() és, hogy véget érjen a gyakorlatom és foglalkozhassak magammal. Ja meg a Balcsit.

4.Mész valamilyen fesztiválra idén?

Nem hiszem.

5.Melyik az a szám, ami a leginspirálóbban hat rád az írással kapcsolatban? 

Nagyon nincs ilyen.

Emy kérdései:

1. Hogyan látod magad 10 év múlva?

Teljesen másnak mint ahogy most élek. Nem mintha most rosszul élnék......

2. Mi az a dolog (kép, zene, bármi), amitől bármikor mosolyogni tudsz?

Sajnos erre nem nagyon tudok válaszolni, viszont az vicces amikor valami eszembe jut (mondjuk mikor a barátnőimmel kikattantunk anno) a buszmegállóból hazafelé, vagy akárhol és magamban nevetek, és amikor ezt felismerem magamon nevetek.

3. Ha életed végéig csak egy előadó zenéit hallgathatnád, melyik lenne az?

Nincs ilyen, sajnos nagyon hamar megunok dolgokat, van úgy, hogy az egyik héten frászt kapok egy előadótól a másik héten meg csak őt hallgatom. 

4. Mit csinálsz, ha szomorú vagy?

Sírok.

5. Mik azok a dolgok, amik nélkül nem hagyod el a házat?

A ruháim és cipő. Viccet félretéve telefon és igazolványok, bérlet nélkül. 

Dyboo kérdései:
1.Hova utaznál el legszívesebben?
Monte-Carlo, Spanyolország, Svájc ..... bárhová igazából, de ezek az álomhelyeim.
2.Ki a kedvenced és miért?(F1)
Minden jelenlegi pilótát kedvelek, Sebet, Jensont, Kimit és Nicot nagyon, de előttük van az aki miatt nézem a F1-et, Fernando Alonso. A miértjére nem tudok válaszolni.
3.Mikor meglátod egy képet mi az első gondolatod róla?
Ha az előző kérdéshez kapcsolódik akkor ugyan az ami bármilyen F1-es dolog megpillantásakor bennem van, de ezt sem tudom megmagyarázni, mert ez valami furcsa érzés, de jó.
4.Legjobb tulajdonságod?
Talán az, hogy .......... szerény vagyok. :) (tényleg!)
5.Kedvenc tevékenységed?
Alvás.
 

Kérdéseim:

1. Olvasod a blogom? Mit gondolsz róla??

2. Mi volt az ami miatt elkezdted a blogolást? (Mikor döntöttél úgy, hogy írni fogsz?)

3. Mely blogokat olvasod szívesen?

4. Várod a szeptembert?

5. Mi az amit nem szeretsz a nyárban?

Emy (Köszönöm a kommentjeidet!)

RedBullGirl (Köszönöm a kommentjeidet!)

Dorcsa (Köszönöm a kommentjeidet!)

Tina 

Kitti 

Fontos!!

Sziasztok! Még mindig nem új résszel jövök, hanem egy nagyon-nagyon fontos közleménnyel. Ma megtudtam egy igen érdekes dolgot, hogy július 1.-ével meg fog szűnni a Google Reader, ami azt jelenti, hogy eltűnnek az általad követett blogok frissítései, nem fogod tudni ha van új rész, illetve a rendszeres olvasóid is eltűnnek. Az infók erről a blogról származnak, és itt le is van írva tökéleteseb, hogy mit kell tenni.

Oldalt legfelül a képre kattintva megnyitja ahol a FOLLOWING-ra kattintva már követhettek is.

Ne feledjétek hamarosan nyílik a Dorcsával  közös blogunk. És hamarosan ide is érkezik valamiből friss!

Külön világ

Sziasztok! Már tegnap említettem, hogy van néhány új projekt amin dolgozom, nos az egyikről most lehull a lepel. Vagyis részben. Nem ezt a blogot érinti. Kedves barátnőmmel Dorcsával  belevágtunk egy közös történetbe, amit holnaptól http://kulonvilag.blogspot.hu/-n érhettek el. A storyról, nem szeretnék elárulni semmit, csupán azt, hogy mind Dorcsa mind én nagy buzgósággal és kedvvel írtuk. Remélem/reméljük szívesen fogadjátok majd, és tetszeni fog mindenkinek. 

Szóval holnap (2013. június 23.-án) 19 órakor felkerül egy kis ízelítő. Várunk mindenkit szeretettel.

Reményeim szerint holnap hozok ide is valamit. Azt sajnos nem tudom mit, Új életet illene tudom, de azzal még mindig szomorúan állok :(  Annak is örülök, hogy tegnap befejeztem A boxutca hercegnőjét, igazából mindkettőhöz van ötletem bőven, csak időm nem sok, ha időm van akkor pedig inkább az Érzelmek viharát írom, mert azt nagyon szeretem. No ennyit mára, tényleg örülnénk ha benéznétek holnap a http://kulonvilag.blogspot.hu/  -ra. Addig is további szép napot, sziasztok!